Budapest-Bordeaux

Hol van már a tavasz? Jó-jó, nagyon enyhe novemberünk volt, aztán volt szerencsénk egy kis téli nyaraláshoz, de az az érzésem, hogy most ezeket böjtöljük. Île-de-France régióban ugyanis csöppet sem ildomos, hogy még februárban is téli hideg és borzongató szél legyen. Erre még ráadásul tegnap…

Lassan 8 éve annak, hogy először készítettem ezt a levest, és bár mindketten nagyon szerettük, egyszer csak valahogy megfeledkeztem róla, és nem is készítettem néhány hónappal ezelőttig. Akkor viszont ismételten akkora hatással volt rám, hogy azóta már legalább háromszor…

Van Franciaországban ez a Gourmand nevezetű gasztromagazin, amit nem nagyon veszek, mert számomra a stílusa túlságosan – hogy is mondjam? – földhözragadt... Meg azért sem, mert a lap arca és mindenhatója Cyril Lignac, akiről lényegében semmit nem tudok, csak annyit, hogy itt a…

... vagy a torkunkba... Mióta végre civilizált módon asztalnál étkezünk, rákaptam arra, hogy a francia módinak megfelelően ne csak egy fogást szolgáljak fel vacsorára, hanem mindig legyen valami fajta előétel is. Nem kell semmi túlbonyolított dologra gondolni: amíg jó volt az…

Csakúgy mint otthon, itthon is elvágták már a nyarat egy ideje. Sötét van és relatíve hideg (nem Kasztlihoz képest persze, hanem az itteni elvárásaimhoz képest), és sokat is esik, pfujj! Úgyhogy a múlt hét közepe táján megszólaltak a fejemben a csengettyűk, amik azt jelzik, most…

Idén Húsvétkor azt kell mondjam, igazán kitettem magamért. A megelőző héten tartózkodtunk a hústól és alkoholtól, Nagypénteken elkészítettem a mi családunkban hagyományos böjti bablevest, szombaton sütöttem brioche-t (francia kalácsot), vasárnap reggelire természetesen…

Múlt szombaton átjött Monsieur két (angol) kollégája afféle tapas vacsorára, vagy legalábbis mi úgy hittük. Mint utólag kiderült, számukra a „gyertek át, készítünk valami ennivalót” inkább azt jelenti, hogy kibontunk pár zacskó chipset és rengeteg alkoholt, mielőtt taxiba…

Ismételten eljött az ideje, hogy felüssem Julia Child Mastering the Art of French Cuisine című könyvét, hogy a cuisine bourgeoise, vagyis a francia (nagy)polgári konyha egyik remekével kényeztessem magunkat. Levesre vágytam, talán azért is, mert valamelyik megelőző este a leveses…

Ó micsoda időnk volt az elmúlt hetekben! Megállíthatatlanul havazott, állandóan mínuszban volt a hőmérő higanyszála, és fújt a szél, csak fújt… Tudom, hogy ez télen otthoni viszonylatban nem éppen meglepő vagy rendkívüli, de itt Angliában sem az emberek, sem a hatóságok…

  Nem olyan rég vettem fél kiló paszternákot, hogy valami hús mellé legyen belőle sült, karamellizált köret, de valahogy nem akart összejönni a dolog. Nem került újabban se malac, se marha a kosaramba, hal mellé pedig szerintem nem illik, az én ízlésem szerint legalábbis.…

Itt az ősz. Nem finomkodik, csíp és fú, mondhatni beleröhög a képembe. Hideg van kint is és bent is, de a fűtést azért sem kapcsolom fel, csak azért se, mert nálam a december a szabály, az a határhónap. Úgyhogy melengetem magam belülről, ahogy tudom. És mivel pálinkát érthető…

Laura Caldert már vagy fél éve fedeztem fel magamnak: mikor minden Nigella-videót eltűntettek a youtube-ról, alternatívák után kutattam, és akkor találtam rá az ő French Food at Home című műsorára. Laura kanadai, és a története lényegében a mostanság szokásos: ilyen-olyan…

Régen volt már leves a blogon. Na nem mintha nem készítenék, de hajlamos vagyok arra, hogy mindig hasonló formációk kerüljenek ki a kezeim közül, magamnak ebédre ugyanis nem szeretek sok energiát feccölni beléjük. Így lesz általában jófajta magyaros bableves, böjti bableves,…

           Négy-öt éve, mikor Monsiuer-t Londonba exportálták tréningre másfél hónapra, egy hétre én is csatlakoztam hozzá. Ott aztán azon kívül, hogy heves vonzalmat fejlesztettem ki gyöngéd női lelkemben a lüktető város…

Hétvégenként mindig gondban vagyok az ebéddel. Nem nagyon szoktam felkelni 9-10 óra előtt, ami azt jelenti, hogy a rendkívül kiadós reggelimet rendszerint 12-13 óra magasságában fogyasztom el, tehát az ebédéhség úgy 4-5 felé következik be. Csakhogy ugyebár ha olyan későn…

Újabb hét, újabb ebédleves nekem. Semmi flanc, semmi rákészülés, csupa olyan hozzávaló, ami mindig van itthon.Csicseriborsó. Egyszer már emlékeim szerint írtam róla, de most még egyszer, aztán innentől kezdve ide hivatkozom, ha majd újra tudok hivatkozni a blog.hu-n (mióta két…

Úgy tűnik, már gyerekként is szerettem a savanykás ízeket, mert a korszak kedvenc levese Anyukám zöldbablevese volt, melynek sikere egyébként azóta is töretlenül tart. Valószínűsítem, hogy miután fakanalat ragadtam, az első receptek között lehetett, amit elkértem…

Igencsak nehezemre esett blogot írni mostanság. Történt ugyanis, hogy még a múlt hét vége felé kiszúrtam egy reklámot, miszerint a WH Smithben Nigella How to be a Domestic Goddes című könyve durván 70 százalék kedvezménnyel vásárolható meg. Őszintén szólva Nigellának ez az a…

Mert zöldséglevesből szerintem sosem elég. Variálni meg muszáj, pláne ha valaki egy héten minimum háromszor ebédeli őket, mint én. Hát igyekszem kombinálni veszettül, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Nem mondom, hogy az alábbi leves annyira meg lenne csavargatva, de azért eléggé…

Imádom a hagymát: nyersen a maró erejét, sülve-főve a puha édességét. Olyannyira, hogy egyszer még egy állásinterjún is, mikor megkérdezték milyen étel lennék, ha étek lennék, nemes egyszerűséggel annyit válaszoltam, hagyma. Milyen? Fokhagyma, lilahagyma, vöröshagyma,…

           Az emberfiú és emberleány nyaralása véget ért. Itt az ideje, hogy a napsütéses Dél-Nyugat-Franciaországból visszatérjenek a ködös Albionba, annak is az északi csücskébe. Elindulnak reggel 8-kor, és kimerülve,…

Hát megtörtént. Hazajöttünk. De ez elképzelésem szerint nem jelenti azt, hogy a kinti tudósítások megszakadnak: még legalább 6 bejegyeznivalót listáztam odakint, csak hát a sok program és a hivatalos tavaszolásból fakadó íráslustaság folyományaként képtelen voltam őket…

Legnagyobb örömömre, három éve megkaptam a Szakácsok Könyvét karácsonyra a bátyáméktól. Csuda egy könyv: arról van szó, hogy például olyan szakács-zsenik, mint Ferran Adrià, Pierre Hermé, Peter Gordon vagy Charlie Trotter (és tényleg bocsánatot kérek a többiektől,…

Most pedig kérem hosszú lélegzetű írás következik, kéretik türelemmel viselni, vagy a receptre ugrani.Monsieur szülei két évvel ezelőtti látogatásuk alkalmával leptek meg Alain Ducasse, Sophie Dudemaine és Linda Dannenberg koprodukciójával angol nyelven, mivel abból, ahogy…

Mint az egy korábbi bejegyzésből is kitűnik, nagyon nyerő nálam a póré és a paradicsa (levesben) történő párosítása. És mivel szeretem így-úgy variálni a korábban már bevált kombinációkat, megszületett ez az újabb gyönyörűség, ahol kagylóval borzolom tovább a…