Monsieur elég követelőző volt ma. Először bundáskenyeret akart, amit készségesen el is készítettem, tekintettel arra, hogy már nagyon régen ettünk, és én is imádom (rengeteg lilahagymával), no de aztán jött a következő óhaj.
Mikor állok neki a flapjacknek? – kérdezte. Jópofa, mondhatom.
No de vasárnap van, vasárnap mindig sütök valamit, érvelt. Hát, igaza van, tényleg szoktam sütni vasárnaponként, no de nincs kőbe vésve, hogy vasárnap márpedig sütök valamit.
Először ennyivel el is akartam intézni a dolgot, de aztán láttam, hogy ezt így nem úszom meg, a végén még képes és kikutatja a dugi csokis kekszemet, amit vészhelyzetekre rejtegetek a zöldségtárolóban.
Na de mi a manót süthetnék? Flapjack kizárva, nincs hozzá elég vajam. Maradék banán három van, na persze abból is bepróbálkozhatnék valamiféle banángerinccel, de valahogy nem fűlt hozzá a fogam. Volt négy almám viszont. Azokkal úgyis akartam kezdeni valamit, mert hogy nem esszük meg őket az tuti: Monsieur mert csak, én meg azért nem, mert túl édesek, túl érettek, tehát nem savanyúak és feszesek. Oké, alma sütibe!
Volt még a hűtőben egy adag gyári, édesítetlen, előre kinyújtott omlós tészta. Csak úgy vettem, mert ez a light verzió új termék a piacon, és a bevezetőszakaszban fél áron adják, én meg gondoltam, hogy hajrá, valamire csak jó lesz. Aztán persze piteforma híján nem sok dunsztom volt, mit is kezdhetnék vele (mert ugye piteformával már lehetne egy isteni quiche). Hát tessék, itt kínálkozott az alkalom, felkerült a listára.
Aztán olajos magvakból mindig van itthon többféle is: hazai dió a saját kertünkből, brazil dió, földimogyoró, mandula, kesu, no és persze egy-két zacskó csomagolt, aprított vegyesfelvágott, amit Monsieur ebédre pakolt halas tortillájába szoktam reggelenként gyorsan beleszórni.
Na ezen a ponton összeállt a kép: valamiféle piteféle lesz, készítés közben pontosan kialakul...
Pitemeglepetés
Hozzávalók:
- 4 alma
- 20 g vaj
- 2+2 evőkanál nagyon mélyen sötét, nagyon melaszos cukor (bevallom, otthon ilyen cukorral nem találkoztam…)
- 1 teáskanál fahéj
- 1 citrom reszelt héja
- 10 dkg aprított olajos mag vegyesen, például dió, mandula, mogyoró (már alapból keverve-aprítva-bezacskózva veszem a szupermarketben)
- 1 csomag omlós tészta
- néhány darabka vaj a süti tetejére
Az almával kezdtek. Úgy készítettem el, ahogy a chausson aux pommes-hoz szoktam, vagyis meghámoztam, négybe vágtam, kimagoztam, majd nem túl vastagra felszeleteltem. Megolvasztottam 20 g vajat egy serpenyőben, rádobtam az almaszeletkéket, kicsit békén hagytam, majd megszórtam 2 evőkanál cukorral és a teáskanálnyi fahájjal, és időnként átkeverve úgy 5-8 percig főztem. Az volt a célom, hogy majdhogynem krémesre főjön szét, de azért maradjanak benne kisebb-nagyobb darabok. Mikor ez megvolt, belekevertem a citromhéjat, és félretettem főni.
Mikor nagyjából kihűlt az alma, előmelegítettem a sütőt 200 fokra (ez volt az ajánlott hőfok a tészta csomagolásán). Elővettem a pici tepsimet, kivajaztam, és a tésztából levágtam egy akkora darabot, ami épp passzolt az aljába, és szépen beleraktam. Ekkor már láttam, hogy nagyobb tésztadarabom maradt, mint ami a süti betakarására kell, úgyhogy a felesleggel másfél centi magasan kibéleltem a tepsi oldalát is. Az alsó tésztalapomat megszórtam az olajos magvak harmadával, eloszlattam rajta az almát, rászórtam a olajosok második harmadát, és befedtem a maradék tésztával. A maradák két evőkanálnyi olajast elkevertem két evőkanálnyi cukorral, és eloszlattam a süti tetején, majd rászórtam egy-két vajdarabkát, hogy a cukor könnyebben karamellizálódjon. A kilógó részeket kenőecset híján kézzel finoman megpötyogtettem egy kevés olajjal, és nekiláttam a sütésnek.
A sütési időről dunsztom nem volt (hiszen improvizáltam), de úgy saccoltam, hogy húsz perc elég kéne, hogy legyen. Először fóliával lefedve toltam be 10 percre, nehogy megégjen, majd anélkül adtam neki további 10 percet. Hm, nem volt elég. Újabb kétszer 5 perc után ítéltem meg úgy a tetejét, hogy rendben, megsült, kiszedhető.
Mikro úgy 10 perc után kifordítottam láttam, hogy az alja bizony nem sült meg. Nem vagyok egy gyakorlott süteménysütő, hát kihagytam a vaksütést. Na de nem kámpicsorodtam el, visszatoltam a sütőbe ezúttal a picit leolajozott aljával fölfelé. Újabb 10, majd kétszer 5 perc után elkészült. És mennyei lett. De azért legközelebb megkímélem magam az extramacerától, és az alsó rétegnek adok mondjuk egy 10-15 perces vaksütést…
(Monsieur el van ragadtatva. Olyannyira, hogy mire fotózásba kezdtem, a pite fele hiányzott.)
