Több mint kéthónapnyi szünet. Alapvetően hosszú idő, de ha azt vesszük, hogy ezalatt eldöntöttük, hogy Angliába költözünk, és meg is tettünk, akkor már némileg érthető a hallgatás. Igaz, már másfél hónapja itt vagyunk, nagyjából mindent elrendeztünk, és főzök is töretlenül, csak hát ha az ember napi rutinjából egyszer kiesik az írás, nagyon nehéz visszaszokni rá. De én most próbálkozom.
Eredetileg nagyobb lélegzetűnek szántam az első newcastle-i bejegyzést, némi magyarázattal az áttelepülésről, kis színessel a helyi viszonyokról, de arra jutottam, hogy még nem vagyok elég fegyelmezett egy hosszabb írás megalkotására. A kis színesek majd jönnek idővel, mert van miről: a helyi szupermarket, tipikus brit ételek, halak, tenger gyümölcsei, ételek a pubban, legújabb vonatkozó irodalmi függőségem, stb.
De most legyen meg az első recept. A chilis babot választottam, mert otthoníze van, és kitűnően illik az itteni, helyenként az alsó tízfokos küszöböt súroló időjáráshoz. A receptben egy csavar van, ami viszont aranyat ér: a testes ételt egy kis feketecsokival mélyítettem. Egy kis varázslat…
Chili con carne
Hozzávalók:
- 1 jól megtermett vöröshagyma
- 1 piros kaliforniai paprika – illetve az én esetemben két maréknyi szeletelt mirelit sárga-piros-zöld kaliforniai paprika, mivel csak ez volt itthon
- 3 gerezd fokhagyma
- 1 csapott teáskanálnyi cayenne bors
- 1 csapott teáskanálnyi őrölt római kömény
- 1 teáskanálnyi paprika – nekem füstölt volt itthon
- ½ kg sovány marhahús darálva
- 3 dl marhahúsleves húsleves
- 1 dabarolt konzervparadicsa
- ½ teáskanál szárított majoránna – esetemben oregánó
- 1 teáskanálnyi cukor
- 2 evőkanálnyi paradicsapüré
- 1 konzerv vörösbab
- 2 kicsi kocka keserűcsoki (mondjuk 70%-os)
- 1 evőkanál olívaolaj
- só és frissen őrölt bors
A tálaláshoz:
- nálam kötelezően kukoricás rizs, másnál esetleg tortilla chips vagy fehér kenyér
- tejföl
- esetleg kevés guacamole vagy koriander
Mi sem egyszerűbb…
A hagymát felkockázzuk, majd az olajon megpirítjuk. Ha már szép színe van, hozzákeverjük az összezúzott fokhagymákat, a felcsíkozott kaliforniai paprikát, a római köményt, a cayenne borsot és az őrölt paprikát. Jól összekeverjük, pár másodpercig kavargatjuk, majd hozzáadjuk a darált húst, és alaposan átpirítjuk – ez úgy 5 percet vesz igénybe.
Mikor a hús már teljesen barna, felöntjük a húslevessel, belekeverjük a konzervparadicsát, a szárított majorannát/oregánót, a cukrot és a sürített paradicsát, sózzuk-borsozzuk, lefedjük, és 20 percig közepes lángon kényelmesen összerotyogtatjuk. Időnként azért szépen átkevergetjük, illetve ha úgy ítéljük meg, hogy túlontúl elfőtte a levét, némi vízzel hígítjuk.
Ha ezzel is megvolnánk, jöhet a bab ... és a csoki. Szépen elkeverjük a dolgokat, utánfűszerezzük, és ezúttal 10 percig fedő nélkül rotyogtatjuk – és persze ha úgy érezzük, hozzáadogathatunk egy kevés vizet időről időre, nehogy kiszáradjon. (Magunknak meg töltögethetünk példul egy kis vörösbort ugyanezen okból.) Közben időnként érdemes bele-belekóstolni, elég fűszeres-e, mert hihhhetetlen módon sok fűszert képes megenni ez a ragu.
Ha letelt a 10 percünk, zárjuk el a lángot, fedjük le az ételt, és pihentessük újabb 10 percig, hogy békében összeérjenek az ízek.
Verdikt: hihetetlenül jól esett. Mert ez egy ilyen étel: táplál és átölel. De! Megfeledkezve arról, hogy Monsieur nem rajong érte, a fenti mennyiséget állítottam elő… Elvileg 4 adag lenne, de kéretik nekem elhinni, hogy biza kitesz az hatot is! Monsieur egyszer evett belőle. Én még további három napig tömtem vele magam, és bizony ennyi idő alatt a kezdeti lelkesedés is rendesen megcsappant. Szóval ha valaki szintén két főre főz, és hasonló preferenciájú párral rendelkezik, időben gondolkodjon, és felezze a mennyiséget...