Hát akkor folytassuk az évfordulós vacsorát a főfogással!
Ugye azt már írtam, hogy minden fogásban jelen kellett lennie valami tengeri kütyünek, ennyi volt biztos. Még azt döntöttem el előre, hogy a főétel egész hal lesz, méghozzá fóliában sütve, annak valahogy számomra tavaszi-nyári hangulata van. Így előzetesen lazacpisztrángra, pisztrángra vagy kisebb durbincsra gondoltam, de a döntést a halasig odáztam, mondván ott majd kiszúrom, melyik mosolyog rám legszebben. A durbincs nyert, abból sorakoztak egymás mellett a legmegnyerőbb külsejű, tökéletesen megfelelő méretű darabok, úgyhogy ráböktem a két legszimpatikusabbra, bólogattam, hogy igen-igen, pikkelyezve, belezve, egészben, majd fizettem a pénztárnál, és mivel láttam, hogy még beletelik némi időbe, míg összeállítják a csomagomat (volt ugye még a parti csiga, a kürtcsiga és a garnéla is, a forgalom pedig meglehetősen nagy volt), elrobogtam a 30 méternyire lévő piacra.
A piacon rögtön a szokásos zöldséges standom felé sprinteltem, részben azért, mert még egy hete akartam venni 60 deka lóbabot, de nem volt nekik. Ekkor a főzöldséges srác mondta, hogy ha visszamegyek kedden, akkorra megpróbál nekem összeszedni annyit. Visszamentem hát kedden, de szánakozva mondta, hogy akadt még ugyan, de szezon vége lévén már nem volt megfelelő a minősége, selejtet meg nem akart nekem hozni, de ha ismét visszatérek pénteken, ha bárhol sikerülne felkutatnia szépet, az csakis az enyém. Az az igazság, hogy ezek után úgy voltam vele, hogy már igazából nem is nagyon akartam, inkább csak a szokásos dolgaimra, meg némi spárgára vágytam a vacsora körete gyanánt. De ahogy az már lenni szokott, mikor kiszúrt a tömegben, elnézést kért az aktuális vevőjétől, és diadalmas mosollyal rám kiáltott, hogy sikerült, összeszedett nekem 60 dekányi szép lóbabot, menjek közelebb, adja is, sőt mi több, az enyém ajándékba! Pironkodva megköszöntem, aztán mikor el akart tőlem köszönni, mondtam neki, hogy szeretnék ám még mást is… Mondta, hogy ez esetben viszont várnom kell, csak az ajándék megy ilyen gyorsan, és nevetve visszafordult az imént faképnél hagyott asszonysághoz. Nekem azonban mégiscsak pillanatok alatt kellett döntenem, hogy akkor hogyan módosítom az esti köretet, mert máris két puszival ott állt mellettem a szokásos zöldségesfiúm (általában mindig vele üzletelek a standnál). Kértem még tőle egy csokor zöld spárgát és lila bébiarticsókát, némi apró szemű újkrumplit, néhány csokor ilyen-olyan zöldfűszert, majd immáron egy méretes batyuval – amibe még bepakolt egy nagy köteg petrezselymet és egy citromot újabb ajándék gyanánt -, meg néhány szem útravaló cseresznyével a markomban utamra bocsájtott, hogy tovább ralizzak a szupermarket felé.
Újabb 10 percen belül ismét a halasnál voltam, aki elemében volt, és közölte velem, hogy 21-es számú csomag (ez volt az én tombolajegyemen) nincs, valaki már elvitte. Ha-ha. Elröhögcséltünk még egy fél percig, majd végre úton voltam a zsákmánnyal hazafelé…
Tavaszi zöldköret
Hozzávalók:
60 dkg lóbab – kifejtve, így a nettó súlya nagyjából 20-25 deka lehet
50 dkg zöldspárga – fás vége levágva, és ha kevésbé zsenge, akkor az alsó harmada zöldséghámozóval meghámozva; csúcsok levágva, a szárak 2-3 darabba vágva (úgy 4-5 centisre)
4 lila bébiarticsóka – ennek az előkészítéséről kicsit bővebben
4 evőkanál olívaolaj
fél citrom leve
só és frissen őrölt bors
A bébi articsókában az a nagyon jó, hogy majdnem minden része ehető, csak néhány levelétől kell megválnunk, és lehet egészben (vagyis leginkább félbevágva) sütni, grillezni is, úgyhogy az előkészítés is viszonylag egyszerű. Azzal kezdek, hogy a szárat 3 centivel a virág tövétől levágom. Majd a legalsó, fás leveleket letépkedem, a többi levél felső, elvékonyodott részét ollóval óvatosan levágom. Ekkor félbevágom a virágokat, és megtapogatom a közepüket: ha van nekik elszivacsosodott részük, akkor azt finoman kivágom, de a bébiknél rendszerint még az sem fejlődik ki, most a négyből egynek volt egy icipici. Végezetül a vágott felükön végighúzok egy félbevágott citromot, és készen is állnak a sütésre.
Egy nagy serpenyőt felhevítek, majd beleöntök két evőkanálnyi olívaolajat, és oldalanként 5 perc alatt elősütöm a félbevágott szépségeket, majd félreteszem őket.
Kitörlöm a serpenyőt, újrahevítem, ismét lötykölök bele két evőkanál olívaolajat, és 3-4 perc alatt átpirítom benne a spárgadarabokat és a lóbabot, majd visszapakolom az articsókát is.
(Ezen a ponton abbahagytam a főzőcskézést, és elvonultunk a kastélyparkba elfogyasztani az aperitifet. Akkor folytattam a munkát, mikor a hal már a sütőben volt.)
A zöldségekre öntöm a fél citrom levét, és még egy kis vizet, sózom és borsozom, majd közepes lángon 5 perc alatt készre párolom őket.
Durbincs fóliában sütve
Hozzávalók:
2 nagyjából bruttó 40 dekás durbincs (halas által előkészítve, vagyis lepikkelyezve, kibelezve) – alaposan átöblítve, szárazra törölgetve
1 kisebb salotta hagyma – finomra vágva
2 teáskanál dijoni mustár
2 zöldhagyma – felkarikázva
2 gerezd fokhagyma – vékonyan felkarikázva
1 kezeletlen citrom reszelt héja és a felének a leve
8 kisebb kakukkfűág
4 babérlevél
1 fél csokor petrezselyem - levelei finomra aprítva
2 evőkanál száraz fehérbor
2 evőkanál olívaolaj
só és frissen őrölt bors
Letépek 4 nagy darab alufóliát, amin békésen elférnek a halak, és marad a szélükön annyi felesleg, hogy légmentesen összezárhassam, csomagolhassam őket.
Előmelegítem a sütőt 210 fokra.
A két halat két darab fóliára helyezem, sózom és borsozom őket, majd a belsejüket kikenem 1-1 teáskanálnyi mustárral, és elosztom bennük a finomra vágott salotta nagy részét. Eztán megszórom őket testvériesen a citromhéjjal, a petrezselyemmel, a kakukkfűvel, a fokhagymával, a zöldhagymával és a maradék salottával, majd rájuk kanalazok 1-1 evőkanál olívaolajat és fehérbort, illetve elosztom közöttük a citromlevet. Még szórok rájuk egy kevés sót és borsot, majd mindkettőt légmentesen lezárom a két extra alufólia darabbal, és a kész csomagocskák mehetnek is a sütőbe. 10 percig sütöm őket, illetve utána, immáron a sütőn kívül további 5 percig hagyom, hadd párolódjon a két halacska teljesen készre a saját hőjében.
Eztán fóliástól mindegyiket egy-egy tányérra helyezem, és óvatosan leoperálom a borító darabokat. Lehet még rá facsarni egy kis extra citromlevet, de szerintem mi ezen a ponton arról már megfeledkeztünk.
Még Monsieur kedvéért pirítottam némi újkrumplit is, de az az igazság, hogy ő is alig nyúlt hozzájuk, a zöldségek mellett nem igazán volt létjogosultságuk.
És mennyire lett finom? Hát nagyon! Nagyon-nagyon! A durbincs húsa feszes volt és csodásan nedvdús, a körülötte képződött szósz az apróra vágott hagymafélékkel és zöldfűszerekkel harmonikus és kerek, a tavaszi zöldjeim pedig nem csak látványra voltak csodásak…
Idén egyelőre ez lett az egyik kedvenc fogásom.
Folyt. köv.