Budapest-Bordeaux

A legújabb kutatások azt feltételezik, hogy a polip intelligenciája a csimpánzéval vetekszik. És valóban lehet benne valami: a neten számtalan videó kereng arról, ahogy egy polip kinyit egy befőttes üveget, hogy hozzáférjen a benne lévő rákcsemegéhez, vagy ahogy egy fél…

Sokáig nem rajongtam különösebben a leveles tésztáért, de idővel beláttam, hogy az előre kinyújtott leveles tészta jóbarát. Gyakorlatilag minimális erőfeszítéssel lehet belőle vacsorát vagy vendégváró akármit készíteni, és ha esetleg akad maradék, azt némi salátával…

Újabb hét, újabb ebédleves nekem. Semmi flanc, semmi rákészülés, csupa olyan hozzávaló, ami mindig van itthon.Csicseriborsó. Egyszer már emlékeim szerint írtam róla, de most még egyszer, aztán innentől kezdve ide hivatkozom, ha majd újra tudok hivatkozni a blog.hu-n (mióta két…

Nem ha-ha-vicces kedvemben vagyok, és arra próbálok utalni, hogy ha a kenyeret elég időre magára hagyjuk, zöldre vált, hanem azt akarom kifejteni, hogy ha igazán jó panzanellát, azaz olasz kenyérsalátát akarunk készíteni, az bizony sok időbe telik. Először is, szükségünk van…

Talán a Saturday Kitchenben az a Gino akárki…? Nem emlékszem, de végül is mindegy pontosan ki és pontosan hol, viszont ami fontos és biztos, hogy élő főzőcske adásban egy roppant gyatra angol kiejtéssel rendelkező olasz séf spaghetti alla carbonarát készített, és beszámolt…

Egy omlett létezik a számomra (egyelőre, bár az idő és a tapasztalás ezen még változtathat), ami vacsorára is elképzelhető, mégpedig az alábbiakban leírt spenótos-fokhagymás omlett. Mert a friss spenót és a fokhagyma párosa számomra különleges, és mindent a mennyekbe…

Nem sok jobbat tudok elképzelni a Szent Jakab, avagy fésűkagylónál. Jól elkészítve egyszerűen földöntúli: kívülről enyhén megkapatott kéreg borítja, míg belül édes, és szinte krémes, gyakorlatilag szétolvad az ember szájában. Próbálom keresni a megfelelő szavakat, hogy…

Van valami csodálatosan megnyugtató a ráérős vasárnapokban. És emiatt bizonyos szempontból az egyik kedvenc napom a héten a vasárnap. Nem is szeretek erre a napra programot csinálni. Ráérősen szeretek itthon ejtőzni, sütni-főzni, merengeni, olvasni és terveket szőni. Vasárnap…

A szardella számomra olyan játékhalacska féle. Hal, de nem hal. Halaspultban még sosem találkoztam vele, mondjuk lehet, hogy azért, mert ott nem is nagyon fordul elő, hiszen kifogás után az ízét pikk-pakk elveszíti, és akkor meg minek. Viszont sóban, olajban konzerválva az apró…

                      Óóó, szentségtelen lustaság! Másfél hete nem posztoltam semmit – a főzéssel nem volt probléma, de arra képtelen voltam rávenni magam, hogy le is írjam, mit készítettem. Elég stresszes időszak volt, klaviatúra melletti kreativitásra…

Nagyon nagy volt az arcom újabban az ilyen-olyan maradékok és bevásárlási túlkapások kreatív konyhai felhasználása miatt - hát most jól megkaptam. „Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik.” Bekövetkezék…Az úgy volt, hogy a múlt hét közepén vettem egy kiló…

2 és fél kiló cukkini. Másfél hét. Frittata, újraértelmezett caprese, sült cukkini köretként, és végre-végre ding-ding-dong: az utolsó két hurka is az alábbiakkal letudva! Ígérem, most legalább egy, sőt, akár két hétig is semmi cukkini! Becsszó.…

Uúláláááá! Ez gyönyörűséges. És friss. Igazi tavaszköszöntő. De nyáron még jobb lesz, az tuti.           Hát az úgy volt, hogy a héten hipermarket-bevásároltam. Én ott általában mindig a következőket veszem:tengeri…

A bagna cauda egy Piemont környékéről származó bulikellék. Ámde bulikellék alatt itt most nem alkoholt értek, hanem épp ellenkezőleg. Olyan mártogatót, amibe jóféle zöldségeket merítve némileg semlegesíthetjük az elfogyasztott szeszt. Az alapja vajban feloldott szardellafilé…

A következő recept (icipici módosításon átesve) Stahl egyik könyvéből származik. Egyszer már elkészítettem, úgy két éve, és azt jegyeztem föl mellé pici post-it-en, hogy egyszerűen isteni. És valóban, így is emlékeztem rá. Lehet, hogy az volt a gond, hogy innentől kezdve…

Stahl Judit Enni jó! című szakácskönyve volt az, ami elsőként a kezembe került. Anyukám kapta a Nagymamámtól karácsonyra az én tanácsomra (ami csak arra terjedt ki, hogy valami szakácskönyv legyen, mert Anya azokat csípi). Az esett, hogy hazamentem az ünnepek után, ment a hülye…

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én mindig gondosan szerkesztett listával megyek bevásárolni. És nem, nem arról van szó, hogy aztán mégis kifelejtek dolgokat (bár az megesik, hogy valamit nem találok elég szépet), hanem arról, hogy juszt se tudom megállni, hogy csak azokat…

A vonaton vissza Pestre a frissen (igyekezetem szerint csak a legközelebbi hazaútig) kisajátított zseniális Váncsa-könyvet olvastam, vacsiötlet után ácsingózva. Épp a salátákat tanulmányoztam, mikor beugrott, hogy fokhagymalevest akarok. Hogy miképp történhetett ez a furcsa…