Sokáig vacilláltam, hogy a most következő fogás felkerüljön-e a blogra, ugyanis rendkívül triviális ételről van szó. Végül három érvet sorakoztattam fel amellett, miért is kell mégiscsak kikerülnie. Elsőképpen azért, mert egyszerűsége ellenére annyira szeretjük, hogy ha hazai szeretetcsomag érkezik füstölt szalonnával, garantált, hogy rövid időn belül készítek egy óriási adaggal. Aztán azért, mert először csak Kasztliban jutott eszembe készíteni, és ebből azt a messzemenő következtetést mertem levonni, hogy talán mások is hajlamosak megfeledkezni róla, pedig igenis joggal követel magának helyet a (magyar) konyhákban, étkezőasztalokon a mai világban is. Végezetül pedig azért, mert nyilván olyan is akad, aki esetenként készíti, de nem füstölt szalonna zsírjában süti össze, a pörcökkel gazdagon megszórva, pedig ez a módszer bizony új magasságokba emeli a végeredményt.
Nem ragozom tovább, a tojásos nokedliről van szó. Rengeteg-rengeteg füstölt szalonnával. És hogy kicsit kompenzáljam a tetemes zsír- és szénhidrátbevitelt, afféle cole slow-t, vagyis lilakáposzta salátát készítek mellé, de nem a szokásos nehéz majonézes öntettel, hanem egy könnyed, citrusosan illatossal, ami tökéletesen kiegészíti, ráadásul igazi téli vitaminbomba is.
Tojásos nokedli
Hozzávalók 2 óriás adaghoz:
- 25 dkg liszt
- 1 csapott teáskanál só
- 2 + 4 tojás
- 10 dkg füstölt szalonna
Hozzávalók a karcsúsított cole slow-hoz:
- egy kis fej vöröskáposzta fele vékonyan felszeletelve vagy legyalulva (általában a cole slow fehérkáposztából készül ugyan, de én a vöröset preferálom, mert abban ezerszer több a vitamin)
- 2 sárgarépa lereszelve
- egy nagy lilahagyma fele vékonyan felszeletelve
- fél citrom leve
- 1 bird’s eye chili
- 1 teáskanál méz
- 3 evőkanál extra szűz olívaolaj
- só és rengeteg frissen őrölt bors
Nekiállok vizet forralni a nokedlihez, majd összedobom a salátát, hadd érjenek kicsit össze az ízei.
Egy nagy tálban összekeverem az öntet hozzávalóit, vagyis a citromlevet, a mézet, a karikára vágott chilit, az olívaolajat, némi sót és rengeteg borsot. Majd ebbe beleforgatom a káposztát, a répát és a lilahagymát, és meg is vagyok. (Bevallom egyébként, én robotgéppel aprítom a zöldségeket, úgyhogy a saláta elkészítése tényleg nem telik többe 5 percnél, és akkor valószínűleg nagyon sokat mondok.)
A szalonnát felkockázom, és egy nagy serpenyőben pörcösre sütöm. Amíg sül, bekeverem a nokedlit: a lisztbe belekeverem a sót, hozzáadok két tojást, és annyi hideg vizet, hogy összeálljon, és se túl puha, se túl kemény ne legyen. (És vigyázok, nehogy túldolgozzam a tésztát, mert akkor kemény lesz a nokedli.) A serpenyő alatt elzárom a lángot, és a szalonnapörcöket szűrőlapáttal kiszedem belőle.
Először a nokedli felét szaggatom bele egy nagy lábosnyi lobogó sós vízbe. Mikor a víz újra forrni kezd, és a nokedlik a tetején úszkálnak, szűrőlapáttal kimerem, alaposan lecsepegtetem őket, majd a szalonnazsíros serpenyőbe zuttyintom, és alaposan átkeverem, nehogy összeragadjanak. Ahogy a víz újra forrni kezd, ugyanígy járok el a második adag tésztával is.
Mikor már az összes nokedli a serpenyőben várakozik, nagy lángon alágyújtok, belekeverem a félretett szalonnapörcöket, és négy csipet sóval felverem a maradék négy tojást. A tojásokat a forró serpenyőbe öntöm, majd elzárom alatta a lángot, és addig kevergetem, míg a tojás megfő, de azért selymes marad, és azonnal tálalok is. A tányér egyik oldalára egy adag nokedli kerül, amit kegyetlenül megáldok a borsőrlővel, a másik oldalára a nokedlivel megegyező mennyiségű saláta, majd lelkes úttörők módjára neki is esünk.
Királyi lakoma, de nem csak az én magyar gyomromnak: a francia gyomor is pillanatok alatt elnyeli, majd repetáért kiállt.
