Budapest-Bordeaux

Nem tudom, van-e arra bármiféle határidő, hogy meddig illik boldog Újévet kívánni, de ha egészen őszinte akarok lenni, nem is igazán érdekel, mert szerintem a jókívánságokhoz sosem késő (a szülinapoknál se tudom hova tenni a 8 napos keretet). Úgyhogy mivel 2015 első posztja…

A múlt héten elzarándokoltam a helyi bioboltba, mert kifogytam a zöld lencséből. Meg mert gondoltam, a tavaszi nagytakarításba az is beletartozik, hogy beszerzek némi méregtelenítő teát … amit azóta is elszántan iszogatok, pedig olyan bűn rossz, hogy nem is tudom, hogyan írhatnám…

Alapvetően nem rajongok a lazacpatkóért, mert sokkal kezelhetetlenebbnek tartom a szépséges lazacderéknál, de a minap olyan kicsattanóan húsos és tömör szeletekbe botlottam, hogy valószínűleg akkor sem megyek csak úgy el mellettük, ha nem 25 euró / kilós áron adják a szokásos…

Múlt hét hétfőn végre megérkezett az étkezőasztalunk néhány további bútor kíséretében. Képzelhetitek mekkora öröm volt azok után, hogy majd három hónapja ettünk a kanapén ülve, tányérral az ölünkben, a poharakat pedig egy kis, összezárható létrán tartottuk magunk…

Még mindig úgy vagyok vele, hogy ha tudatosul bennem, hogy nyár van, mosolyra szalad a szám. Kétévnyi megvonás után még a 40 fokot is kacagva fogadtam, fittyet hányva a tűző napon fenyegető hőgutának és a forrongó lakásnak – kit érdekel egy kis kényelmetlenség, mikor a nyár…

Vannak bizonyos saláták, amiket csak akkor készítek, mikor egyedül vagyok. Nem arról van szó, hogy sajnálnám Monsieur-től, pusztán arról, hogy neki körülbelül a szemét szurkodhatnám ki vele, tekintve, hogy a fél fogára sem lenne elég. Hát eszem egyedül. És roppantmód…

Ha gyerekek előtt mondom ki a tostada szót, azt rendszerint hangos nevetés, és a szó folyamatos ismételgetése követi a részükről. Ezért okulva a múlt hibából, tartózkodom ettől a cselekedettől. A tostada természetesen Mezoamerikából indult hódító útjára, a szó maga…

  Gyanítom, annak, aki olvasta a Vettem egy egész lazacot! című írást, nem okoz meglepetést, hogy újabban gyakran eszünk lazacot, annak pedig, aki nem olvasta volna, ezennel elárulom, hogy karácsony előtt vettem egy egész lazacot, ezért mostanában sok lazacot eszünk. (És amellett,…

                      Kezdek egyre jobban beállni a sorba. Értem ezt arra, hogy mindinkább angol médiumokból merítem az ihletet, de ami számomra még ennél is sokkal megdöbbentőm, vagyis inkább viccesebb, hogy fejben minden nap ellenőrzöm, hogy meg van-e a napi öt…

Kedves Olvasó!Te, aki gyakran idelátogatsz (remélem, létezel!) most (és/vagy mindig) vélhetően abban reménykedsz, hogy igyekszem itt újabb és újabb alapanyagokból izgalmasabbnál izgalmasabb ételeket produkálni, és erre mit kapsz? Egy, vagyishogy egy-plusz-fél úúúúújabb…

Nem szokásom emberekért rajongani. De Nigella kivétel. (Mint ahogy ez már sejthető volt a korábbi bejegyzésekből.) Úgy értem, mi mást lehet tenni egy olyan nővel, aki a Bloody Maryt a reggeli italok között tartja számon?És kérem, ez most egy roppant szerencsés időszak a…

Az alább található írás egy késő estig tartó baráti italozást követően született, ez a magyarázat az átlagon felüli mennyiségű maszlagra. De gondoltam megtartom, már csak kísérletképpen is. Hát, lássuk…Általában kényszeres személyiség vagyok. A dohányzóasztalra…

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én mindig gondosan szerkesztett listával megyek bevásárolni. És nem, nem arról van szó, hogy aztán mégis kifelejtek dolgokat (bár az megesik, hogy valamit nem találok elég szépet), hanem arról, hogy juszt se tudom megállni, hogy csak azokat…

Amióta megkóstoltam Anyósom tabbouleh-ját (mit megkóstoltam, kit ámítok: rávetettem magam), előszeretettel készítek hasonszőrű, gabonafélén alapuló egyvelegeket, amik amellett, hogy mennyeiek, ráadásul baromi egészségesek is. És! gyakorlatilag bármilyen maradék, árválkodó…