Gyanítom, annak, aki olvasta a Vettem egy egész lazacot! című írást, nem okoz meglepetést, hogy újabban gyakran eszünk lazacot, annak pedig, aki nem olvasta volna, ezennel elárulom, hogy karácsony előtt vettem egy egész lazacot, ezért mostanában sok lazacot eszünk. (És amellett, hogy roppant fejlett a humorérzékem, felettébb hajlok az iróniára is.)
És azt pedig, aki olvasta a Merengő értékelő című, leginkább a január eleji budapesti étkezéseimet megörökítő írást, az sem fogja sokkolni, hogy az elmúlt hetekben az egyébként sem alacsony zöldigényem (vagy sárga, piros, tökmindegy, csak friss és lédús legyen) a sokszorosára növekedett, tekintve, hogy míg otthon tartózkodtam, nem főztem. És azt hiszem, azt pedig nem kell magyaráznom, hogy az itt-ott felszedett gyors- vagy kevésbé gyorsételekből az ember közel sem nyerhet annyi vitamint, mint amennyire szüksége lenne.
Ezért egy pillanatig nem volt kérdés, hogy a lazacfilét óriási adag salátán fogom tálalni. És a csodásan, vibrálóan pink lazac mellé csak zöldeket! Az avokádó semmiképp nem maradhatott ki a szórásból, hiszen az egyik legegészségesebb zöldségfajta, én egyértelműen a természet csodájaként tekintek rá, hiszen sokszorosan telítetlen zsírsavakban rendkívül gazdag, ami ugye abszolút pozitív irányba befolyásolja a jó, illetve a rossz koleszterin szintjét, tehát épen tartja a vénákat, és egészségesen a szívet, ráadásul széppé varázsolja a bőrt, és szikrázóvá a hajat. (Megszámoltam: per pillanat 21 különböző érettségi fokozatban lévő avokádó van a szekrényben, és ma már ettünk egyet. Az egyik héten 16-ot veszek, a következőn 8-at.) Levélnek bébispenótot választottam, mert hihetetlen módon vonzódom a spenóthoz ráadásul nem elhanyagolható a vastartalma sem. Utolsóként pedig színe miatt csakis az uborka jöhetett számításba, hogy ne dőljön dugába a korábban vizionált pink-zöld kép.
Az öntetet ezúttal kicsit pikánsabbra vettem, hiszen az avokádó és az uborka önmagában kicsit semlegesebb ízű, nem árt őket kicsit megbolondítani. A méz édességét és a citrom (sajnos-sajnos, citrom és nem lime) savasságát még egy kis chilivel tüzesítettem, és az extra orgiáról korianderrel és mentával gondoskodtam.
Lazac rengeteg zölddel
Hozzávalók kettőnknek:
- 2 szelet bőrös lazacfilé
- 2 evőkanál olívaolaj
- nagy szemű tengeri só és frissen őrölt bors
- 1 citrom leve és reszelt héja (lime jobb lett volna, de elhamarkodottan elhasználtam reggel az utolsót guacamoléhoz)
- kevés só és frissen őrölt bors
- 2 teáskanál méz
- 1 kisebb zöld bird’s eye chili
- 3 evőkanál extra szűz olívaolaj
- egy-egy kisebb csokor menta és koriander fele
- 140 g bébispenót
- 1 kisebb kígyóuborka
- 3 avokádó
A lazac előkészítésével kezdek. Az a célom, hogy a bőre minél ropogósabb, a húsa minél omlósabb legyen - az ezt elősegítő tökéletes módszert Gordon Ramsay-től lestem el. Tehát, a leöblített, leszárogatott bőrös lazacfilét magam elé veszem, majd szorosan összefogom, és egy ideális esetben éles késsel hosszában, vastagságtól függően úgy fél-egy centi mélyen, a vágásokat szorosan egymás mellé igazítva beirdalom. Eztán a vágásokba nagy szemű tengeri sót szórok, és finoman meglocsolom olívaolajjal. Az előkészítéssel, és imígyen a munka legnagyobb részével megvagyok, a halacskákat félreteszem.
Előveszek egy nagy tálat, és elkészítem az öntetet. Belereszelem a citrom héját, majd belefacsarom a levét. Ekkor sózom-borsozom, majd hozzáadom a mézet, és belenyiszálom a chilit. Alaposan elkeverem, hiszen a só és a bors, no meg a méz is könnyebben „olvad fel” a savas közegben, mielőtt még olívaolajat belekeverném, és a citrom a chilin is szelídít egy kicsit. Eztán keverem bele kézi habverővel az extra szűz olívaolajat, és beleszórom a finomra vágott mentát és koriandert.
A nagyobb spenótról letépkedem az erősebb szárakat, és így szórom őket az öntetes tálba. A kígyóuborkát nem túl vékony félholdakra vágom, és ők is a tálba kerülnek. Az avokádókat félbevágom.
Jöhet a lazac sütése. Felforrósítok egy serpenyőt, és mikor már szinte füstölt, beleöntök egy evőkanálnyi olívaolajat. A halakat a bőrös oldalukkal lefelé a serpenyőbe teszem, és azt leszámítva, hogy a tetejét sózom és borsozom, békén hagyom. A lazacszeleteknek mérettől függően úgy 3-5 perc kell, de szerintem felesleges az időt nézni, tekintve, hogy a hal maga jelzi, mikor áll készen, ugyanis ahogy sül, az oldalán látjuk, ahogy az élénk pink hús milliméterről-milliméterre halványrózsaszínre változik. Mikor a hal oldalának már majdnem a háromnegyedéig ér a halványrózsaszín csík, készen áll arra, hogy megfordítsuk – ezt legkönnyebben egy szűrőlapáttal tudjuk megoldani. A hal második oldalának maximum egy perc kell, és készen is van. Annyit még tehetünk, hogy amíg második oldal sül, a felül lévő bőrös oldalt finoman locsolgatjuk a serpenyőben összegyűlt zsiradékkal.
Amíg a hal bőrös oldala sül, elég időm van arra, hogy tálaljam a salátát. Először is ugye jól elkeverem az öntettel, majd elosztom két méretes tányér között. Ezután kiszedem az avokádók magját, lehúzom a héjukat, és rávágom őket a salátakupacok tetejére – ugyebár mindenkinek három fél jut. Végül a kész lazaccal koronázom a zöld csodát.
Jézusom de finom volt! És mielőtt valaki azt gondolná, hogy egy szelet hal, meg némi saláta édeskevés vacsorára, igyekszem megnyugtatni, hogy de igen, amennyiben ilyen hatalmas adag salátáról van szó. Monsieur is tökéletesen elégedett volt. És utána amellett, hogy ízekben és tartalomban telítettnek, még rendkívül egészségesnek is éreztük magunkat.
És ha esetleg nem lennének kellőképpen érthetőek a lazac irdalására és sütésére vonatkozó instrukcióim, következzék a vizuális segítség.
