Merem remélni, hogy kevés olyan embert ismerek, akinek nem nyújt élvezetet zimankós téli napokon egy illatos, sűrű, gőzölgő tányér krémleves… Hmm, igazi gyógyszer ez a léleknek, mikor is testünk-lelkünk már véégképp elkókadva a napsütéses napok után vágyakozik!
A fentiek lebegtem a szemem előtt, amikor ezt a végletekig puritán levest készítettem. Mert van, hogy tovább variálom, sőt azon is túl, de most azt akartam, hogy a maga egyszerűségében legyen nagyszerűséges a végeredmény. Főszereplőként a zellert állítottam színpadra, s a mellékszereplők listáját oly szűkre szabtam, amennyire csak az egyébként túlbonyolításra hajlamos természetem engedte.
Egyszerűségesen-nagyszerű zeller krémleves
Hozzávalók:
- 1 egészségesre gyarapodott zellergumó
- 1 vöröshagyma
- 3 tyúkhúsleves-kocka
- egy teáskanál dijoni mustár
- két babérlevél
- szerecsendió
- egy csokornyi zellerlevél
- 1 evőkanál olívaolaj
Aprítom a vöröshagymát, és az olajon megpirítom. Amíg pirul, alaposan megtisztítom a zellert (ne maradjon rajta fás rész), közepesre kockázom, rádobom a hagymára, és kicsit így is pirítgatom, majd hozzáadom a babérleveleket, aztán felöntöm annyi forralt vízzel, amennyi ellepi, belemorzsolom a leveskockákat, lefedem, és forrástól számítva durván 20 percig főzöm.
Ezután kibányászom a babérokat, gazdagítom levesalapot a mustárral, és botmixerrel pürésítem az egészet. Ekkor nagyon-nagyon sűrű levest kapok, úgyhogy szépen felöntöm további forralt vízzel úgy, hogy közepesen sűrű legyen (kinek-kinek ízlés szerint). Ismét összeforralom, és ha már zubog, belereszelek leheletnyi szerecsendiót, belenyisszantgatom a zellerleveleket, és azonnal lehízom a tűzről, mert se a szerecsendiónak, se a sötétzöld illatos leveleknek nem tesz jót a túlzott hőkezelés.
Eljött a tálalás ideje: ha Monsieur is kér (ha jól időzítek, épp futásból jön haza és majd eleped érte), két tányérral szedek, várok, hogy fogyaszthatóra hűljenek, és éppen kedvünktől függően kicsit meglocsolom őket vagy szarvasgombás, vagy chilipaprikás olívaolajjal, és megkezdődhet a bendő és a lélek kielégítése…
Ui.: szánom-bánom tettem, de fotót ezúttal biza nem készítettem…
