Mit tagadjam, tökéletesen elégedett voltam a banángerinccel, ezért eszembe sem jutott, hogy más receptet kutassak. De azért mikor zsinórban vagy ötödször készítettem mindössze a cukor és teljes kiőrlésű liszt mennyiségén variálva, arra jutottam, hogy rendben, az alapkoncepció marad, mint egyeduralkodó banán-felhasználási módszer, de valamit azért mégiscsak illenék csavarni rajta, mert egy konyhai megszállottnál nem járja, hogy állandóan ugyanazt szedje elő a sütőből.
A kókuszreszelék régóta motoszkált a fejemben, ugyanis itt már november eleje óta minden boltból és kirakatból mesterséges karácsony-hangulat árad, és Anyukám minden karácsonykor készít kókuszkockát, ami az én abszolút kedvencem. Sosem eszem reggelire édeset, kivéve az ünnepek alatt, mert ezért az egyszerű, alig édesített piskótából, már-már kesernyés csokiöntetből és kókuszreszelékből készülő sütiért megvadulok, és négyet-ötöt is képes vagyok bevágni egy nagy bögre tejjel gyomorébresztőnek.
Szóval így került bele a kókuszreszelék, a kakaót pedig csak úgy akartam, mert mélysötét és illatos…
(Banánom per pillanat csak három volt, a kakaó miatt a citromot kihagytam, a kókuszreszelék pedig értelemszerűen kiütötte a diót és a zabpelyhet.)
Kókuszos, kakaós banángerinc
Hozzávalók:
- 80 g vaj
- 75 g kókuszreszelék
- 25 g jó minőségű, cukrozatlan kakaópor
- 50 g teljes kiőrlésű liszt
- 75 g fehérliszt
- 2 teáskanál sütőpor
- 1 teáskanál fahéj
- 30 g nagyon sötét, ragacsosan nagyon melaszos barnacukor
- 50 g nádcukor
- 3 érett banán
- 2 tojás
Előmelegítem a sütőt 170 fokra (gáz 4), és előveszem a szilikonos őzgerinc formámat, amit ha nem szilikonból lenne, kivajaznék.
A vajat mikróban felolvasztom.
Egy nagyobb tálban összekeverem a kétféle lisztet, a kókuszreszeléket, a kakaót (kevésbé merészek a kevésbé lustákkal egyetemben szitálják bele), a fahéjat, a kétféle cukrot no és a sütőport, míg egy keverőkancsóban villával összetöröm a banánokat, hozzáütöm a tojásokat, alaposan elkeverem, majd a vajat is beledolgozom. Eztán már csak annyit kell tennem, hogy a banános pépet elkeverem a szárazanyagokkal, átöntöm a tésztát az őzgerinc formába, és 50 percre betolom a sütőbe.
Sütés alatt érdemes ránézni, és ha nagyon égni akarna a teteje, le kell fedni sütőpapírral vagy alufóliával. Az 50 perc leteltével pedig vessük alá tűpróbanak a produktumunkat, nehogy nyers maradjon, bár nekem ezúttal nem kellett a banángerincnél szokásos extra 5 perc.
Az első falatnál kicsit megijedtem, hogy esetleg túlzásba vittem a cukorelvonást, de aztán ez téves riadónak bizonyult, és könnyedén beláttam, hogy ez bizony úgy tökéletes, ahogy van. Elhalványította bizony az eredeti banángerinc érdemeit is…