Ugyan még bőven van maradék cukkinim, itt volt az ideje egy pihenőnapnak. És mivel túlzottan az agyamat sem akartam kreatív ötletekkel fárasztani egy háromórás futós, Gellért-hegyet megmászó 10 km-es „sportfoglalkozás” után, ezt a receptet húztam elő a tarsolyból. Egyszerű, már sokszor bevált, és nekem rendszerint minden hozzávaló megvan a mélyhűtőben-hűtőben-kamrában… (Merthogy szerintem érdemes spenótkrémet, ricottát, kevés parmezánt, no meg persze pláne tejszínt raktáron tartani, ezerféleképp felhasználható mind.)
Az eredetije Stahl gyors tésztás könyvéből származik, amit fokhagymával és ementálival spékeltem.
Spenótos gnocchi
Hozzávalók a tésztához:
- 45 dkg mirelit natúr spenótkrém felengedve
- 25 dkg ricotta
- 5 dkg reszelt parmezán
- 15 dkg liszt
- 1 tojás sárgája
- frissen reszelt szerecsendió
- frissen őrölt bors és só
Hozzávalók a tetejére:
- 2 dl tejszín
- 4 gerezd fokhagyma
- 7 dkg ementáli
A spenótkrémet alaposan-alaposan lecsepegtetem, sőt, még alaposabban ki is nyomkodom, majd tálba teszem. Hozzákeverem a ricottát, a reszelt parmezánt, a lisztet, egy tojás sárgáját (a fehérjét lefagyasztom, később sütibe, miegymásba többedmagával kitűnő lesz), ízesítem sóval-borssal, némi reszelt szerecsendióval, és az egészet jó alaposan összegyúrom. Vizet forralok egy batár edényben, majd két kiskanál segítségével úgy három részletben beleszaggatom a gnocchikat, a sütőt pedig előmelegítem 200 fokra. Miután feljöttek a víz felszínére a nudlik, még egy percet főzöm őkelmüket, majd szűrőlapáttal egy kivajazott jénaiba szedem valamennyit.
Ha az összes adag megvan, hozzájuk aprítom csírájuktól megfosztott foghagymákat, beleöntöm a tejszínt, finoman átkeverem az egészet, és a tetejére reszelem az ementálit. Betolom a sütőbe, és addig otthagyom, amíg a sajt szépen barnára sül (kb. 20 perc).
Nem tudom, hogy az eredeti könyvben elírás miatt szerepel-e az, hogy 4 főre szól a recept, avagy Monsieur-vel mi oly nagyétkűek vagyunk, de nálunk biza ez egy kétfős adag, sőt arra is megvan az esély, hogy az Uram utána további étket követel. De az ízzel mindig elégedett. Nagyon.