Ahogy azt a Facebookon írtam, tegnap Monsieur-nek születésnapja volt, aminek a tiszteletére az angolok munkaszüneti napot rendeltek el*, viszont sajnos az már nem jutott eszükbe, hogy mára is kellett volna egy olyan, mivelhogy a tegnap esti lakomát ki is kéne pihenni valamikor…
Mert bizony az a helyzet, hogy immáron végképp nyilvánvaló: nem járunk eleget Franciaországba. Újra és újra csúfosan leszerepelünk, amit kezdtünk már megszokni, de tegnap végképp szégyenben maradtunk: a desszertnek már csak nem egészen a felét sikerült elfogyasztani, és bor- és pezsgőfronton is, bár kevésbé nyilvánvalóan, de szintén alulmaradtunk...
A ma reggel pedig nem volt leányálom. Alig bírtam 7-kor feltápászkodni, azóta pedig döntöm magamba a fekete teát, és bőszen rágcsálom a sárgarépákat és zellerszálakat. Úgyhogy arra egyelőre nem vagyok képes, hogy a tegnapi menüről írjak beszámolót. Adok helyette egy gyors tésztaételt, ami vasárnap este készült abból, amit itthon találtam, ugyanis az agyam már réges-rég csak és kizárólag a Monsiuer-ünnepen kattogott, így gyakorlatilag megfeledkeztem arról, hogy addig is kell enni valamit. A ragu kukorica köré épült, nem is olyan régen spájzoltam be egy nagy zacskónyit a mélyhűtőbe. Az édességét rozmaringgal, szalonnával és sajttal kompenzáltam, a chilivel pedig megcsipkedtem, míg a tejszínnel krémesítettem. Gyors, egyszerű, ámde ízletes, kielégítő fogás, és úgy hiszem, nem csak nálam találhatók meg rendszerint ezek a hozzávalók elfekvőben…
*Gyanítom, ezzel csak mi vagyunk tisztában, és a britek valami egészen mást hisznek.
Selymes spagetti kukoricával, szalonnával és chilivel
Hozzávalók:
- 2 evőkanál olívaolaj
- 75 g kolozsvári szalonna apróra kockázva
- 1 fej vöröshagyma felkockázva
- 2 szép szál rozmaringág leveli letépkedve, finomra aprítva (általában nagyobb adag rozmaringot veszek, és egy része megy a mélyhűtőbe, ugyanis viszonylag jól tűri a fagyasztást)
- 1 bird’s eye chili felkarikázva
- 20 dkg mirelit kukorica
- 1,5 dl zsíros tejszín
- 75 g érett cheddar lereszelve (épp egy ekkora darabom volt külön csomagolva, és egyébként sem akartam, hogy sajtszósz süljön ki belőle, de ha valakinek olyasmi lenne a célja, használjon első körben mondjuk 100-110 grammot, aztán ellenőrizze, hogy elég-e)
- 1 kis csomag fodros levelű petrezselyem finomra vágva (a sima petrezselyem még jobb is, de itt könnyebben jutok hozzá a fodroshoz)
- 35 dkg spagetti
A szokásos módon felrakom főni a tésztát – 11 perc kell neki, ha előre felaprítom a hozzávalókat, ezalatt elkészül a szósz is.
Az olajon egy nagy serpenyőben nekiállok pirítani a szalonnát, és ahogy elkezdi kiadni a zsírját, hozzáadom a rozmaringot, a chilit, majd a hagymát is, és finoman sózva egy-két perc alatt üvegesre pirítom. Hozzákeverem a fagyos kukoricát, aláöntök egy kevés forrásban lévő vizet (épphogy ellepje), és úgy 4 perc alatt megfőzöm (lényegében ezalatt a víz el is párolog róla). Felöntöm a tejszínnel, hozzáadok egy merőkanálnyival a tészta főzővizéből, és újabb 1-2 perc alatt beforralom. Finoman sózom, és jó alaposan megborsozom, majd elzárom alatta a lángot, elérkezett az összeállítás ideje. Belekeverem a szószba a sajtot és a petrezselymet (ekkor érdemes ellenőrizni a fűszerezést), majd leszűröm a tésztát keveset felfogva a főzővizéből, végül összekeverem a szósszal. Ha úgy ítélem meg (igen, úgy ítéltem meg), kicsit hozzálötykölök a félretett főzővízből, alaposan átkeverem, és már tálalok is.
A vacsit követően épp annyi maradt belőle, hogy Monsieur másnap ne ismét tojásételt ebédeljen, mert nem tartom szerencsésnek, hogy egy hosszúhétvégén 12 tojást egyen meg csak rántottából.
Rég főztem már tésztaételt, ennek tulajdonképpen nagyon itt volt az ideje!
