Mikor Monsieur ideköltözött, akkor készítettem számtalanszor ilyen jellegű tésztaételt, ami az elmúlt évek alatt időnként némi nosztalgiával jutott az eszünkbe, de valahogy mégse került az asztalra soha. Roppant egyszerű volt a koncepcióm: némi sonkafélét meg hagymát (a fokhagyma mellett hagymamániás is vagyok) megpirítottam, paradicsomszószt zuttyintottam rá, és kevés pesztóval turbóztam föl, aztán valami zöldséggel színesítettem. És most pont ráakadtam egy félüvegnyi vöröspesztóra a hűtőben, és kutakodás közben azt is felfedeztem, hogy egy csomagnyi szeletelt bacon-nek is csak pár napja van a lejáratig, úgyhogy ismét belevágtam. Ezúttal a színről fekete olajbogyó (láss csodát, ebből is volt bontott) és némi pepperoni gondoskodott.
Pesztós-szalonnás tészta
Hozzávalók:
- 35 dkg mezze maniche rigate (olyasmi, mint a penne, csak kövérebb és tömzsibb, úgyhogy szerintem jóval izgalmasabb)
- 20 dkg szeletelt bacon (először elég soknak tűnt, de aztán csak elfért a tészta mellett)
- egy aprított, hámozott paradicsakonzerv
- fél üveg vöröspesztó
- fél üvegnyi fekete olajbogyó
- 8-10 darab üveges pepperoni (jó csípős lesz tőle az étel, úgyhogy ha valaki nem bírja, bánjon vele kevésbé nagyvonalúan)
- 2 szépdarab vöröshagyma
- 3-4 gerezd fokhagyma
- 1 evőkanál szárított oregánó
- 1evőkanál nádcukor
- ízlés szerint sajt a tetejére (esetemben egy kevés füstölt sajt)
- kevéske olívaolaj
Előveszem a rövid úton rajongásom tárgyává lett párolóserpenyőmet, megsuhintom egy-két cseppnyi olívaolajjal, felizzítom alatta a lángot, és ollóval belecsíkozom a szalonnaszeleteket. Amíg közepesen megpirulnak, megtisztítom és feldarabolom a hagymákat, majd a szalonnához adom őket, és nekilátok a vízforralásnak a tésztához. Mikor felforr, sózom, és adok hozzá egy kevés olajat, majd mikor újra konstans lobog, beledobom a tésztákat, akiknek jelen esetben 12 perc kell.
Amíg a tömzsi rudacskák fődögélnek, a szalonnás hagymához nyomom a csírátlanított fokhagymákat, gyorsan átkeverem, majd hozzázuttyintom a paradicsakonzerv tartalmát, ízesítem a pesztóval, a cukorral és az oregánóval, majd lefedem, és míg összeszoknak az ízek, apróra nyiszálom az olajbogyót és a pepperonit. Ha már úgy hat perce fő a tészta, a főzőlevéből egy merőkanálnyit átmerek a szószhoz... és még egy merőkanálnyit 11 percnél. Ekkor már az olajbogyót és a peperonit is hozzzáadom, és míg leszűröm a tésztát, pont összeforrnak. És az utolsó lépés: az al dentére főtt tésztát szépen hozzákeverem a mártáshoz, tálalásnál pedig némi füstölt-sajtot reszelek rá.
Roppant egyszerű, gyors, kényelmes és finom.