Budapest-Bordeaux

A franciák (szerintem) legnagyobb királyának, Bourbon IV. Henriknek, már a 16. század végén az volt az egyik legalapvetőbb célkitűzése, hogy minden egyes alattvalójának legalább heti egyszer, vasárnaponként kerüljön egy tyúk a fazekába*. Ki tudja, lehet, hogy ezt a tervét is…

Sosem jártam még Lyonban, de remélem, most már hamarosan csak eljutok, tekintve, hogy ez Párizsból mindössze egy kétórás vonatút kérdése. Érdeklődésem nem (pusztán) történelmi érdeklődésből fakad, nem Franciaország egyik legnagyobb városának szól, és nem is az Európai…

Még évekkel ezelőtt Bretagne-ban ettem bárányhúst fehér babos raguval, ami iszonyatosan finom volt - nem hiába számít a páros tipikus francia klasszikusnak. Azóta vágytam arra, hogy én is alkossak valami hasonlót, csak az tartott vissza, hogy Monsieur csöppet sem rajong a fejtett…

Igen, tisztában vagyok vele, hogy a cím enyhe képzavarról árulkodik, merthogy hogyan is lehet egy étel egyszerre rizs (risi) és tészta (pasta), de mindjárt megmagyarázom, hogyan is áll össze a dolog a fejemben. Szóval ugye adott az olaszok világhíres risi e bisije, ami lényegében…

Nagyon szeretem a csirkemájat, ami mondjuk háromhavonta hasít belém, és olyankor rohanok, és veszek is egy adagot, hogy valahogy majd elkészítsem. Valahogy, merthogy az esetek többségében a vásárlás pillanatában fogalmam sincs még, hogy hogyan, tekintve, hogy jó ideje feladtam azon…

Idén télen majdnem kimaradt a kelbimbó. És csak azért majdnem, mert idén még márciusban is tél van. Mondjuk, azt hiszem, kevésbé bántam volna, ha ténylegesen kimaradt volna a kelbimbó, ellenben végre már tavasz lenne. Hah, de nemrég néztem a BBC-n, hogy valami veszett ciklon…

Nehezen jut eszembe az étlapokon a sertésszeletnél lehangolóbb megnevezés. Lelki szemeim előtt azonnal megjelenik a mocsokban dagonyázó állat, megcsapja az orrom a trágyaszag, és ha nem tudok elég gyorsan elvonatkoztatni, akkor az étvágyam is pillanatok alatt odavan. Ezek a képek…

            Bár az angol időjárásmanók elbújhatnak egy korhadt fa odvába szégyenükben, az én biológiai órám úgy tűnik, mégis az évszak szerint jár, mert egyre nagyobb ingerenciám van a salátafogyasztásra. Sőt mi több,…

           Két éve a Deák téren a francia kulturális napon - ahova mi igazság szerint enni szoktunk volt kijárni, tekintve, hogy kulturális programok tekintetében van (legalábbis volt) még mit javítani – láttam egy helyen…

                      Ahogy azt a Facebookon írtam, tegnap Monsieur-nek születésnapja volt, aminek a tiszteletére az angolok munkaszüneti napot rendeltek el*, viszont sajnos az már nem jutott eszükbe, hogy mára is kellett volna egy olyan, mivelhogy a tegnap esti…

           Emlékeszem, mennyire meglepődtem, mikor Anyukám egyszer sok évekkel ezelőtt a szokásos tojásos lecsó helyett olyat tálalt, amibe salátaleveleket is belefőzött. Nem voltam elragadtatva az újítástól, firtattam is…

Emlékszem, még jó pár éve egyszer az azóta Párizsba emigrált, és réges-rég nem látott barátnőmmel enyhén kicsípve csak úgy betévedtünk a Vásárcsarnokba (azért a nagybetű, mert a Fővám tériről beszélek), és egyszerre jött ránk, hogy elfogyott a füstölt szalonnánk. A…

Vannak bizonyos saláták, amiket csak akkor készítek, mikor egyedül vagyok. Nem arról van szó, hogy sajnálnám Monsieur-től, pusztán arról, hogy neki körülbelül a szemét szurkodhatnám ki vele, tekintve, hogy a fél fogára sem lenne elég. Hát eszem egyedül. És roppantmód…

Talán a Saturday Kitchenben az a Gino akárki…? Nem emlékszem, de végül is mindegy pontosan ki és pontosan hol, viszont ami fontos és biztos, hogy élő főzőcske adásban egy roppant gyatra angol kiejtéssel rendelkező olasz séf spaghetti alla carbonarát készített, és beszámolt…

Odakint süvít a szél, emiatt a 13-14 fok is sokkal hűvösebbnek érződik. Az időnként kisütő nap okoz egy-két ”az arcomat a fény felé fordítom és mélyeket szippantok belőle” boldog pillanatot, de már messze nem elég ahhoz, hogy hosszútávon megfeledkezzek arról:…

Nos, mint ahogy korábban már utaltam rá, ismét költöztünk. De azért legalább a kerületet nem hagytuk el így, röpke három hónap után. Az új környék nyugodtabb, zöldebb, a lakás sokkal csinosabb. Viszont azt nyilván nem kell magyaráznom senkinek, hogy a költözés lelkileg (a…

Elcsépelt, ámde örök igazság, hogy a legjobb házias ételek mindig maradékokból és hűtőbúvárkodásból jönnek létre. A következő fogás a legfrissebb ékes példám: mindenféle finomsággal töltött gomba.            Hogy…

Hát megtörtént. Hazajöttünk. De ez elképzelésem szerint nem jelenti azt, hogy a kinti tudósítások megszakadnak: még legalább 6 bejegyeznivalót listáztam odakint, csak hát a sok program és a hivatalos tavaszolásból fakadó íráslustaság folyományaként képtelen voltam őket…