Úgy tűnik, már gyerekként is szerettem a savanykás ízeket, mert a korszak kedvenc levese Anyukám zöldbablevese volt, melynek sikere egyébként azóta is töretlenül tart. Valószínűsítem, hogy miután fakanalat ragadtam, az első receptek között lehetett, amit elkértem Anyától, hogy magam is megpróbálkozzak az elkészítésével. Sárgahüvelyű babból készül némi sárgarépával, sok-sok tojásos tarhonyával, tejfölös habarással, kevés ecettel. Az elmúlt hat hónapban, mióta áttettük a székhelyünket Angliába, csak álmodoztam róla, mert itt ugye se tarhonya, se sárgahüvelyű bab, és eszembe se jutott, hogy ezek hiányában érdemes lenne megpróbálkozni vele. Eddig.
Most ugyanis próbáltam némi helyet teremteni a mélyhűtőben a karácsonyi előraktározás végett, és úgy döntöttem, hogy a zöldbabnak mennie kell. És az első, akkor még szentségtörésnek tűnő ötletem a zöldbableves volt. Némi fejtörés után arra jutottam, hogy a tarhonyát megpróbálom árpagyönggyel helyettesíteni, a jó kis karcos magyar ecet helyett meg, ha sűrűn fohászkodom, talán megteszi az itteni malátaecet is. Hirtelen ötlettől vezérelve pedig megfejeltem a sort egy kevés szárzellerrel és kaporral is, és hihetetlen módon sikerült kifőznöm azt az ízvilágot, ami után már jó ideje áhítoztam.
Zöldbableves
Hozzávalók:
- 1 fej vöröshagyma apróra kockázva
- 85 g árpagyöngy
- 2 húsleveskocka
- 3 közepes sárgarépa vékonyan felkarikázva
- 2 szárzeller vékony félkarikákra vágva
- 45 dkg zöldbab még fagyosan kisebb darabokra tördelve
- 2 dl tejföl
- 2 evőkanál liszt
- 2 teáskanál pirospaprika
- 2 evőkanál malátaecet
- 1 csokor kapor felaprítva
- 1 evőkanál olívaolaj
- só és frissen őrölt bors
Az egy evőkanálnyi olívaolajon kevés sóval megpárolom a hagymát, majd rászórom az árpagyöngyöt,és kicsit kevergetve átpirítom, végül felöntöm úgy egy liternyi forralt vízzel, és fedő nélkül 10 percig forralom nagy lángon, ugyanis ezt javasolja a csomagoláson található használati útmutató. A 10 perc letelte után a vízbe dobom a két leveskockát, lefedem, és mérséklem a lángot, hogy most így gyöngyöztessem újabb 10 percig a levesalapomat. Ha ez a 10 perc is megvan, beledobom a sárgarépa és a szárzeller darabkákat, és minő csoda, újabb 10 percet adok neki. Ezen a ponton kerül a fazékba a zöldbab, ami ugye jeges lévén, lehűti a vizet, így ki kell várnom, hogy újra forrjon, és innentől főzöm 5 percig. Az öt percet alatt bekeverem a habarást: egy mérőkancsóban kézi habverővel simára keverem a tejfölt, a lisztet és a paprikát úgy másfél decinyi forralt vízzel (ezzel amúgy is higítani akartam a levest, én szeretem, ha bőven van leve, de ha a hígítás nem lett volna cél, akkor a lábosból mertem volna hozzá levet). Mikor nagyjából megfőtt a zöldbab, mehet a habarás is a lábosba, no meg az ecet, és egy szép adag frissen őrölt bors – újraforrástól úgy 2 percen át főzöm, hogy a lisztnek elmúljon a „lisztíze”. Eztán annyi dolgom maradt, hogy belekeverjem az apróra vágott kaprot is, és már boldogan fel is szolgálhatom magamnak az ebédem.
(Némileg érthetőbben: az árpagyöngyöt 10 percig kell forralni fedő nélkül, majd 30 percig kisebb lángon gyöngyöztetni, a sárgarépának és a szárzellernek úgy 20 perc kell, a bab pedig 5 perc alatt lesz al dente, de én a levesbe annál puhábbat akarok. Ezen szükségletek alakították a fenti időbeosztásomat.)