Most, hogy végre észbe kaptam, nincs olyan alkalom, hogy elmegyek a piacra vagy a boltba, és spárga nélkül térjek haza onnan. Sajnos attól tartok, hogy már így sincs lehetőségünk arra, hogy ráunjunk, mert a szezon vége vészjóslóan közeledik, és akkor egy évre ismét búcsút kell intenünk ennek a csodás liliomfélének…
Nem mondom, hogy mindig könnyű felhasználni a zsákmányt, mert azért akad más szezonális is, amit falni kell, meg hát mégsem szólhat mindig minden főétkezés a zöldségek királynőjéről, mert Monsieur-nek sok lesz a nőuralomból, de azért valahogy mindig megalkuszunk.
Tegnap például előétel lett a legutóbb vásárolt fél kilónyi fehér spárgából, méghozzá egy rendkívül egyszerű előétel, amit néhány hete volt szerencsém megkóstolni egy kis párizsi bisztróban. Az egész nem áll másból, mint sült spárgából, keményre főtt tojásból és petrezselyemből, de ez a három összetevő gasztroorgazmust kiváltó harmóniában olvad össze az ember szájában.
Mimóza spárga (Asperges mimosa*)
Hozzávalók 2 előételnyi adaghoz:
- 50 dkg fehér spárga – fás alsó rész levágva, a szár a csúcs alatt zöldséghámozóval meghámozva
- olívaolaj
- só és frissen őrölt bors
- 1 tojás
- 2 evőkanál aprított petrezselyem
Előmelegítem a sütőt 225 fokra.
Egy akkora sütőedényt, amiben kényelmesen elférnek a spárgák, körbelötykölök néhány evőkanálnyi olívaolajjal, beleforgatom a spárgákat, sózom és borsozom is őket, majd az immáron forró sütőben 15-20 perc alatt csodásan édesre, itt-ott enyhén ropogósra sütöm őket.
A tojásnak egy kisebb lábosban vizet forralok, majd lassan belemerítem (nehogy megrepedjen a héja), egy percig gyöngyöztetem, majd leveszem a tűzről, és 10 percig lefedve hagyom keményre főni. (Ezzel a módszerrel - ellentétben a folyamatos főzéssel - nem változik gumivá a sárgája.) A tíz perc leteltével a hideg vízben lehűtőm, majd megpucolom, félbevágom.
A kész spárgákat becsülettel elosztom két tányér között, majd mindegyikre ráreszelem a reszelő nagylyukú oldalán a tojás egyik felét. Végezetül pedig elosztom rajtuk a finomra vágott petrezselymet is, és türelmetlenül elkiáltom magam M felé, hogy „á table … maintenant!!!”…
És akkor vegyük csak sorra, hogy mi is történik: ugye a sült spárga szára enyhén édeskés, a csúcsa csöppet ropogós, itt-ott karamellizálódott, és ugye ők melegek, így szinte rájuk olvad a hideg reszelt tojás, majd a petrezselyem pedig jólesően befurakodik ebbe a selymes krémességbe, és harsogóan zöld frissességével még izgalmasabbá teszi ezt a miniatűr fogást. És mindez aligmunkával elérhető, úgyhogy már most azon jár az eszem, hogy holnap megint veszek két köteg spárgát, és az egyik isméteéten mimóza lesz, ám ezúttal megvadulok, és petrezselyem helyett tárkonnyal próbálkozom…
*Ha valamilyen ételnél befurakodik a képbe a keményre főtt tojás, akkor a fogást előszeretettel illetik a franciák a mimosa jelzővel.
