Odakint süvít a szél, emiatt a 13-14 fok is sokkal hűvösebbnek érződik. Az időnként kisütő nap okoz egy-két ”az arcomat a fény felé fordítom és mélyeket szippantok belőle” boldog pillanatot, de már messze nem elég ahhoz, hogy hosszútávon megfeledkezzek arról: fázom.
Hosszú ideje először élünk házban lakás helyett. Házban, ami ráadásul a harmincas években épült, és valami azt súgja, hogy az ablaküvegek duplázása mellett másfajta extraszigetelésre nem került sor az elmúlt nyolcvan évben. Szóval hideg van bent is, nagyon hideg. Időnként elgondolkodom, hogy az a nagyon hideg mégis mennyire lehet hideg, ha naphosszat didergek, és kilépve komolyan kellemesebbnek érzem az időt…
Szigorú lány lévén fűteni legalább november 1-ig nem akarok. Ezt nagyon elhatároztam. 10 napot, még akár féllábon is, ahogy mondani szokás. (Sőt, ha nagyon belejövök, ki tudja, lehet, hogy kitolom még pár hétig a határidőt.) Addig a következőkkel fűtöm magam: napi 5 liter forró teával (nem tévedés, döntöm magamba mint a veszedelem), helyben futással, Anyukám jóvoltából jóféle házi pálinkával (amit a mi otthoni sárgabarackjainkból főzött az asszisztensnője férje), no és persze igazi fajsúlyos, zsírban hiányt nem szenvedő ételekkel. Az alább következő fogás már az első fogyasztást követően igazi favorit lett, és borítékolhatom, hogy rengetegszer fogom készíteni az angol télben. Az eredetije a Delicious magazinból származik, és az étterem- és hoteltulajdonos, szombati főzőcskéző (BBC Saturday Kitchen) Galton Blackiston receptje. A legnagyobb változtatás, amit eszközöltem rajta, hogy krumplival tettem még kiadósabbá.
Krémes krumplis kelbimbó
Hozzávalók:
- fél kiló kelbimbó, alaposan megtisztítva, háromba vágva
- 2 közepes burgonya hámozatlanul egész kelbimbó nagyságú darabokra vágva
- 10 dkg vaj
- 2 kisebb vöröshagyma felaprítva
- 4 gerezd fokhagyma szintúgy felaprítva (késsel tenyerelek, majd az így megtört gerezdeket nagyon finomra vágom)
- 75 g kolozsvári szalonna (ezt is köszönöm Anya) felkockázva
- 4 evőkanál nagyon zsíros tejszín (itt double cream)
- 1 ág rozmaring finomra vágva
- só és frissen őrölt bors
A kelbimbó és a krumpli előfőzésével kezdek: két percig forralom őket, majd leszűröm, és hideg vízzel leöblítem, hogy amennyire lehet, megőrizze a kelbimbó a színét.
Ezt követően felolvasztom a tekintélyes mennyiségű vajat a serpenyőben, és viszonylag alacsony lángon egy kevés só kíséretében 5 percig pirítom benne a hagymát. Hozzáadom a fokhagymát is, majd fél perc elteltével mehet bele a szalonna és a rozmaring is. (A bőrke részt, illetve a magát a rozmaring ágat is beledobom, hadd süljenek ki belőlük is az ízek – a főzés végeztével ezektől természetesen megválok.) Addig sütöm így őket, míg a szalonna épphogy nekiáll pirulni, és kérgesedni. Amint ez is bekövetkezik, mehet a serpenyőbe a kelbimbó és a krumpli is – 8-10 percet kapnak, ezalatt a kelbimbó megpuhul, illetve a krumpli épphogy nekiáll szétfőni, ami nekem célom is volt.
Végül hozzáadom a tejszínt, átmelengetem, kóstolom, sózom és borsozom, majd tálalok.
A magazin szerint ez a mennyiség 4-6 adagot tesz ki. Mindet megettük – az nagyjából 1800 kalóriát jelent! Egyszerűen nem tudtunk megálljt parancsolni. Hihetetlenül melengető, otthonos, és nagyon-nagyon-nagyon finom. (Mondom mindezt úgy, hogy egy évvel ezelőttig nem is voltam hajlandó megenni a kelbimbót.)
