Újabb hét, újabb ebédleves nekem. Semmi flanc, semmi rákészülés, csupa olyan hozzávaló, ami mindig van itthon.
Csicseriborsó. Egyszer már emlékeim szerint írtam róla, de most még egyszer, aztán innentől kezdve ide hivatkozom, ha majd újra tudok hivatkozni a blog.hu-n (mióta két admin felület van, egyik sem működik normálisan, remélem, előbb-utóbb rendeződik a helyzet): sosem tartok/veszek konzerv csicseriborsót, mert szeretem magam készíteni, ugyanis finomabb, ráadásul olcsóbb is, tehát sokkal jobban megfelel a természetemnek, mint a felesleges pénzkidobás. Szépen megveszem a fél kilós szárazat, éjszakára beáztatom, másnap alaposan átöblítem, és a csomagoláson feltüntetettek szerint megfőzöm – most hasból úgy emlékszem, 10 percig nagy lángon forralom fedő nélkül, leszedem a tetején képződött habot, majd lefedem, takarékra veszem a lángot, és több mint egy órán át főzöm, míg megpuhul (kóstolgatni kötelező!). Ezután hagyom kihűlni, majd veszek egy kiürült, kimosott hámozott paradicsakonzervet, és ezzel kiporciózom kevés főzőlével a csicseriborsót. A fél kiló száraz borsóból lesz két másfél, és kettő, vagyis inkább három (ó trükkös emlékezet!) egy konzervnyi adag. Ezeket szépen külön-külön fagyasztózacskóba öntöm, gondosan feliratozom, majd lefagyasztom. A másfél konzervnyi adagokat inkább ragukhoz, míg az egyes adagokat inkább levesekhez használom. És hogy mire jó a csicseriborsó? Az úgy is elérhetetlen teljesség igénye nélkül: humuszhoz, mediterrán, arabos ragukhoz, indiai ételekhez, olajos halak mellé köretnek, kuszkuszba keverni, bulgurhoz keverni, no meg persze levesekhez.
Chorizo. Itt (Angliában)ez az egyetlen viszonylag könnyen beszerezhető normális kolbászfajta – az angol kolbászra itt most nem térnék ki. A chorizo, a spanyolok nemzeti kolbásza általában enyhén vagy durvábban csípős, de kapható belőle csemege változat is, bár nem értem, hogy ugyan minek. A pimentotól, avagy a mi pirospaprikánkhoz kísértetiesen hasonlító, leginkább a Baszk földön termsztett fűszertől kapja a színét, no meg jó esetben az erejét is. Talán a legnagyobb különbsége a mi kolbászunkhoz viszonyítva, hogy kicsit tömörebb, és igazán nagy, de ennek ellenére ízletes zsírdarabok is találhatók benne, mert kevésbé darálják finomra, mint mi. Ezek után azt hiszem, nem kell hosszasan magyaráznom, miért is tartok belőle mindig itthon.
Vöröshagyma, fokhagyma és sárgarépa. Létezik olyan magyar ember, aki nem tart otthon vöröshagymát, fokhagymát és sárgarépát???
Húsleveskocka. Létezik olyan ember a világon, aki időnként bejár a konyhájába és nem tart otthon leveskockát? Na jó, gasztrosznobok kíméljenek, nekem nincs kedvem hétvégenként alaplégyárosba csapni, különben sincs elég hely a mélyhűtőmben ahhoz, hogy fagyasztva tároljam.
Szálzeller avagy angol zeller avagy ritkábban francia zeller, netán halványító zeller. Kitűnő tésztaételekbe, ragukba, no és persze levesekbe, vagy csak úgy snacknek, sokáig eláll, és itt ráadásul olcsó is, bár ha jól emlékszem, otthon sem drága. A tisztításánál arra figyeljünk oda, hogy a külső szárak alsó, fehér, kivastagodott része általában fás, abból érdemes egy néhány centis darabot levágni, illetve a szárak külső, bordázott részén hosszában futnak elrághatatlan „erek”, ezeket késsel tépjük ki. A belső, zsenge szárakkal nem nagyon akad gondunk.
Chili. Én chilimániás vagyok, egy nap gyanítom, legalább két étkezésembe kerül chili ilyen-olyan formában. Mindig van egy csomagnyi bird’s eye chili a hűtőben, és egy biztonsági csomag a fagyasztóban. (Aztán persze van mindig tabasco, továbbá édes és csípős chiliszósz is.) De belátom, normális embereknél a chili nem alapfelszereltség, azonban ez esetben valószínűleg azt sem bánják, ha kimarad a levesükből.
Konzerv hámozott, netán aprított paradicsa. Valószínűleg a legtriviálisabb konzervfajta. Kötelező tartozék, már csak ha az olaszos tésztákra gondolunk is.
Csicseriborsó leves chorizóval
Hozzávalók:
- 1 óriási fej hagyma felaprítva
- 2 közepesen nagy sárgarépa, a keskenyebb részén karikákra, a vastagabb részén félkarikákra vágva
- 3 zellerszár, a fent leírtak szerint tisztítva, és felcsíkozva
- 3 gerezd fokhagyma finomra vágva (vagy akinek van fokhagymanyomója, az zúzzon, ha ahhoz van kedve)
- 2 marhahúsleves kocka
- 1 darabolt konzervparadicsa
- 1 nagyobb birds eye chili
- 1 konzervnyi csicseriborsó (előzetesen kiolvasztva)
- 10 dkg chorizo vékony félkarikákra vágva
- 2 evőkanál olívaolaj
- só és frissen őrölt bors
Az olajon kevés sóval megpárolom a vöröshagymát, majd hozzáadom a fokhagymát, a sárgarépát és a szálzellert, és kicsit pirítgatom. Ezután hozzákeverem a paradicsakonzervet, felöntöm úgy egy liternyi forralt vízzel, belemorzsolom a leveskockát, ollóval belenyesem a chilit, kicsit borsozom, majd lefedem, és 15 percig gyöngyöztetem. Ekkor beleöntöm a csicseriborsót, újabb 10 percig gyöngyöztetem, beleszórom a chorizót is, és 5 perc alatt készre főzöm a levesem.
Kiadós, tápláló, egészséges, és nem utolsó sorban finom is.
A második adag tálalásánál hirtelen felindulásból belekevertem egy kanálnyi tejfölt is. Ííígy lett az igazi.
