A pulykamellre általában mindenki egy meglehetősen unalmas húsként gondol, pedig nem kell feltétlenül annak lennie. Persze tény és való, roppant egyszerűen alakítható át cipőtalppá, de ha az ember megfelelő körültekintéssel viszonyul hozzá, fölöttébb ízletes és vizsonylag gyors vacsora (avagy ebéd) alapjául szolgálhat. Nekem két bevált módszerem van arra, hogy ennek a - bocsánat, de rusnya, sőt ijesztő - szárnyasnak a melle puhára és ízesre főjön-süljön: az egyik, mikor ezzel-azzal felgöngyölöm, és úgy sütöm meg, a másik pedig, mikor a kezdeti körbepirítás után alkoholban párolom.
Az alábbi receptben az alkoholista vonalat követem annyi módosítással, hogy a hússzeleteket lisztben is megforgatom, ami utólag egy rendkívül jó húzásnak bizonyult. A tejszínes-mustáros szósz pedig egy pillanatig nem volt kérdés, azokat a kezem automatikusan pakolta a hűtőből. Pórés rizzsel körítettem, mert már ideje volt pihentetni egy kicsit a szokásos pirított krumplit, meg aztán így nem kellett külön köretet és zöldköretet gyártanom, ami ugye rengeteg fáradságtól megkíméli az embert, elég ha csak a mosogatásra gondolunk. A póré kapcsán egyébként megsajdult a szívem, hogy mennyire roppant kellemetlen, hogy épp nincs itthon kakukkfüvem (mert ugye ők rajonganak egymásért), és ekkor valahogy hirtelen bevadultam, és előkaptam egy csokor zsályát helyette, mondván, aki mer, az nyer… és tényleg!
Tejszínes-mustáros csirkemell zsályával és póréhagymás rizzsel
Hozzávalók 2 (vagy sikeresen önmegtartóztató emberek számára akár 4) adaghoz:
- 1 evőkanál vaj
- 1 evőkanál olívaolaj
- 4 kisebb póréhagyma vékonyan felkarikázva
- 16 dkg barna basmati rizs
- 3,2 dl csirkealaplé
- 2 evőkanál tisztított vaj (Ez azért jó, mert első körben ropogósra lehet benne pirítani a zsályát, majd lehet benne sütni a pulykamellet is, mivel nem ég meg, és isteni lesz az íze mindennek, ami benne készül – tehát ha akad itthon, az ilyen jellegű feladatokra én előszeretettel alkalmazom. Akinek nincs készen, vagy nem akar vajat tisztogatni, használja vaj és olaj keverékét a zsályasütésre. Ha ezalatt elhasználódna a vaj, törölje tisztára a serpenyőt, majd a pulykát újabb adag vajon és olajon süsse.)
- 3 szál zsálya levelei lecsipkedve
- 2 szelet pulykamell (összesen 35 dkg) szárazra törölve, majd két fólia között a lehető legvékonyabbra ütögetve, végül az így nyert mindkét nagy szelet félbevágva
- 1-2 evőkanál liszt
- 1 dl száraz fehérbor
- 2 dl nagyon zsíros tejszín
- 1 teáskanál dijoni mustár
- só és frissen őrölt bors
Egy nagy serpenyőben összeolvasztottam a vajat az evőkanálnyi olajjal, majd közepesen gyenge lángon lefedve, de időnként átkeverve addig pároltam benne a felkarikázott pórét kislángon, míg összeesett. Ekkor hozzákevertem a rizst, felöntöttem az alaplével, felforraltam, majd lefedve készre főztem (kb. 20 perc alatt).
Egy másik serpenyőben felhevítettem a tisztított vajat, majd kevesebb, mint egy perc alatt ropogósra sütöttem benne a zsályaleveleket, és papírtörlőre félretettem őket.
A pulykamellszeleteket sóztam és borsoztam, majd lisztben megforgattam, a felesleget leráztam, végül a nagy lángon újrahevített tisztított vajban oldalanként egy-egy perc alatt megpirítottam őket. Eztán a serpenyőbe öntöttem a bort, és továbbra is nagy lángon 1 perc alatt beforraltam. Végül jöhetett a tejszín és a mustár is, amikkel újabb 1 perc alatt, de immáron kislángon rotyogtattam készre a fogást.
Első körben mindkét tányérra kiporcióztam a rizs negyedét, egy-egy szelet pulykát, némi szószt és zsályát. A verdikt pedig a következő: a pórés rizs enyhén édeskés, de néhol, ahol a póré kicsit odakapott, enyhén diós. A pulykamell csöppet sem cipőtalpjellegű, helyette puha és ízes, a szósz pedig a mustártól kicsit fanyar, de a háttérben halványan felderengő, krémes tejszínbe olvadó bor kissé tompít ezen. A zsálya szerintem a zseniális csavar, a kontraszt a póréhoz, ezért örülök, hogy Monsieur ellenben kipiszkálta az ő leveleit, amiket így szintén én ehettem meg.
Összességében pedig: kit hülyítek...? Nagyon gyorsan fordultam vissza a konyhába, hogy tisztességgel elosszam kettőnk között a maradékot is…
