Sokszor írtam már arról (például itt), milyen megszállottan vásárolok élelmiszert, és mennyire kényszeresen törekszem arra, hogy fel legyen töltve a „kamra”. Szükségem van arra a tudatra, hogy ha nem tudok elmenni bevásárolni, mert nincs időm, zárva a bolt, vagy egyszerűen túl hideg van és a fene se akarja kitenni a lábát, akkor is tudok meleg ételt varázsolni az asztalra. Így például a mélyhűtőben mindig van legalább háromféle zöldség (zöldbab, zöldborsó és spenót, illetve ha akad hely, brokkoli is), a különböző húsok mellett jó minőségű, fenntartható forrásból származó tengeri hal, továbbá valamilyen rák vagy egyéb tengeri kütyü is. Így született az alábbi fogás, egy mediterrán jellegű halas-rákos ragu, mely ráadásul számomra tökéletesen illeszkedik a nemrég kezdett, visszafogottan diétás étrendünkbe. És arról se feledkezzünk meg, hogy finom, nagyon finom, és kellemesen átmelenget ebben a hülye télben, aminek legyen már vége, mert hiányzik a ballonkabátom, elegem van a csizmákból, teraszokon akarok pezsgőt szürcsölgetni és futni is akarok végre már nagyon!!!
Ja, azt említettem, hogy gyerekjáték elkészíteni, és viszonylag gyorsan megvan?
Mediterrán tengeri ragu a „kamrából”
Hozzávalók 4 kiadós adaghoz:
3 evőkanál olívaolaj
1 fej vöröshagyma – vékony félholdakra vágva
1 fej lilahagyma – vékony félholdakra vágva
4 gerezd fokhagyma – vékonyan felkarikázva
1 teáskanál őrölt paprika
½ teáskanál őrölt chili (ennyitől közepesen lesz csípős, ami azoknak, akik nincsenek hozzászokva, túl csípős lehet – ők felezzék a mennyiséget)
1 konzerv hámozott, darabolt paradicsa
7 dl csirkealaplé
6 mirelit spenótkocka (úgy saccolom, 25 deka lehet)
1 db 40 dekás vajbabkonzerv
40 dkg mirelit tengeri halfilé (én ha minden igaz, magyarul alaszkai sávos tőkehalat használtam – franciául Colin d’Alaska, angolul Pollack) – felengedve és 2-3 centis darabokra vágva
15 dkg mirelit koktélrák – nagyjából felengedve (koktélrák helyett jobb lenne a normál méret, de nekem most csak ez volt itthon)
só és frissen őrölt bors
Clothilde-ban, az öntöttvas cocotte-ban (öntöttvas edény hiányában egy minőségi, fedővel ellátott párolóserpenyő is kiválóan megteszi) felhevítem az olajat, beleszórom a hagymát, enyhén sózom, majd nagy, de nem maxlángon pirítom, míg előkészítem a fokhagymát. Ahogy a fokhagyma is megvan, mehet az is az edénybe, majd alaposan átkeverem, leveszem a lángot, befedem az edényt, és időnként átkevergetve, 10 perc alatt puhára párolom.
Leveszem a tűzről, belekeverem a kétféle őrölt paprikát, majd vissza is tolom a tűzre, felemelem a lángot közepesnél kicsit erősebbre, és belezuttyintom a paradicsakonzerv tartalmát, majd felöntöm a forró alaplével. Gyorsan felforralom, majd 5 percig visszafogott tűzön gyöngyöztetem. Ekkor hozzáadom a fagyos spenótkockákat, ismét felemelem a lángot, hogy minél gyorsabban újra forrni kezdjen (közben kevergetem, illetve a fakanállal gyömiszkölöm a kockákat, hogy minél hamarabb szétessenek), majd további 5 percig gyöngyöztetem.
Utána belekeverem a lecsöpögtetett babkonzervet, és ahogy ismét bugyborékolni kezd, hozzá adom a halat is. 3 percig főzöm, majd mehetnek az edénybe a rákocskák is. Ahogy ismét egyet rottyan, el is készült.
Kevert lisztes (barna és fehér búza-, rozs-, árpa- és zabliszt), sok magvas kenyérrel tálaltam, de nincs rá feltétlenül szükség: ez a ragu a vajbabnak köszönhetően kenyér nélkül is kielégítő, teljes fogás.
