Több mint egy hónap telt azóta, mióta utoljára írtam, sőt mi több, búcsút mondtunk a 2013-as évnek is. Voltunk ezalatt Budapesten: sajnos csak pár napot, és így a ZONA nevezetű étterembe sem jutottunk el, bármennyire szerettem volna is. Voltunk otthon, a Szüleimnél, megülni a Nagykarácsonyt: az egy hét volt, de az sem volt elég. Aztán voltunk Bordeaux-ban, Újévet köszönteni: elég szerencsétlenül egy gasztrovírussal ültünk neki, a végeredményt pedig nem részletezném, pláne, hogy nálam dobott az eredményen az Anyukám által 26-án beadott influenza elleni védőoltás is. A felgyógyulást úgy elhúztuk, hogy a szülinapomra tervezett, immáron párizsi étterem-látogatást múlt vasárnapra kellett halasztani (azóta ismét halasztottuk, most csütörtökre – drukkoljatok, hogy immár tényleg eljussunk!), és a boldogságos napra végül csak én készítettem magunknak egy relatíve diétásabb menüt. Szóval ez a fránya vírus eléggé belerondított az évkezdetbe, de sebaj, úgy hiszem, minél rosszabbul kezdődött, annál jobban fog folytatódni! Úgyhogy ezennel Nektek is nagyon boldog, egészségben, szerencsében, kreativitásban, no és persze kiemelkedően finom ízekben gazdag 2014-es évet kívánok!
És hogy ne köszöntsük recept nélkül az évet, jöjjön az a Nigella-féle csokis sajttorta (a házi istennős kötetből), amivel a szülinapi menüt zártam, mert egyszerűen elkészíthető, isteni finom, és a Boldogságos Születésnap utáni hétköznapokat is feldobta.
Csokoládés sajttorta
Hozzávalók:
- 125 g keksz (Nigella digestive biscuitet ír, én breton vajas kekszet használtam)
- 50 g nagyon puha vagy olvasztott vaj (én megolvasztottam a mikróban)
- 50 dkg krémsajt (pl. Philadelphia avagy nálam St Môret) szobahőmérsékleten
- 15 dkg finom szemű cukor
- 3 nagyméretű tojás
- 3 nagyméretű tojás sárgája
- 1,75 dl tejföl (nálam créme fraîche)
- ½ - 1 evőkanál limelé - ízlés szerint
- 15 dkg jó minőségű (minimum 60 %-os) étcsokoládé felolvasztva (én beletördeltem egy mikróban is használható edénybe, majd 600 watton másfél vagy két perc alatt felolvasztottam, de! félpercenként kivettem és egy spatulával átkevertem)
Robotgéppel nedves homokká dolgozom a kekszet és a vajat, majd egy 20 centi átmérőjű, csatos tortaforma (ami esetemben egy hasonló űrtartalmú szív alakú forma, tekintve, hogy a kerek formám 26 centis) aljára simítom, és egy kanál domború oldalával finoman le is nyomkodom, majd úgy 20 percre (míg a töltelék elkészül) berakom a hűtőbe, hogy kidermedjen.
Amíg a kekszréteg dermed, egy nagyon nagy tálban (fontos, elsőre alábecsültem a töltelék volumenét) elektromos habverővel krémesre keverem a sajtot, majd hozzádolgozom a cukrot, egyenként a tojásokat és a tojássárgákat, végezetül pedig a tejfölt (créme fraiche-t) és a limelevet. (Ezen a ponton Nigella felhívja arra a figyelmet, hogy kóstoljuk meg, elég savanyú-e, és ha nem, adjunk még hozzá a limeléből, de én a magam részéről ezt a nyers tojásokra és a pillanatnyilag érzékeny gyomromra való tekintettel kihagytam.) Végezetül egy spatulával belekeverem az olvasztott csokoládét is – lehet márványosra vagy homogénre dolgozni, kinek hogy tetszik, az enyém inkább homogén lett.
A sütőt előmelegítem 180 fokra / gázon 4-es fokozatra. A vízforralóban vizet forralok.
Előveszem a tortaalapot a hűtőből, és a formát kívülről két réteg alufóliával vonom be – erre azért van szükség, mert a torta majd vízfürdőben sül készre, és a fólia nélkül fennállna a veszélye annak, hogy a víz belefolyik. A krémet egyenletesen a kekszrétegre simítom, egy tepsibe rakom, majd a tepsit felöntöm annyi frissen forralt vízzel, hogy az úgy 2-3 centire érjen fel a tortaforma oldalán.
Az immár meleg sütőben úgy 1 óra alatt sütöm készre – akkor jó, ha a széle kissé barnára sül, a teteje épphogy megkötött, és aprócska légbuborékok látszódnak a felszín alatt. Kibugyolálom, majd kicsatolom a formát, a szélét eltávolítom, hagyom, hogy lehűljön, majd a hűtőben tartom - a minimum 3 órával későbbi - fogyasztásig.
Monsieur-nek először nem ízlett túlzottan, de később annyira belejött a fogyasztásába, hogy többször figyelmeztetnem kellett, hogy kissé azért fogja vissza magát, ez végtére is az én Boldogságos Szülinapi Tortám, hagyjon már belőle nekem is. Merthogy nekem egyébként első perctől kezdve a fogamra való volt, sőt!
Úgyhogy jó szívvel ajánlom, hogy süssétek meg Ti is, majd bontsatok ki egy üveg pezsgőt, és koccintsatok újra a 2014-es évre! (Aztán meg, ha szeretitek a történelmi regényfolyamokat, olvassátok el Heinrich Mann IV. Henrik sorozatát, mert valami zseniális, ahogy a lélektani folyamatokat próbálja bemutatni, időnként némi szürrealizmussal fűszerezve! Én most készülök befejezni az utolsó könyvet, aztán majd újrakezdem Merle Francia história sorozatát - ha már IV. Henrik, legyen kövér...)