Le merem fogadni, hogy aki kóstolta már a görögök egyik nemzeti büszkeségét, a moussakát, az azonnali hatállyal csatlakozik is annak rajongói táborához. Mi sem lenne természetesebb? A paradicsomos bárányraguval összesütött, krémes padlizsán, megfejelve a tojással gazdagított besamellel afféle istenigazából szívet-lelket gyönyörködtető fogás. Viszont elkészíteni nem két perc. És nem is csak az időfaktor az, ami eltántoríthat a készítésétől, hanem a rengeteg pepecselés is, ami velejár. Elősütni a padlizsánt, elkészíteni a ragut, a besamelt, aztán rétegezni, meg még összesütni! Ilyennel a legtöbb embernek csak télen lenne kedve pepecselni, ugyanakkor meg ugye a padlizsán miatt ez igazi nyári, esetleg szeptemberi étel.
A fentiekből fakadóan érthető, hogy az idei nagy padlizsánmániám közepette eszembe jutott, meg az is érthető, hogy végül nem készítettem. Vagy legalábbis nem a „nagykönyv” szerint. Helyette az alábbi egyszerűsített, ragusított változat került a tányérunkra, ahol megvan a sült padlizsán, meg a bárányragu, de nincs rétegezés, meg összesütögetés, csak összerotyogtatás. És hogy meglegyen azért a „fehér réteg” illúziója, a végén megfejeltem a ragumat némi morzsolt fetával, majd kevés aprított mentával frissítettem rajta. Így sem két perc az elkészítés, de minimum fele az eredeti várakozásnak. A padlizsánsózás és -sütés miatt ugyan marad némi macera, de erre szükség van, hogy a padlizsán feszes legyen, és ne főjön tutyimutyivá. Meg aztán ez a lépés előre is letudható: a sült padlizsán békésen elvan a hűtőben egy fedeles dobozban egy-két napot.
Moussaka ragu
Hozzávalók 4 adaghoz:
- 2 padlizsán – úgy 2X2 centis kockákra vágva
- 3 evőkanál olívaolaj
- 30 dkg darált bárányhús (lapocka)
- 1 vöröshagyma – finomra aprítva
- 2 gerezd fokhagyma - összezúzva
- ½ kg érett paradicsom (az otthon kapható fajták közül a Lucullus paradicsom felel meg itt leginkább a célnak, mivel nagyon magas a szárazanyag-tartalma; „sima” paradicsom esetében érdemes kimagozni a paradicsomot) – apróra kockázva
- 1 dl száraz vörösbor
- só és frissen őrölt bors
- a tálaláshoz: feta és menta ízlés szerinti mennyiségben
A padlizsánkockákat tálba szórom, majd összekeverem egy fél teáskanál sóval, és fél órán át hagyom, hogy kiengedje a levét (a közvélekedéssel ellentétben nem azért, hogy ne legyen keserű, merthogy a ma kapható padlizsánok nem lennének azok, hanem azért, hogy a padlizsánban található felesleges nedvesség ne „áztassa el” majd az ételt).
A sütőt előmelegítem 200 fokra / gázon 6-os fokozatra.
A fél óra leteltével a padlizsándarabokból finoman kinyomkodom a maradék nedvességet is, majd papírtörlőn leitatom őket, összekeverem egy evőkanál olívaolajjal, majd egy óriási, alufóliával borított (hogy ne kelljen mosogatni) tepsin szétterítem, és úgy 20 perc alatt megsütöm őket.
Közben egy nagy párolóserpenyőben felhevítek egy újabb evőkanál olajat, és 5-6 perc alatt átpirítom rajta a húst – közben addig nyomkorászom egy favillával, míg „atomjaira” hullik. Eztán a húst egy tálba kotrom a serpenyőből, majd öntök bele egy újabb evőkanál olajat, és ezúttal a hagymát pirítgatom kevés só kíséretében némileg visszafogottabb lángon, míg üveges nem lesz, Ekkor hozzákeverem a fokhagymát, és ahogy megcsapja az orrom a jól ismert fokhagymaillat, rázuttyantom a paradicsakockákat is. Átkeverem, és 5 percig hagyom, hogy összeszokjanak. Az 5 perc leteltével visszaengedem a serpenyőbe a húst, felöntöm a borral, nagy lángon felforralom, majd ismét mérsékeltebb lángon, vagyis alig rotyogva 15 percig főzöm. Eztán mehetnek a serpenyőbe a padlizsánkockák, amikkel újabb 5 perc alatt főzöm készre az ételt.
Mélytányérba tálalok, és a kész adagokat megszórom vékonyra csíkozott friss mentával és morzsolt fetasajttal, majd vágok mellé néhány szelet francia kenyeret, mert most lusta vagyok pitát sütni…
