Teljesen mást terveztem írni mára (immáron vagy egy hete), de azt nagyobb lélegzetvételűnek szánom, több fotóval, és egyszerűen most nincs hozzá türelmem, ahhoz túlságosan izgalmas napokat élünk, és még nem tudtam magam hatékonyan lenyugtatni… De sebaj, ha elkészítitek az alábbi receptet, azzal is jól jártok, mert nagyon finom. Ami azt illeti, ez az én kedvenc kekszem. A korábban már posztolt mogyoróvajas-csokis keksz alakult át ezzé, mikor egyszer hebehurgya módon úgy fogtam bele a készítésébe, hogy nem volt itthon zabpehely. Akkor hirtelenjében helyettesítettem kókuszreszelékkel, aztán legközelebb már direkt arra utaztam, és meg is növeltem a mennyiségét. Elhagytam a mogyoróvajat is, mert ugye kókusz mellé minek még az is, és így nyerte el a végső formáját. Annyiszor készítettem, hogy jó ideje már fejből fújom a receptjét.
Csokis-kókuszos keksz
Hozzávalók:
- 12,5 dkg puha vaj
- 10 dkg cukor
- 2 tojás sárgája
- 20 dkg liszt
- 7,5 dkg édesítetlen kókuszreszelék
- 1 csipet só
- 5 dkg jó minőségű étcsoki – finomra aprítva
Egy nagy tálban egy fakanál és kitartó izommunka segítségével habosra keverem a vajat a cukorral, majd elkeverem benne a tojássárgákat is.
Egy másik, kisebb tálban, villával összekavarom a lisztet a kókuszreszelékkel és a csipet sóval.
Eztán két-három adagban a cukros-vajas-tojásos keverékhez kutyulom a szárazanyagokat, és végezetül a finomra vágott csokit. Nem fog normális labdává összeállni, de ez ne tántorítson el senkit. Ezen a ponton kézzel kell kicsit gyurmázni, úgy valamivel jobb lesz a helyzet, de továbbra sem tökéletes.
Kitekerek úgy 50 centi frissentartó fóliát, ráhalmozom a morzsalékos tésztámat, majd további gyömiszkölés és a fólia segítségével hosszú-hosszú, úgy 4 centis átmérőjű kígyót formázok bele. Ezt szorosan a fóliába csavarom, majd fél órára berakom a mélyhűtőbe, hogy kissé „összeszilárduljon”, és egyszerűbb legyen szeletelni.
A fél óra leteltével előmelegítem a sütőt 180 fokra.
A kekszkígyót úgy fél centi vastag karikákra vágom, és a darabokat elrendezem egy sütőpapírral borított sütőtálcán (lehetnek viszonylag közel egymáshoz, mert nem fognak nőni sütés közben). 15 perc alatt sülnek készre, aztán még annyit kell várni az evéssel, míg rácson szobahőmérsékletűre hűlnek. (Az átpakolásnál nem árt némi óvatosság, mert a frissen sült kekszek könnyen törnek.)
Írtam már, hogy ők az én kedvenc kekszeim?
És előbb-utóbb majd azt is megírom, mit kezdek a tojásfehérjékkel, most csak annyit árulok el, hogy azokból pedig Monsieur kedvenc keksze lesz.