Gyerekkoromban előszeretettel ettem sütőtököt. Anyukám okosan, idő- és energiatakarékosan készítette: felszeletelte, kimagozta, majd pár perc alatt a mikróban illatosra, édesre sütötte. Három-négy szeletet egy ültő helyemben elpusztítottam. Azóta változott az ízlésem: szeretem a sütőtököt, de úgy egy falat erejéig, utána sok nekem az édesből. Kivéve persze, ha több teljesen ellentétes ízzel párosítom. Általában kolbásszal tésztaételként, vagy dióval és kéksajttal rizottóként végzi, de most egyikhez sem fűlt a fogam, ezért mivel erőteljesen benne vagyunk a szezonban, valami mást kellett kitalálnom. Jó sok kontrasztot sikerült belevinnem!
Édes-sós-csípős sütőtök saláta
Hozzávalók:
- 1 kisebb sütőtök
- 1 ág rozmaring
- 1-2 evőkanál olívaolaj
- kevés só és több frissen őrölt bors
- 50 g rukkola
- 10 dkg puy lencse (a leghíresebb, legfelkapottabb lencseféle, amit tradicionálisan Lyontól nem messze termesztenek - a mi lencsénknél tömörebb, kisebb és kevésbé hajlamos szétfőni, de szükség esetén helyettesítsük nyugodtan)
- 6 vékonyabb zöldhagyma
- 40 dkg gorgonzola
Az öntethez:
- 5 evőkanál extra szűz olívaolaj
- 3 evőkanál balzsamecet
- 1 evőkanál szójaszósz
- 1 evőkanál méz
- 1 piros chilipaprika
- 1 nagy gerezd fokhagyma
Előmelegítem a sütőt 200 fokra.
Az érdemi munkát a káromkodós résszel kezdem: megpucolom a sütőtököt, kimagozom, nagyjából kétcentis darabokra vágom, és próbálom kihagyni az ujjamat a szeletel(őd)ésből. Egy közepes tepsit kibélelek alufóliával (ezért nagyon hálás leszek magamnak a mosogatásnál), beleszórom a tökdarabokat, finoman sózom, erőteljesebben borsozom, meglocsolom az olívaolajjal, alaposan összekeverem, végül finoman sózom és erőteljesebben borsozom, beletördelem a rozmaringágat, majd betolom a sütőbe. Én úgy szeretem, ha nagyon-nagyon krémesre sül, sőt itt-ott kicsit meg is pörkölődik, ezért 30-35 percig otthagyom, de 20 perc után is késznek nyilváníthatja, aki „roppanósabban” szereti.
A lencsét 15-20 percig gyöngyöztetve megfőzöm.
A zöldhagymákat megtisztítom, és ollóval egy keverőtálba vékony csíkokra nyesegetem.
Az öntet elkészítése a következő lépés. Előveszek egy kiürült, kimosott mustáros/lekváros/akármilyen kisüveget, belelöttyintem az extra szűz olívaolajat, a balzsamecetet, a szójaszószt, a mézet, ollóval belekarikázom a chilit, végül hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, és jó alaposan összerázom.
A lencsét leszűröm, majd hagyom egy kicsit a szűrőben csöpögni-hűlni, de még melegen keverem a zöldhagyma karikákhoz, hogy a hője kicsit elvegyen az erejükből.
A rukkolát két tányéron elosztom.
A tököt kiveszem a sütőből, kivételesen kidobom a rozmaringágakat, majd a fóliával együtt kiemelem az aranyos-illatos zöldségeket, és a lencséhez és a zöldhagymához zuttyintom. Rájuk öntöm az öntetet, és alaposan elkeverem, majd a saláta két harmadát elosztom a két rukkolás tányér között. Rájuk tépkedem a gorgonzolát, pirítok egy-két pirítóst, és elégedetten tálalok. Ismét egy ízorgia kategóriás. (Ja, a sajátomat kevés pirított szezámmaggal is megszórom, de Monsiuer azért nem rajong.)
A maradékból másnap egydoboznyi irodaebéd lesz a következőképp:
- reggel hozzákeverek úgy 10-15 deka főtt basmati rizst (volt ennyi maradékom, de ha nem lett volna, valószínűleg ugyanennyi bulgurt vagy farfallét főznék ki másnap reggel),
- egy fél citrom levével frissítem,
- rámorzsolok 30 gramm kéksajtot (mindig van a hűtőben, mert szerintem konyhai kaméleon),
- átkeverem, és büszkén pakolom el, mert ügyesen használtam fel a maradékokat, és minimális energia- és időbefektetéssel ismét ízletes dobozebédet produkáltam!