Paprikás krumplit normál esetben nem készítek nyáron. Túl sűrű, túl nehéz, túl meleg. De itt mindez érvényét veszti, tekintve, hogy 4 napja lényegében egyfolytában esik, és nagyjából 13 fok van. Bent is két pulóverben ülök, no meg kötött zokniban. De nem panaszkodom, én jöttem ide – a pozitív gondolatok nevében kijelentem, hogy legalább étellel melengethetem magam, ha már pálinkám nincs. Úgyhogy elővettem a paprikás krumplit, amibe Anyukámnak köszönhetően igazi hazai házikolbászt tudtam belefőzni.
De, ha már UK meg minden, gondoltam csavarok rajta némileg, érződjön kicsit a földrajzi távolság! Így a szegedi nap alatt érlelt piros paprika helyett spanyol füstölt paprikát kevertem bele, és kiegészítettem fodros kellel, aminek számomra érthetetlen módon a bolt felhívása szerint itt most épp szezonja van. Ezen kívül húslevessel dolgoztam, és a kel miatt a szokásosnál bővebb lére eresztettem.
Ja, és persze amennyire eddig felmértem a terepet, itt se híre, se hamva a hegyes erősnek, hát maradt a chili, de az magjával együtt, birds eye és rögtön kettő belőle...
Paprikás krumpli észak-angliai módra
Hozzávalók:
- 2 evőkanál napraforgóolaj
- 2 nagy fej vöröshagyma közepesre kockázva
- 4 gerezd fokhagyma összezúzva
- egy szál házikolbász vékonyan felkarikázva
- 2 teáskanál füstölt paprika
- 2 paradicsom közepes darabokra aprítva
- 2 erős-erős chili magjával együtt felkarikázva
- 4 nagy-nagy-nagy krumpli kb. 2,5-3 centisre kockáva
- 1 liter húsleves (kocka, kocka)
- nettó 20 dkg fodros kel vékonyan csíkozva
- frissen őrölt só és bors (mostmár van két "örlőmalmom", és az egyikbe csodás óriásszemű maldon só került)
A vöröshagymát a felhevített olajon egy szép nagy lábasban némi sóval megpárolom. Hozzákeverem a fokhagymát, pár másodpercig pirítom, majd beleszórom a kolbászkarikákat, a paprikát és a paradicsomot. Átkevergetem, pirítgatom, hozzáadom a krumplit, újfent átkeverem, felöntöm a húslevessel, és úgy 20-25 percig főzöm. Normál esetben. De most bizony főztem vagy 35-40 percig is, ugyanis a krumpli kicsit sem akart szétfőni. No nem arról van szó, hogy úgy istenigazából szét akarnám főzni, csak úgy ímmel-ámmal, de úgy igenis.
Amikor úgy ítélem meg, hogy a krumpli már majdnem jó, belekeverem a kelt, és 10 perc alatt megfőzöm benne.
Verdict: nem mondom, hogy jobb mint a szokásos paprikás krumpli, de azt sem mondom, hogy rosszabb. Más. Finom. Lényegében az nap este eltüntettük egy kistárnyit leszámítva. Igaz, Monsieur majdnem egész nap nem evett, ugyanis Middlesborough-ban volt az idény első másodvonalbeli meccsén. Én meg itthon a lakásban egyedül az esőben. Piha!
Off megjegyzés: a szupermarketben láttam Vegetát. Mondjuk én otthon se használtam sose, de akkor is, a lényeg, hogy itt is kapható. És persze hogy tudom, hogy nem magyar, és a rengeteg lengyel miatt árulják, de akkor is, szinte már hazai!