Még mindig úgy vagyok vele, hogy ha tudatosul bennem, hogy nyár van, mosolyra szalad a szám. Kétévnyi megvonás után még a 40 fokot is kacagva fogadtam, fittyet hányva a tűző napon fenyegető hőgutának és a forrongó lakásnak – kit érdekel egy kis kényelmetlenség, mikor a nyár csodás, a nyár varázsos, ide nekem a nyarat még és még, és legyen nyár októberig! Monsieur mondjuk már nem így van vele, mert meg kell hagyni, ő alapvetően nem lelkesedik ezért az évszakért, a 40 fokot meg oly módon rühelli, hogy arra nincsenek szavak. Na ilyenkor kell figyelmeztetnem, hogy nem oda Buda, igenis a nyár a kedvence, gondoljon csak az aprócska, lenge ruhákra, amiknek mérhetetlen rajongója, no persze nem önmagán…
Meg aztán ahol nyár van, ott paradicsom is van: édes, lédús, szépséges, tüneményes, szemben azokkal a szerencsétlen, ízetlen, a paradicsa névre szégyent hozó társaikkal, amikben Kasztliban részesültünk. Úgyhogy veszem is őket, nem darabra, hanem két kilóra, az a minimum, úgy is van kiírva a piacon. De nem csak nagy paradicsát veszek (meg nem csak pirosat, de arról tovább beszélni jelen esetben vakvágány lenne), hanem aprócska koktélparadicsomot is, amiből gyanítom, felleltem a környék legjobbját! Van egy őstermelő család ugyanis, melynek két hete vasárnap a matriarcháját szúrtam ki messziről: nyolcvanon felül lehet a néni, illetve bocsánat, nem nénizem, azt bizonyára zokon venné, tehát hölgy. Na az a hölgy bizony ebben a korban is ereje teljében van, hangja keresztülhasítja a tömeget, ahogy a portékát dicséri, illetve ahogy utasítja a többi családtagot, ugyan koncentráljanak már jobban, magától nem kel el az áru! Az első hetemen a férfiak voltak vele (Apa és a két testvér, le sem tagadhatnák), második héten a nők. Nincs sokfajta portékájuk, de ugye ez egy termelői családnál így van rendjén, ami viszont van, az szépséges és ízes. Próbáltam már a cukkinijüket és a padlizsánjukat is, de a legkiemelkedőbb a már említett koktélparadicsa, aminek meg is kérik az árát: egy aprócska doboznyi (felsőhangon is max 20 deka lehet) 2 euró, de becsszóra minden centje megéri!
Úgyhogy adta magát, hogy az alábbi, a nyári Régal (lakoma) magazinban fellelt, majd cseppet átformált receptet mielőbb kipróbálom vele. A paradicsán kívül egyébként még egy hozzávalót próbáltam mindenképp a piacon felkutatni hozzá: a jeunes pousse-nak nevezett bébisaláta leveleket (pl. céklalevelet, spenótot, nagyon zsenge rukkolát), amiket korábban mindig láttam Monsieur Anyukájával a libourni piacon, de sajnos itt nem leltem, hát vettem a szupermarketben a chorizóval és az avokádóval egyetemben…
Zsenge levélkék koktélparadicsával, chorizóval és avokádóval
Akit érdekel franciául: Salade de tomates et d’avocats au chorizo
Hozzávalók:
- 2 + 1 evőkanál olívaolaj
- 1-2 evőkanál extra szűz olívaolaj
- egy saccra 12 centis erőteljesen szikkadt baguette darabka (vagy két szelet szintúgy szikkadt kovászos kenyér) – héja levagdosva, majd úgy centis kockákra aprítva
- 8 vékony szelet chorizo (itt az előre szeletelt, vákuumcsomagoltra gondolok, aminek nagyobb az átmérője a rendes kolbászénál, esetemben olyannyira, hogy még félbe is vágtam a karikákat – otthon ha emlékeim nem csalnak, a Herz forgalmaz ilyet, és pl. Kaiserben vagy Sparban könnyen lekapható a polcról)
- 2 maréknyi, úgy 15 deka koktélparadicsa - félbevágva
- 1 evőkanál balzsamecet
- 1 termetes, puhára érett avokádó – vékonyan felszeletelve, a túl hosszú szeletek felezve
- fél citrom leve
- 125 grammnyi bébisalátalevél (itt jeunes pousses néven árulnak különféle keverékeket, én olyat vettem, amiben volt rukkola, céklalalevél és spenót)
- 8-10 szál snidling – ollóval apróra nyesve
- 4-5 szál petrezselyem - felaprítva
- só és frissen őrölt bors
Egy nagy serpenyőben nagy lángon felhevítem a két evőkanálnyi olívaolajat, majd némileg mérsékeltebb tűzerőn, pár perc alatt, időnként átrázogatva átpirítgatom a kenyérkockákat, és egy szűrőlapáttal salátástálba szedem őket. Ha morzsák maradnának a serpenyő alján (maradtak), akkor papírtörlővel kitörlöm, és újabb evőkanálnyi olajat hevítek benne, hogy oldalanként 30 másodperc alatt megizzasszam a chorizókat, hogy aztán azok is a tálba kerüljenek a kenyérkockák mellé. Ekkor mehetnek a serpenyőbe a félbevágott koktélparadicsák, amiket alaposan sózva és borsozva két perc alatt átmelengetek.
Amíg a paradicsák a serpenyőben vannak, felaprítom az avokádót, és összekeverem a citromlével, hogy nehogy feketedésre adja a fejét. A két perc leteltével a paradicsákat meglocsolom a balzsamecettel, alaposan átforgatom, és ahogy elmúlik a karcos illat, mehetnek a tálba a paradicsomdarabkák is, az immár enyhén szirupos balzsemecettel egyetemben.
Végezetül a salátaleveleket is a tálba zuttyantom, megfejelem őket a metélőhagymával, a petrezselyemmel és a citromos avokádóval, majd locsolok rá egy-két evőkanál extraszűz olívaolajat is, alaposan átkeverem, és elosztom két tányér között.
Egyszerű, friss, tényleg nagyon finom, és szerintem laktató is… bár egyesek utána még megettek vagy két szelet baguette-tet camembert-rel…