Hát-hát, már megint egy Stahl-recept. Lassan már kezdek túlzásba esni, csak hát ez most megint nagyon kapóra jött, ráadásul kéznél volt. Hihetetlen jó áron sikeredett ugyanis cukkinit szereznem, és persze szokás szerint nem bírtam megálljt parancsolgatni a kezeimnek, több mint egy kilónyi lett a zsákmány. Ebbe fél kilót tudtam belepasszírozni.
No persze ismételten átfazoníroztam az eredeti receptet három okból:
- ha a szemem elé kerül a fokhagyma – márpedig általában elé kerül – akkor nem hagyhatom ki, ez egy mánia,
- nincs itthon friss rozmaringom, de továbbra is van import provence-i fűszerkeverékem,
- csak egy kis darab parmezánom akad a hűtőben, azt másra szánom, viszont füstölt sajttal jól fel vagyok szerelkezve, plusz nemrég újra felfedeztem a „valaminek a tetején sült trappistában” rejlő retro-boldogságot, úgyhogy azt is beszereztem.
Hogy ezek után lehet-e frittatának nevezni a végterméket, a manó tudja. De más név nem jut eszembe. Hát legyen „szabadon értelmezett”…
A sárgarépa úgy került a képbe, hogy mialatt a zöldségtárolóban pakolásztam azért, hogy a fokhagyma a szemem elé kerüljön, azzal kellett szembesülnöm, hogy a 2 napja vásárolt (!) sárgarépa egy része gyanús képet fest, és cselekvésért kiállt, hát gondoltam jó lesz salinak a tojáslepény mellé. Petrezselyemből is mindig túlvásárlom magam, a pulton árválkodó mehet a répához. Kontrasztként jöhet egy kis chili, vagyishogy chilis olaj, a fokhagyma meg ugye fokhagyma, lásd fentebb.
Szabadon értelmezett cukkinis frittata sárgarépasalival
Hozzávalók a tojáslepényhez:
- 2 és fél közepes cukkini (kb. 50 dkg)
- 3 tojás
- 2 dl tejszín
- 3 evőkanálnyi szikkadt kenyérbél (merthogy csak ennyit tudtam prezentálni, de elkélne a duplája is, lásd a legvégén)
- 4 gerezd fokhagyma
- 5 dkg trappista
- 5 dkg füstölt edami
- 1 evőkanál provence-i fűszerkeverék
- némi frissen reszelt szerecsendió
- só és frissen őrölt bors
Hozzávalók a sárgarépasalihoz:
- 3 közepes sárgarépa
- 1 gerezd fokhagyma
- 2 evőkanál chilis olívaolaj (friss chili híján)
- 4 evőkanál extra szűz olívaolaj
Első körben le kell reszelni az összes cukkinit – ekkor még van türelem, rendben. Lereszeltem, besóztam, 20 percig állni hagytam, majd alaposan átöblögettem, kinyomkodtam, konyharuhán leszárogattam.
Na de amíg a cukkini izzadt a sóban, felvertem a tojásokat a tejszínnel, belereszeltem némi szerecsendiót, belekevertem a sót-borsot és a provence-i fűszereket, lereszeltem a kétféle sajtot (2. és 3. reszelés), ledaráltam a kenyeret, megpucoltam és csírátlanítottam a fokhagymákat, az ötből négyet apróra vagdosva a tojásos keverékhez adtam, ééés előmelegítettem a sütőt felül grillező-légkeveréses üzemmódra 200 fokra.
Eztán a kiizzadt cukkinit is belekevertem a folyadékba, sőt a füstölt edamit, no meg a 3 evőkanálnyi (megjegyzés a végén) szikkadt kenyérbelet. Mehetett az egész egy szépen kivajazott 24 cm átmérőjű sütőformába, a teteje megszóródott vidáman a trappistával, és 25 percre a sütőbe költözött.
Ezalatt összedobtam a salit. Azaz: lereszeltem a répát (közben magamban bőszen csúnyaságokat kezdtem emlegetni, ez volt a 4. reszelés egy vacsi kedvéért, és egyben a legfárasztóbb is, ráadásul eszembe jutott, hogy közben végig csak a jobb karom erősödik), megmostam, leszárítottam és apróra vagdostam a petrezselymet, majd szépen a répához forgattam a chilis olajjal, meg a zúzott fokhagymával egyetemben. Igazi praktikum sali: finom, baromi egészséges, és még fütyülni is jobban tudunk tőle (illetve a franciák szerint a sárgarépától szerethetőbbek leszünk az általa generált kedvesebb viselkedésünk miatt). Nagy pipa.
Tálaltam: tojáslepény 4 cikkelyre vág, Monsieur-nek két cikkely plusz sali, nekem egy cikkely plusz sali. Körítésnek dinka szeletelt lenmagos kenyér jutott pirítva, mert teljesen kiment a fejemből, hogy bagettet vegyek.
Tapasztalatok: akárhogy sóztam-nyomkodtam-szárítottam azt a nyomorult cukkinit, mégis eresztett némi levet. Az ízek élvezetébe ez nem kavart be, csak annyi történt, hogy Monsieur adagja alatt kicsit összegyűlt valamennyi a cukkini levéből. (Azért neki, mert ő kapta az első adagot, és így az enyém tovább pihenhetett, megválva a feleslegtől.) Mivel nem tudom elképzelni, hogy az előkezelés során több levet ki tudnék belőle passzírozni, azt kell mondjam, hogy egyértelműen a szikkadt kenyérbél mennyiségén buktam az eresztést, ami egyértelműen a feles levet hívatott felszívatni – ergó azt mondom, 6 evőkanálnyi darálmány kellett volna.
No de sabaj, az ízen nem rontott. Tényleg kifejezetten finom étek keveredett belőle, és külön látványélményt nyújtott a sárga-zöld felfújt a narancssárga-zöld sárgarépa sali mellett. És a sajtokat sem bántam meg egy pillanatra sem: olyan lett a végeredmény, amilyennek gondoltam, azaz a lepény belül füstös, felül a trappista csodásan sült. A belekevert fokhagymadarabok meg, ó jaj, ó jaj, mennyeiek voltak olyannyira, hogy veregetem is bőszen a vállaimat (és nem vagyok álszerény:-)). Tuti, hogy készítem máskor is, és valszeg az is tuti, hogy további variácók is születnek a jövőben.
