Budapest-Bordeaux

Február elején visszaeső bűnösként ismét elcsábított Párizs, konkrétabban Párizs, a világ divatfővárosa. Vagyis hogy egészen pontos legyek, egy bizonyos üzlet, amiről a neten olyan meggyőzően dicsérő litániákat olvastam, hogy úgy gondoltam, megéri, hogy azt kockáztassam,…

Időszakonként változó, hogy mi, de mindig, MINDIG van egy olyan étel a tarsolyomban, ami pillanatok alatt és egyszerűen elkészíthető, minden hozzávalója olyan, ami relatíve hosszan eltartható, ezért nálam az alapalapanyagok részét képezi, és nem ütközik semmiféle nehézségbe,…

Sokszor írtam már arról (például itt), milyen megszállottan vásárolok élelmiszert, és mennyire kényszeresen törekszem arra, hogy fel legyen töltve a „kamra”. Szükségem van arra a tudatra, hogy ha nem tudok elmenni bevásárolni, mert nincs időm, zárva a bolt, vagy egyszerűen…

Nem tudom, van-e arra bármiféle határidő, hogy meddig illik boldog Újévet kívánni, de ha egészen őszinte akarok lenni, nem is igazán érdekel, mert szerintem a jókívánságokhoz sosem késő (a szülinapoknál se tudom hova tenni a 8 napos keretet). Úgyhogy mivel 2015 első posztja…

Hát akkor folytassuk az évfordulós vacsorát a főfogással! Ugye azt már írtam, hogy minden fogásban jelen kellett lennie valami tengeri kütyünek, ennyi volt biztos. Még azt döntöttem el előre, hogy a főétel egész hal lesz, méghozzá fóliában sütve, annak valahogy számomra…

A minap eltökéltem magam, hogy végre kipróbálom a fehérborban posírozott lepényhalat, de ahogy a mondás tartja: „Homo proponit, Deus disponit”, vagyis ember tervez, Isten végez... Merthogy ahogy koraeste, a bevásárlást követően a halas felé tartottam, konstatáltam, hogy az…

Alapvetően nem rajongok a lazacpatkóért, mert sokkal kezelhetetlenebbnek tartom a szépséges lazacderéknál, de a minap olyan kicsattanóan húsos és tömör szeletekbe botlottam, hogy valószínűleg akkor sem megyek csak úgy el mellettük, ha nem 25 euró / kilós áron adják a szokásos…

Múlt csütörtökön immáron harmadszorra foglalt Monsieur asztalt, hogy megüljük a boldogságos születésnapot, azonban ekkor megtörtént az is, ami az előző két alkalommal nem: nem töröltük előző este a foglalást, és tényleg el is jutottunk az étterembe! Ez már önmagában is…

Szardínia a legtöbb ember számára az, ami a konzervben „terem”. Félreértés ne essék, ezt nem ítéletként írom, pusztán ténymegállapításként, hiszen teljesen érthető, hogy a tengerpartot nélkülöző hazánkban friss szardíniához hozzájutni bár nem lehetetlen, de még ma…

Rick Stein, a tengeri ételekre szakosodott angol szakácsguru ördögi makrélájára azóta fentem a fogam, mióta több mint egy éve találkoztam vele a Saturday Kitchen archív felvételeket felvonultató adásában. Az ok, amiért mégsem készítettem mostanáig gyarló emberi mivoltomból…

Az angol közönség tekintete a halas pultot mustrálva egy töredékmásodperc alatt tovasiklik a lepényhalon (angolul: dab)*, mert olyannyira kevésre tartják, hogy a ’90-es években kiadott Sophie Grigson-féle halas könyvem szerint nem is halásszák direkte, csak ha valahogy mégis a…

Régóta fentem már a fogam kardhalra, tekintve, hogy sokan hasonlítják a húsát a tonhaléhoz; no nem ami az ízét, hanem ami a textúráját illeti, ugyanis az hasonlóan tömör, „húsos”, így csodás steaket lehet belőle sütni. Most végre hozzájutottam két, ha nem is nagy, de…

Az a helyzet Gordon Ramsay receptjeivel, hogy első ránézésre, sőt, akár olvasatra is rendkívül bonyolultnak tudnak tűnni, de ha az ember figyelmesebben megvizsgálja őket, rájön, hogy valójában sem különösebb szakértelmet, sem hosszú időt nem igényel az elkészítésük. Az…

Mindig is vonzott az ötlet, hogy fehérhúsú halat vörösborban készítsek el. Egyrészt mert szembemegy a berögzült normával, miszerint a halhoz fehérbor dukál, másrészt pedig olyan szép és igen, izgalmas, ahogy a vörösborban posírozott hal kívülről rozsdavörösre vált, de…

Még a nyáron, La Rochelle-ben az egyik tengeri őrtoronyban berendezett turistaboltban nem  tudtam ellenállni egy Herbes du Pêcheur, vagyis a halász füve nevezetű szárított algakeveréknek. Bár nem volt különösebb elképzelésem arról, mit kezdek majd vele, láttam, hogy…

A sole meuniére, vagyis nyelvhal molnárné módra a klasszikus francia konyha egyik remeke. Egyszerűségében maga a tökély: a delikát, enyhén édeskés húsú halat először fűszeres lisztben megforgatják, majd tisztított vajban oldalanként pár perc alatt illatos-omlósra sütik,…

Morgóhalat Karácsony előtt kutattam nagy erőbedobással, mivel Bouillabaisse-t (Provence-i halleves) készítettem Szenteste, aminek kiváló alapanyaga. Természetesen, ahogy az már lenni szokott, akkor nem kaptam. (Vettem helyette sok mást, meg halas által előre elkészített hallevet, de…

Sokáig toporogtam tanácstalanul a boltban, mikor a lazacot a vettem, hogy milyen szószt, milyen zöldséget készítsek mellé, mikor végre eszembe jutott, hogy Anyukám gyakran tejszínes-spenótos szósszal tálalja, amit én fölöttébb szeretek, viszont időtlen idők óta nem…

Mikor Kasztliba érkeztünk, lényegében első dolgom volt, hogy megvegyem a Good Food Magazin aktuális számát. (Igen, voltak érdekes gasztrokiadványok a magyar piacon is, de szerintem nem volt olyan, ami a receptek volumenében és sokszínűségében vetekedhetett volna vele. Már otthon is…

           Időnként eltűnődöm azon, hogy itt, Angliában, ahol annyiféle tengeri halhoz könnyedén hozzájutok, miért használok még mindig leggyakrabban lazacot. Persze gyorsan ráébredek, hogy a válasz egyértelmű. Vagyis…

                         Mit tagadjam, a Julie & Julia című film hatalmas lökést adott anno a blogom elindításához. (Gyanítom, ezzel nem vagyok egyedül.) Minden percét imádtam, megnéztem legalább hatszor, és volt példul, hogy az újabb ismétlés…

           Négy-öt éve, mikor Monsiuer-t Londonba exportálták tréningre másfél hónapra, egy hétre én is csatlakoztam hozzá. Ott aztán azon kívül, hogy heves vonzalmat fejlesztettem ki gyöngéd női lelkemben a lüktető város…

Kasztliban a város nem vonz. Bár építészetileg tulajdonképpen csinosnak, de legalábbis izgalmasnak mondható, a hangulata mégis szürke, borongós még szép időben is. Nem is nagyon forgolódunk a belvárosban, legfeljebb könyvet venni, vagy 3-4 havonta egyszer kötelező-szórakozni,…

  Gyanítom, annak, aki olvasta a Vettem egy egész lazacot! című írást, nem okoz meglepetést, hogy újabban gyakran eszünk lazacot, annak pedig, aki nem olvasta volna, ezennel elárulom, hogy karácsony előtt vettem egy egész lazacot, ezért mostanában sok lazacot eszünk. (És amellett,…

Most először fordul elő, hogy egyedül töltjük a Karácsonyt, mert a dinka multinál év végi extra hajtás van, és Monsieur nem tudott szabadságot kivenni, hát szépen ittragadtunk Kasztliban. Ha már így esett, úgy voltam vele, hogy megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni az…