Emlékszem, mikor először masszíroztam egész csirkét vajjal, orvosi gumikesztyűben tettem. Jókat kacarászott volna rajta a Youtube közönsége…
Sok éve volt már, a fóbiás idők elmúltak, sült csirke is egyre gyakrabban kerül az asztalra. Bár nálunk nem volt családi hagyomány, mert Anyukámmal egyetértésben csak a csirkemellet esszük (illetve én egyre gyakrabban feszegetem a korlátaimat), de egyre inkább megszeretem, nevezetesen azért, mert így a legegyszerűbb a csirkehúst kívül ropogósra, belül omlósan puhára produkálni, ráadásul a maradék lényegében a másnap esti vacsorát is megoldja.
És igen, tisztában vagyok azzal, hogy az alább feltüntetett, csirkemasszázsra alkalmazott vajmennyiség elég soknak tűnik, a mustár meg furának, de a mustár íze csodásan beleivódik a csirkébe, amit katonásan hőálló jénai sütőtálban sütök. Azért, hogy utána a visszamaradt zseniális nedvekből (a felesleges zsiradék majdnem készre sült krumplira való kanalazása után) az eredeti sütőtálban a tűzhelyen készüljön a mennyein ízes szósz. Persze utána a jénait alaposan be kell áztatni, meg aztán sikálni is rendesen, de megéri, mert az ily módon készült szósznak nincs párja!
Ősszel és télen sütőben sült krumplival körítem, de tavasszal és nyáron mosolygós újkrumplival, amit lábosban sütök-párolok belül puhára, kívül diósan barnára, enyhén ropogósra. Zöldségnek pedig általában gombát párolok mellé, egyrészt, mert imádom minden mennyiségben, másrészt pedig szerintem tökéletesen passzol a mustártól-vajtól illatos csirkéhez.
Vasárnap esti sült csirke
Hozzávalók:
- egy másfél kilós csirke
- 70 g puha vaj
- 3 teáskanál magos dijoni mustár (volt, hogy angol mustárral készült)
- 3 ág rozmaring
- 1 kis csokor kakukkfű
- fél citrom
- fél vöröshagyma
- 1 leveskocka
- maldon vagy egyéb nagy szemű tengeri só és bors
A szószhoz:
- 1 dl száraz vermut (használtam már helyette 1 deci száraz fehérbort is)
- 2 dl zsíros tejszín (készült már 3 púpos evőkanálnyi creme fraiche-sel is, lehet, hogy azzal még izgalmasabb is volt – angol/francia mustár, bor/vermut, illetve creme fraiche/tejszín fronton mindig azt használom, ami épp van itthon)
A krumplihoz:
- 60 dkg közepes szemű újkrumpli
- 2 evőkanál olívaolaj
A gombához:
- 1 evőkanál olívaolaj
- ½ fej vöröshagyma
- ½ kg gomba
- só és frissen őrölt bors
A csirkét sütés előtt vagy 3 órával kiveszem a sütőből, nagy tálban alaposan átmosom, majd bőven hagyok neki időt, hogy lecsöpögjön, és végül papírtörlővel végképp leitatom a felesleges nedvességet.
A sütőt előmelegítem 200 fokra / gázon 6-os fokozatra.
A puha vajat alaposan összekeverem a mustárral, a nagy szemű sóval és a borssal, majd a csirkét a sütőtálba helyezem, beletömködöm a kakukkfű felét, a rozmaringágat, a hagymát, a citromot, no meg a leveskockát, végül amennyire tudom, belemasszírozom a fűszeres vajat, a bőre alá is juttatva bőven. Stahltól anno megtanultam, hogy a csirkének alapvetően 30, majd minden egyes fél kilójára további 20 perc sütési időt kell számolni, tehát én most a pont másfél kilós madárkámat 90 percig szaunáztattam a 200 fokban, félidőben megfordítva.
Amíg a csirke sül, alaposan lesikálom a krumplikat, leszárítom, majd kis darabokra vágom őket. A gombát is megtisztítom, és vékonyan felszeletelem.
Mikor a csirkének már csak 20 perce van vissza a sütőben, egy nagy lábosban felhevítem a két evőkanál olívaolajat, rádobom a krumplit, lefedem, és időnként alaposan átrázogatva addig pirítom, míg a csirke kikerül a sütőből.
Egy kisebb lábost előveszek, ebbe egy evőkanál olívaolajat öntök, megpirítom benne a felkockázott vöröshagymát, majd rádobom a gombaszeleteket, alaposan sózom, és borsozom, illatosítom a maradék fél csokornyi kakukkfű leveleivel, és addig pirítgatom, míg a gomba elfővi a levét.
Mikor a csirke sütési ideje lejár, a combja legvastagabb részébe beleszúrok egy kést, és ha áttetsző lé folyik ki belőle, megsültnek nyilvánítom, kiszedem a sütőedényből egy nagy darab alufóliára, és alaposan beburkolom. A sütőedényben visszamaradt, feleslegesnek ítélt zsiradékot rámerem a krumplira, ekkor sózom alaposan, és még 2-3 percig pirítgatom az ízes vajban.
A csodás ízekkel bevont jénait egy lángplatnira helyezem, és alágyújtok. Mikor kellőképpen felmelegedett, beleöntöm a vermutot, serényen kevergetem, hogy a leragadt ízes részek feloldódjanak az alkoholban, majd beleöntöm a tejszínt is, ezzel is összeforralom, ellenőrzöm a fűszerezést, ha kell, utánsózom, majd elzárom a lángot, és boldogan tálalok.
Szerintünk száraz fehérbor kötelező mellé.
Monsieur nem tudom, mennyire elfogódott, de szerinte ez a világ legeslegjobb sültcsirkéje (persze én is roppant elégedett vagyok, de bevallom, a sajátomon kívül sült csirkét még nem kóstoltam). Gyanítom, komolyan gondolhatja, mert 10-es skálán 9 pontot adott rá, pedig igen szigorúan pontoz, a 10 pont nála kizárva, és 9 pontot eleddig csak tökéletesre sült, kifejezhetetlenül selymes szósszal kiegészített vörös húsra volt hajlandó adni nagy kegyesen...
