Sokáig toporogtam tanácstalanul a boltban, mikor a lazacot a vettem, hogy milyen szószt, milyen zöldséget készítsek mellé, mikor végre eszembe jutott, hogy Anyukám gyakran tejszínes-spenótos szósszal tálalja, amit én fölöttébb szeretek, viszont időtlen idők óta nem készítettem. Úgyhogy megindultam lendületes léptekkel a spenót felé, hogy aztán ismét toporogjak, majd otthagyjam, mivel végiggondoltam, hogy akkor azt át kell válogatni, le kell csipkedni a szárait, átmosni, leszárogatni, aztán felszeletelni, és ehhez ezúttal csöppet sem fűlt a fogam. Nem-nem!
De meg lehet mindezt egyszerűbben is oldani, s bár kevésbé elegáns a kivitelezés, ám időnként elfogadható némi lustaság és a kiskapus vonal. Ezt hívják jelen esetben aprított mirelit spenótnak...
És milyen hálás voltam magamnak vacsorakészítés közben! Bár azt hozzá kell tennem, hogy legnagyobb meglepetésemre itt Angliában a mirelit spenótot igencsak apróra metélik, ami jelen esetben inkább afféle spenótfőzeléket eredményezett spenótszósz helyett, de ízre fenséges volt, és szerintem látványra sem volt rossz (Monsieur pedig egyenesen a magyar nemzeti színekre asszociált).
Lazac tejszínes spenótszósszal
Hozzávalók 2 személyre:
- 2 lazacfilé
- 2 evőkanál olívaolaj
- nagy szemű tengeri só (pl. fleur de sel vagy maldon só)
- 1 evőkanálnyi vaj
- 1 evőkanál liszt
- 2,5 dl halalaplé (kockából)
- 1 dl tejszín
- 27 dkg mirelit spenót
- szerecsendió
- basmati rizs
A mirelit spenótlabdákat szűrőbe teszem, majd frissen forralt vízzel szép lassan meglocsolom, és a szűrővel egy tálba helyezve hagyom lecsöpögni. (Igen, most azzal sem bajlódtam, hogy kiolvasszam, majd kicsavarjam belőle a felesleges nedvességet. Meg aztán úgy gondoltam, hogy a szósznak az nem fog ártani, és igazam volt, az extra víz nélkül egy csöppet túl sűrű lett volna.) A lecsöpögött spenótos vizet aztán átöntöm egy mérőkancsóba, kiegészítem annyi frissen forralt vízzel, hogy 2,5 deci legyen, majd feloldok benne egy fél halleves kockát.
A rizst a szokásos módon felrakom főni.
Egy kisebb lábosban felolvasztom a vajat, majd megszórom a liszttel, és kis lángon kevergetve úgy 5 percig pirítom. Eztán felöntöm a hallével, alaposan átkeverem, hogy feloldódjon az alap, és időnként ránézegetve (megkevergetve) hagyom finoman rotyogni újabb 5 percig, míg előkészítem a halat. Azaz kiszegetem a szálkáit, majd mindkettőnek a bőrös oldalán ejtek három, vastagságuktól függően fél-1 centis bevágást, amikbe nagy szemű tengeri sót szórok, majd megborsozom.
Mikor a velouté (a mártásalap) kirotyogta magát, és enyhén besűrűsödött, hozzáadom a tejszínt, ismét felforralom, majd belekeverem a spenótot, összerottyantom, reszelek bele némi szerecsendiót, ellenőrzöm a fűszerezést, és ha kell utánsózom, majd lezárom a lángot, befedem, és félreteszem, míg elkészül a hal.
Ehhez felhevítek egy nagy serpenyőt, majd löttyintek bele némi olívaolajat, és mikor már szinte füstöl, bőrös oldalával lefelé beleteszem a halacskákat, sózom és borsozom a tetejüket is, majd nem mocorogtatom őket addig, míg az oldalukon a színűk olyan 3 perc alatt a két harmadáig átvált élénk pinkből halványabb rózsaszínre. Ekkor megfordítom őket, és úgy egy további percet adok őkelmüknek, míg készre sülnek.
És kész is. Max 20 perc alatt. És finom, és szép, és jó. Akkor is, ha nem friss spenót van benne.
