Bár az angol időjárásmanók elbújhatnak egy korhadt fa odvába szégyenükben, az én biológiai órám úgy tűnik, mégis az évszak szerint jár, mert egyre nagyobb ingerenciám van a salátafogyasztásra. Sőt mi több, érdekes módon Monsiuer-nek is, ami már csöppet sem tréfa. Úgyhogy újabban egyre inkább zöldell a vacsoránk. No persze azért nem kell minket félteni, a föld terményei közé becsempészünk mást is, mi szem, s szájnak ingere, így legutóbb a bivalytejből készült mozzarellát, most pedig sült szalonnát és hatperces tojást. Sőt, a az öntetbe is beépítettem a szalonnazsírt, aminek folyományaként egyébként fölöttébb csínján bántam aztán a sóval.
A római salátát azért szeretem nagyon, mert ropog a fogunk alatt akárcsak a jégsaláta, de ez nem vizes annyira, és íze is van ám. A zsenge, iciri bébiretkekre pedig már ránézni is gyönyörűség, ahogy a leveles csomók sorakoznak szépen egymás után, ráadásul oly frissek és harsogóak! De nem nyámnyilák, sőt, időnként oda tudnak csípni, hogy szinte szisszenünk. A spárga meg! Á, a spárgáról nem is érdemes szólni, azt mindenki jól tudja, hogy a zöldségek királya, avagy királynője, ki miként tiszteli…
Tavaszi saláta sült szalonnával és tojással dúsítva
Hozzávalók:
- 2 kisebb fej római saláta
- 6-8 bébiretek
- 25 dkg zöldspárga
- 4 tojás
- 50 g császárszalonna (elbírtuk volna a dupláját is, de ennyi akadt a hűtőben)
- 2 evőkanál olívaolaj
- fél citrom leve
- 1 evőkanál magos dijoni mustár
- 2 evőkanál extra szűz olívaolaj
Egy nehéz, nagydarab serpenyőben egy evőkanál olívaolajon két adagban pár perc alatt kevés sóval és borssal rázogatva megpirítom a spárgákat, majd félreteszem őket.
A tojásokat 6 percig főzöm lobogó vízben.
Egy nagy tálba beletépkedem a római salátát, rákarikázom a retket, és a hozzáadom a nagyjából három centis darabokra vágott zöldspárgát, a fejeket kivéve.
Újabb evőkanálnyi olajat löttyintek a spárgának használt serpenyőbe, majd pörcösre pirítom benne a vékony csíkokra vagdalt szalonnát (én úgy tapasztaltam, szebben sül egy kevés olajon). Elzárom a lángot, szűrőlapáttal félreteszem őket, majd ha kicsit hűlt a serpenyő, beleöntöm a citromlevet, kicsit körberázogatom, majd belekeverem a dijoni mustárt, és az extra szűz olívaolajat.
A langyos öntetet összeforgatom a zöldségekkel, majd elosztom két tányér között. Végül kidekorálom a tányérokat a cikkekre vágott tojássokkal, a szalonnacsíkokkal és a spárgafejekkel, és már tobzódhatunk is az ízekben és textúrákban.
(Még laktatóbbá tehető esetleg némi krutonnal, de én most ilyennel nem akartam vacakolni, no meg csak friss kenyér volt itthon. Így Monsiuer simán azt eszegette hozzá, én meg gondoltam, hogy szépen jól fogok lakni szénhidrát nélkül is, hát aszerint cselekedtem.)