Budapest-Bordeaux

Itt az ideje magamnak is bevallanom, hogy zöldfűszerekből túlvásárolom magam. MINDIG. Egyszerűen képtelen vagyok ellenállni egy illatos csokor bazsalikomnak vagy frissítő mentának, mióta a jó idővel együtt végre megjelentek a szupermarketben, a piacról pedig soha nem jövök el a…

A franciák (szerintem) legnagyobb királyának, Bourbon IV. Henriknek, már a 16. század végén az volt az egyik legalapvetőbb célkitűzése, hogy minden egyes alattvalójának legalább heti egyszer, vasárnaponként kerüljön egy tyúk a fazekába*. Ki tudja, lehet, hogy ezt a tervét is…

A minap úgy döntöttem, ismét eljött a sertéskaraj ideje, hisz ki tudja, mikor is ettünk utoljára. És mivel legnagyobb örömömre immár tényleg itt a tavasz (melynek megtestesüléseit reggelenként gyermeki lelkesedéssel nyugtázom futás közben a kastélyparkban), az volt az első…

Na ugyebár a tegnapi posztomban leírtam, hogy vacsorára bolognai spagettit tervezek, és becsszóra teljesen komolyak voltak a szándékaim. Olyannyira, hogy mivel a szupermarketben, ahol egyébként nagybevásárlást tartottam, nem kaptam szálzellert, meg csirkemájat, így a vállamon két…

Valentin-napra úgy döntöttem, itt az ideje kicsit változtatni a szokásos halas akármi, caprese-falatka, olívabogyó, kesudió aperitif-felálláson. A halnak adtam kimenőt, őt cseréltem csirkemájra, mert amellett, hogy az alábbi kence fergetegesen finom, ha jól belegondolunk, szexi is.…

Imádjuk a marhasteaket, és mivel korábban próbáltam megőrizni ünnepi jellegét (utólag már nem is értem, ugyan minek?), viszonylag ritkábban készítettem, és rendszerint ugyanúgy. Vagyis borsmártással, fokhagymás-vajas zöldbabbal és pirított krumplival. Aztán egyre inkább…

Még évekkel ezelőtt Bretagne-ban ettem bárányhúst fehér babos raguval, ami iszonyatosan finom volt - nem hiába számít a páros tipikus francia klasszikusnak. Azóta vágytam arra, hogy én is alkossak valami hasonlót, csak az tartott vissza, hogy Monsieur csöppet sem rajong a fejtett…

Avagy megünnepeltük, hogy Saint-Germainbe költöztünk – 3. rész: Főétel Azóta akartam portóis szószt készíteni, amióta a L’Imprévu-ben ettük azt a nem éppen karaktereset a mennyei borjúmáj mellé. Olyannyira, hogy a portóit is már beszereztem: vagy egy hónapja várt a…

Azt kell mondjam, szinte alig főzök vele, a blogon is mindösszesen csak két bejegyzésben szerepel, pedig bizony az édesköményt tartom a zöldségek egyik legizgalmasabbikának. Ha megérzem az ánizsos illatát, azonnal beindul a számban a nyálkiválasztás (biztos ezért szeretem annyira…

Le merem fogadni, hogy aki kóstolta már a görögök egyik nemzeti büszkeségét, a moussakát, az azonnali hatállyal csatlakozik is annak rajongói táborához. Mi sem lenne természetesebb? A paradicsomos bárányraguval összesütött, krémes padlizsán, megfejelve a tojással gazdagított…

Nagyon szeretem a csirkemájat, ami mondjuk háromhavonta hasít belém, és olyankor rohanok, és veszek is egy adagot, hogy valahogy majd elkészítsem. Valahogy, merthogy az esetek többségében a vásárlás pillanatában fogalmam sincs még, hogy hogyan, tekintve, hogy jó ideje feladtam azon…

A pulykamellre általában mindenki egy meglehetősen unalmas húsként gondol, pedig nem kell feltétlenül annak lennie. Persze tény és való, roppant egyszerűen alakítható át cipőtalppá, de ha az ember megfelelő körültekintéssel viszonyul hozzá, fölöttébb ízletes és…

Idén Húsvétkor azt kell mondjam, igazán kitettem magamért. A megelőző héten tartózkodtunk a hústól és alkoholtól, Nagypénteken elkészítettem a mi családunkban hagyományos böjti bablevest, szombaton sütöttem brioche-t (francia kalácsot), vasárnap reggelire természetesen…

Péntek reggel, ahogy tettünk-vettünk a konyhában szokás szerint a helyi BBC rádióadót hallgatva, bemondták, hogy hideg lesz és felhős, mindez „wintery showers-szel” (télies záporokkal) megbolondítva. Én ekkor még el bírtam ereszteni egy ironikus mosolyt, tudván tudva, hogy a…

Monsieur-vel időnként eltöprengünk azon, hogy a Magyarországon töltött 5 éve alatt mennyire sikerült kiismernie minket, magyarokat, illetve a magyar kultúrát. Ilyenkor rendszerint két dolog miatt teszek magamnak szemrehányást: sosem vittem el igazi borkóstolótúrára mondjuk Egerbe,…

Múlt szombaton átjött Monsieur két (angol) kollégája afféle tapas vacsorára, vagy legalábbis mi úgy hittük. Mint utólag kiderült, számukra a „gyertek át, készítünk valami ennivalót” inkább azt jelenti, hogy kibontunk pár zacskó chipset és rengeteg alkoholt, mielőtt taxiba…

Mit tehet az ember lánya, ha konstatálja, hogy akad maradék durván 20 dekányi szűzpecsenyéje, amit itt lenne az ideje felhasználni, és két embert kéne vele jóllakatni? Számomra az egyértelmű válasz, hogy felcsíkozza, és sok zöldséggel valami ázsiai ragut rotyogtat össze…

Nehezen jut eszembe az étlapokon a sertésszeletnél lehangolóbb megnevezés. Lelki szemeim előtt azonnal megjelenik a mocsokban dagonyázó állat, megcsapja az orrom a trágyaszag, és ha nem tudok elég gyorsan elvonatkoztatni, akkor az étvágyam is pillanatok alatt odavan. Ezek a képek…

Nos, elméletben akármennyire is gyönyörűséges kétszer megünnepelni egy születésnapot, a lelkem mélyén ott motoszkált, hogy egy újabb egész napot átölelő tobzódás talán mégsem lenne tökéletesen helyénvaló. Így a füstölt lazacos-pezsgős reggelitől eltekintettem, sőt,…

Mikor novemberben otthon voltunk, azt kell mondjam, rácsodálkoztam, hogy mennyiféle cidert lehet már ott is kapni. Akkor jutott eszembe,hogy bár itt élek a cider egyik hazájában, még sosem főztem vele. Azt ugye tudjuk, hogy az alkohol milyen csodákat képes tenni a húsokkal: szaftosan…

A fene a szupermarketbe. Hosszú töprengés után kisütöttem, hogy póréhagymás rizottót készítek fésűkagylóval vacsorára, erre nem volt fésűkagyló. Jó. Gondoltam, akkor lesz portobello gomba (őrült nagy a kalapja) csirkemájjal töltve, erre nem volt portobello gomba. Jó.…

A tegnap esti vacsora a póré köré alakult. Az utóbbi időben megszállottan bújom ugyanis Julia Child Mastering the Art of French Cooking című könyvét/könyveit (mind a két kötetet). Hihetetlen alapos műről van szó, tele olyan technikákkal, alapfogásokkal, melyeknek elsajátítása…

  Szeretem én nagyon a májat. Eleddig a csirke-, no meg a borjú, illetve egyszer a pulykamájat is. Na most, ha Angliában nem is futni minden sarkon borjú- és pulykatartozékba, de annál inkább sertésbe, bárányba és ökörbe. És ha már így van, akkor nekem nyilván valóan…

   Egész hétvégén arra készültem, hogy majd jól elmegyek a boltba, és veszek két szépséges (hétfőig) akciós szivárványos pisztrángot vasárnap estére vacsorára, de csak nem vitt rá a lélek. Úgyhogy itt találtam magam délután 3-kor pisztrángtalanul, és tanácstalanul a…

Véget ért a vakáció, visszajöttünk Kasztliba.  Az idő természetesen borzalmas – comme d’habitude mondhatnám -, olyannyira, hogy már a helyiek sem értik, sőt, ők sem bírják elviselni. A szomszéd nyugdíjas professzor úgy kommentálta nemrég nekem, hogy ezzel az idővel fizet…