Az étel rendszerint összehozza az embereket. De bizony az is előfordul néha, hogy viharfelhők gyűlnek miatta egy egyébként rendkívül erős és stabil kapcsolatban. Nevezetesen mikor a készítő nem kalkulál azzal, hogy a fogás túl jóra sikeredik, és ezért nem gyárt belőle kapásból sokszoros mennyiséget. Na ilyenkor a következő jellegű párbeszéd:
- Hű, aztap*, ez zseniális. Eszem még egy tányérral.
- Örülök, hogy ízlik, persze, vegyél.
3 perc múlva:
- Még, még!
- De várj, hé, én még nem is ettem, hagyj nekem is!
- Vegyél most, ha akarsz!
- De én még nem vagyok éhes…
- Miért nem ehetek annyit amennyit akarok? Kérek még!
- Na várj, legalább hadd kóstoljam meg. (1 kanálnyi bekap.) Jessza, mennyei!
- Na, adjál már még!
- De már megetted a kétharmadát! Én is AKAROK!
És még írhatnám egy ideig, mert ezek a párbeszédek rendszerint hosszúak...
Na persze azért a kapcsolatunk kiheverte a dolgot, és én is ehettem egy kistányérral, de intelligens kislány révén, tanulok az elkövetett hibámból, és legközelebb duplázom a mennyiséget.
Egyébként van az ételnek egyéb sztorija is. Ezt már csak röviden, pontokba szedve:
- Anyósom már korábban említett tabbouleh-ja évekkel ezelőtt (na ez a mostani azt is lekörözi),
- másfél hete beugrottam némi teáért egy bioboltba, és természetesen beleugrott kosaramba egy tasaknyi bulgur is,
- ugye otthon voltunk hétvégén, ahol pár nappal korábban a nagybátyám is járt, és hozott a Mecsekből saját szedésű medvehagymát…
Hát kell ennél több? Nekem pikk-pakk összeállt a képlet! ;-)
Tavaszi bulgursali medvehagyma pesztóval
Hozzávalók a salihoz:
- 20 dkg biobulgur
- 1 paradicsa
- 1 nagy fej lilahagyma
- 2 kicsi hónapos retek
- 1 naaagy kígyóuborka harmada
- 1 mozzarella
- 3 szárított chilipaprika (csak erős idegzetűeknek, erősen pikánsít; egyébként ha lett volna itthon, friss chiliből használtam volna kettőt, szigorúan magozatlanul)
A pesztószerűséghez:
- 1 nagy csokor medvehagyma
- fél citrom leve
- mondjuk 12 szem (avagy kicsi maroknyi) mandula
- 1 teáskanálnyi só (normál esetben elég lenne egy csipetnyi is a pesztóhoz, de jelen történetben innen sózzuk az egész salit)
- 1-1,5 dl extra szűz olívaolaj
Az elkészítés egy hatéves gyereknek is lazamenet, már ha abban a korban egy gyerek vehet már kést a kezébe (?).
Vizet forralok, és ha felforrt, 10 perc alatt készre főzöm benne a bulgurt, majd átöblítem hideg vízzel, jól lecsepegtetem és egy tálba halmozom.
A paradicsát felezem, kikapargatom a magjait, és nagyon apró kockákra vágom a mozzarellával és a megtisztított lilahagymával egyetemben, míg az uborkát és a retket batonett-ra (azaz vékony pálcikákra) aprítom. A három morzsolt chilivel egyetemben az egészet a bulgurhoz keverem, és nekilátok a pesztókészítéshez.
Alaposan megmosom, majd leszárogatom a medvehagymát. A mandulát az aprítógépbe szórom (tudom, jobb lenne, ha előtte lepirítanám, de nem volt hozzá kedvem, bocsi), és morzsásra őrlöm. Ekkor hozzáadom az apró darabokra tépdesett medvehagymát, a fél citrom levét, egy deci olívaolajat, a sót és összemixelek őket. Ha ezt követően úgy ítélem meg (általában igen), akkor hígítom még egy kevés olavíolajjal, és ismét elegyítek.
Hozzáadom a pesztót a salihoz, jól elkeverem, kóstolóm, hogy rendben van-e a fűszerezés, elégedetten sóhajtok egy nagyot, majd fél órára a hűtőbe teszem, hogy jól összeérjenek az ízek.
Amit nem fejtek most ki újra, hogy milyen az íze, a fentiekből világosan kiderül.
Ja, és azt azért meg kell még jegyezzem, hogy szerintem ha mondjuk 4 normális ember akar enni belőle, akik véletlenségből még lányok is, akkor nekik elég lesz.
