Anyukám mielőtt a hétvégén Pestre jött volna, nagybevásárolt az otthoni piacon, és engem is meglepett némi zöldséggel. Amennyiben a következő mennyiség néminek tekinthető:
- 6 paradicsa
- 1 sütőtök
- 1 piros kaliforniai paprika
- 1 zöld kaliforniai paprika
- vagy 8 tv paprika
- 1 köteg zöldhagyma
- 1 petrezselyem
- 1 termetes brokkoli
- 1 méretes kígyóuborka
- 4 cukkini
- 1 padlizsán
- 1 fejeskáposzta
- 1 cserépnyi metélőhagyma
- 1 cserépnyi bazsalikom
- sőt! hozott az otthoni kertben általam leszedett almából is egy rekesszel
- no meg 10 darab háztáji tojás is volt az Anyai-gondosodáscsomagban
Már a kipakolásánál úgy voltam vele, hogy jesszus, hova tegyek ennyi mindent…! Most már azt is kérdezem, hogy hogyan használjam fel őket annyi időn belül, hogy semmi ne romoljon meg? (Mindazonáltal nagyon-nagyon köszönöm Anya!)
Ami mindenképpen leszögezhető, hogy az alma, a sütőtök és a fejeskáposzta viszonylag jól elállnak, tehát a többire kell gyors haditervet kieszelni. A brokkoliból lehet akár brokkoli-krémleves (Monsieur egyik kedvence, csakhogy hét közben nem eszik levest), vagy ami némileg izgalmasabb, mondjuk felhasználhatom csirkével, valamint füstölt sajttal dögösített tejszínnel. Mind a cukkiniből, mind a padlizsánból lehet egyaránt tésztaétel, vagy valmifajta hússal, barnarizzsel készített rakottas. A kalifpaprikákból sütve lehetne valami érdekeset kihozni, mondjuk valamifajta kuszkusz-cucchoz vagy esetleg pürésítve tésztaszósznak, míg az uborkorbából nekem hirtelenjében Anyósom tabbouleh-ja jut eszembe, mert a tzatzikit már a múlt héten kilőttem (posztolva később lesz).
Amikor hétfő reggel csekkoltam a kínálatot (ugyanis úgy határoztam, hogy minden reggel állapotuk függvényében döntöm el, mi kerül este felhasználásra), arra jutottam, hogy a petrezselyem, a bazsalika, no meg a zöldhagyma kívánkozik esti felhasználásra. A bazsalikáról eszembe jutott, hogy az egyik barátnőm állandóan azért nyaggat, ha átjön, csináljak neki bruscettát, amit egyszer már el is követtem neki, méghozzá nem isteni-nyári-kicsattanóan-aromás paradicsomból, hanem bizony ebből a kókatag-sápatag melegházi akármiből, aminek normálesetben se íze, se meg bűze sincs. De! akkor arra jutottam, hogyha blansírozást követően megszabadítom őket a héjuktól, és extra-hiper minőségű balzsamecettel megkezelem, akkor végülis neeem is rossz. És most valahogy megkívántam… úgyhogy eldőlt: paradicsa+bazsalika=bruschetta.
Maradt a petrezselyem és a zöldhagyma, és mivel Monsieur tutira nem lakna jól csak a bruscettával, úgy döntöttem, tojáskrémmel egészítem ki. És így megszületett a hétfői vacsi ötlete: bruscetta és tojáskrémes pirítós.
Bruscetta, ahogy én most szeretem
Alapvetően a bruscetta a legeslegegyszeűbb borkorcsolya volt, mikoris megpirítottak némi kenyeret, bedörzsölték fokhagymával, és meglocsolták olívaolajjal, és így is nagyon finom volt. Aztán az évek múltával kiegészült némi bazsalikommal, sóval-borssal és olívaolajjal kevert paradicsommal, s többségünk immáron ezt veszi alapnak. Én, ahogy már fentebb kifejtettem, ezen felül megszabadítottam héjától és balzsamecettel próbáltam pótolni a télen hiányzó ízeket. A másik változtatás, amit az előbbiekkel ellentétben azonban mindig eszközlök, hogy nem csupán megpuszilgatom némi fokhagymával az alapul szolgáló pirított kenyeret, hanem magához a paradicsához adok egy tetemes mennyiséget, mert azon felül, hogy hihetetlen egészséges (antioxidáns, csökkenti a koleszterinszintet, hatékonyan küzd a magas vérnyomással, felvértez a különböző fertőzésekkel szemben, stb.), majd megveszek az ízéért, sőt mostanra Monsieur is osztozik a mániámban. Ja, és hogy nem túl kellemesen illatozunk utána? Ha Bourbon IV. Henrik (az, akinek Párizs megért egy misét) nem bánta, hogy állandóan erről azonosították közeledtét, akkor nekünk se derogálhat egy kis időnkénti fokhagymaszag…
Hozzávalók:
- a 6 darab paradicsám
- a sajnálatos módon durva kókadásnak indult bazsalika
- 4 (!) gerezd fokhagyma
- 2 evőkanál kitűnő minőségű balzsamecet (Anyukám még a nyáron lepett meg egy házi manufaktúrából származó modenaival)
- 4 evőkanál extraszűz olívaolaj
- só és frissen őrölt bors
Tehát első körben szépen keresztalakban bevágom a paradicsák héját, edénybe helyezem őket, vizet forralok, amivel leöntöm a mit sem sejtő gyümölcsöket (nem sicc!), várok néhány percet, majd a forróvizet hidegre cserélem, és amikor hőfokukból kifolyólag már nem érinthetetlenek, szépen megfosztom őket héjuktól. Eztán jön a trancsírozás: először kivágom a zöldes-sárgás száreredőjüket, majd kézzel kikapargatom a magukat, és az immár kibelezett jószágokat apróra kockázom egy tálba. A fokhagymákat megpucolom, félbevágom, és eltávolítom a csírájukat (bizonyos források szerint az kivételesen egy olyan része e mennyei fűszernek/zöldségnek, ami kártékony számunkra), majd fokhagymanyomón át a paradicsákra küldöm őket. Ezt követően apró tálkába szórom a sót, rátekerem a borsot, belelötykölöm a balzsamecetet, majd az olívaolajat, és kézi habverővel homogénre keverem, és mehet is a többiek után, akikkel elegyítem. Eztán mehet a cucc kicsit a hűtőbe, hogy jobban összeérjenek az ízek. A bazsalikát csak tálalás előtt vagdosom hozzá, hogy minél erőteljesebbek/frissebbek legyenek ezek a mennyei aromát hordozó csodás zöld foltok.
Tojáskrém
Nálam ez általában isteni reggeliként funkcionál egy szelet sültszalonnával kiegészítve, de most bruschetta mellé tehetséges szereplőként tálaltam a vacsihoz is…
Hozzávalók:
- 3 tojás
- nagyjából egy csomag zöldhagyma zöld része
- fél csomag petrezselyemzöld (nálam sajnos most a másik fele a kukában végezte, annyi volt a kókatag szál)
- 30 g vaj
- 1 teáskanál dijoni mustár
- 1/3 kávéskanál só és szép adag frissen őrölt bors
Mivel nem vagyok egy türelmes ember, az alábbi módot találtam kielégítőnek arra, hogy ne hideg vízben kelljen feltennem a tojást a repedésmentesség kedvéért: igyekszem időben kivenni őket a hűtőből, majd meleg vízben megmosom őkelmüket – a higiénia kedvéért is -, hogy mihamarabb szobahőmérsékletűre melegedjenek, és kisebb legyen a hőmérsékletkülönbség köztük és a bugyogó víz között. Aztán, a vízhez adok úgy egy kanálnyi ecetet (valahol azt olvastam, hogy ez is segít, a manó se tudja igaz-e, de én elhiszem, punktum), és amikor tényleg normálisan forr, hiheeetetlen gyengéden egy kanál segítségével eresztem be egytől-egyik a tojásokat. Et voilá – nekem ez tényleg működik, semmi kellemetlen kiszivárgás.
Mire észlelem, hogy újra forr a tojások által lehűtött víz, már kb. 1-2 perce zubog, úgyhogy onnantól számítva 7-8 percig főzöm őket, majd lehúzom a tűzről, és durván egy percnyi várakozás után a forróvizet hidegre cserélem, hogy pucolhatóra hűljenek.
De vissza a főzés időtartamára: azalatt megmosom a zöldhagymákat és a petrezselymet, majd papírtörlővel leszárogatom őket, és egy kitűnő konyhai olló segítségével nagyon apróra egy faszán záródó tárolódobozba nyiszatolom őket.
A két tojást a tisztítás után belekockázom egy aprítógépbe, majd rávagdosom a vajat, belekanalazom a mustárt és a sót, rátekerem a szépadag borsot, az uccsó tojást is ráaprózom, és jöhet pépesítés. Amint kellőképpen homogén, szépen kikapargatom a gépből, elegyítem a zöldekkel, és a hütőbe küldöm némi időre, majd boldogan tálalom.
Ami a pirítóst illeti…
Pur-pur kenyérre vágytam, de túl későn mentem érte a sarki boltba, így már azt nem, viszont egész kellemetes rozskenyeret kaptam. És bár megúszhattam volna annyival, hogy egyszerűen benyomom a szeleteket a kenyérpirítóba, én a nehezebb utat választottam, és a csoda-grillserpenyőt vettem elő, amihez majdnem két kézzel kell folyamodnom, hogy felemelhessem. Szóval a nehéz csodát a forró főzőlapra helyeztem, és mikor elég melegnek ítéltem, ráfektettem két szépszál szeletkét, és a szintén nehéz palacsintaserpenyővel lenyomattam. Amikor kezdte megcsapni az orromat a piruló kenyerek illata, megfordítottam őket, és újrajátszottam az előzőeket. A kész pirítósok közül azt, amelyik bruschettaként végezte, megpakolás előtt átlocsoltam egy kevés extraszűz olívaolajjal is.
