A múltkor említett két karalábéval kellett nagyon kezdenem valamit. És nem akartam segítségért folyamodni (na meg persze főleg bevásárolni voltam lusta), mivelhogy saját kútfőből lássuk be, sokkal izgalmasabb az alkotás, egy kis kockázatot meg néha be kell vállalni.
Szóval adva volt a két karalábé. Nem konyítok különösebben hozzá, nem rég kezdtünk barátkozni ugyanis. De azt már tudtam róla, hogy rendkívül egészséges, tehát gondoltam, folytatom ezt a vonalat, így elhatároztam, hogy hántolt árpával házasítom, ami ugyebár szintén nagyon egészséges, hisz dupla olyan gazdag nyomelemekben, azaz káliumban, kálciumban, magnéziumban és foszforban, mint például a barna rizs, ráadásul nyugtató hatással van az idegrendszerre, valamint a vizeletháztartásra is üdítően hat. És mivel újabban nagyon rá vagyok kattanva a rakottasokra, sütőre hangoltam őket. Némi husi meg kötelező volt, ideje volt már ugyanis a husinapnak is.
Hántolt árpával rakott karalábé
Hozzávalók:
- 25 dkg hántolt árpa
- ½ erőleves kocka
- 2 fej karalábé
- 10 dkg szeletelt bacon
- 10 dkg szeletelt érlelt sonka
- 2-2,5 dl paradicsapüré
- 1,5-2 dl tejföl
- kb. 8 dkg trappista sajt (nem is tudom, mikor kerültem utoljára kapcsolatba trappistával, de arra jutottam, hogy amennyiben sütésről van szó, a továbbiakban nem hanyagolom ily durván)
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 szárított chili
- frissen őrölt bors (a sóról nem elfeledkeztem, hanem egyszerűen nem kell bele: a hántolt árpa erőlevesben fő, a szalonna-sonka-sajt pedig gondoskodik arról, hogy a többi réteg se legyen sótlan)
A hántolt árpát reggel beáztattam, majd este a kockából előállított erőlevessel megfőztem. (Mivel áztatva volt, nem kell utána már túl sok folyadék hozzá: először csak annyival öntöm fel, amennyi nagyjából egy ujjnyival ellepi, és inkább később adagolok még újra, nehogy túl pempős legyen. Körülbelül 20 perc kell neki, de itt fontos, hogy kb. 15 perc után nekiálljunk kóstolgatni.) Amíg az árpa főtt, megtisztítottam és papírvékonyra szeleteltem a karalábét, majd kevés oldalon megsütöttem. Mikor elkészültek, a helyükre az ollóval felcsíkozott bacon-t és sonkát fektettem, alaposan megpirítgattam, összeforgattam a csírátlanított, átpasszírozott fokhagymával, felöntöttem a paradicsapürével, ízesítettem az összemorzsolt chilivel, és gyorsan összerotyogtattam.
Eztán előmelegítettem a sütőt 200 fokra, és jöhetett is a rétegezés. Kikentem a jénai sütőtálamat vajjal, beleöntöttem a hántolt árpát, elosztottam rajta a paradicsomos szószt, ráfektettem a karalábészeleteket, tejföllel meglocsoltam, és ráreszeltem a sajtot, majd betoltam a sütőbe.
Körülbelül 20 percet adtam neki, és ahogy a sajt kezdett sülni a tetején, tényleg isteni illatok áradtak a sütőből. Nem tudom, ki emlékszik a kommunizmus (szerintem) legnagyobb vívmányára, azaz az ormótlan melegszendvics-sütőre, de én bizony emlékszem, és ha csak az idő nem korrumpálja durván az emlékeimet, abban készültek a világ legegyszerűbb és legfinomabb melegszendvicsei! No, nekem az onnan áradó illatok ugrottak be, bár lehet, hogy csak a trappista sajt miatt, ki tudja...?
Ehhez képest a végeredmény durván megosztó lett… Még engem is megosztott (azért nem skizofrén módon). Szóval külön-külön minden réteg rendben volt (ó különösen a pirult sajt a tejfölön, igen!), de egyben nem igazán stimmelt. Nem tudom, talán túl sok volt az árpa. És igen, az jutott eszembe, hogy miért kellett nekem itt bonyolítgatni, miért nem csinálhattam egyszerűen barnarizzsel. Azért persze mindketten legyűrtük (én egyszerűbben, Monsieur már kevésbé), de engem nagyon nem dobott fel a gondolat, hogy még vagy háromszor kell ennem belőle, mert hát Monsieur biza nem fog. Hát igen kérem, ez itt az első nyilvános kudarc.
Ámde! Amikor legközelebb némileg fanyalogva enni kezdtem belőle, meglepetten tapasztaltam, hogy valami megváltozott! Valahogy mintha összeért volna, az ízek egymásba simultak. Azon tűnődve, hogy ez hogy a manóba lehet, két dolog jutott az eszembe:
1. mivel utálok olyat enni, ami semmiféle élvezetet nem nyújt számomra, de emellett mérhetetlenül kiráz a hideg a (kaja) pazarlástól, az agyam elérte, hogy amit muszáj megennem, finomnak találjam,
2. kicsit kiszáradt a hántolt árpa, és így összhangba tudott kerülni a többi réteggel.
Mindenkinek szabad a választás, de én inkább a második vari felé hajlok…
A címben feltett kérdés pedig ez esetben eldöntetlen maradt…
