Budapest-Bordeaux

Ti is ismeritek azt az érzést ugye, amikor juszt se akaródzik a konyhában ácsorogni? Velem ez havonta többször is előfordul (azért egy kézbe belefér). Ilyenkor aztán vagy becsúszik egy spontán éttermi kaland, vagy lesétálunk keríteni egy még nyitva levő hentest, ahol vehetünk…

Rick Stein, a tengeri ételekre szakosodott angol szakácsguru ördögi makrélájára azóta fentem a fogam, mióta több mint egy éve találkoztam vele a Saturday Kitchen archív felvételeket felvonultató adásában. Az ok, amiért mégsem készítettem mostanáig gyarló emberi mivoltomból…

Még mindig úgy vagyok vele, hogy ha tudatosul bennem, hogy nyár van, mosolyra szalad a szám. Kétévnyi megvonás után még a 40 fokot is kacagva fogadtam, fittyet hányva a tűző napon fenyegető hőgutának és a forrongó lakásnak – kit érdekel egy kis kényelmetlenség, mikor a nyár…

Régóta fentem már a fogam kardhalra, tekintve, hogy sokan hasonlítják a húsát a tonhaléhoz; no nem ami az ízét, hanem ami a textúráját illeti, ugyanis az hasonlóan tömör, „húsos”, így csodás steaket lehet belőle sütni. Most végre hozzájutottam két, ha nem is nagy, de…

Péntek reggel, ahogy tettünk-vettünk a konyhában szokás szerint a helyi BBC rádióadót hallgatva, bemondták, hogy hideg lesz és felhős, mindez „wintery showers-szel” (télies záporokkal) megbolondítva. Én ekkor még el bírtam ereszteni egy ironikus mosolyt, tudván tudva, hogy a…

  A lóbab évek óta izgatta a fantáziámat. A legelső szakácskönyvben találkoztam vele, amit magamnak vettem talán 19-20 évesen. A Larousse Az egészséges és ínyenc konyha című kiadványa a szóban forgó mű, mely élelmiszercsoportonként (zöldségek, gabonafélék, halak, stb.)…

Nem tudom, más hogy van vele, de velem bizony előfordul, hogy betervezem egy fogás elkészítését, aztán mégsem főzöm meg. Majd újraütemezem, és ismét nem főzöm meg. Általában az olyan ételekkel esik ez meg, amikhez minden hozzávaló elvan a kamrapolcon vagy a mélyhűtőben,…

Kasztliban a város nem vonz. Bár építészetileg tulajdonképpen csinosnak, de legalábbis izgalmasnak mondható, a hangulata mégis szürke, borongós még szép időben is. Nem is nagyon forgolódunk a belvárosban, legfeljebb könyvet venni, vagy 3-4 havonta egyszer kötelező-szórakozni,…

A most következő meleg salátát három okból is nagyon szeretem: egyrészt gyerekjáték összedobni, másrészt izgalmasan finom, végezetül pedig mindössze arról kell gondoskodnom, hogy legyen belőle némi maradék, és máris nem kell reggel fél órát Monsieur ebéddobozának…

Vannak bizonyos saláták, amiket csak akkor készítek, mikor egyedül vagyok. Nem arról van szó, hogy sajnálnám Monsieur-től, pusztán arról, hogy neki körülbelül a szemét szurkodhatnám ki vele, tekintve, hogy a fél fogára sem lenne elég. Hát eszem egyedül. És roppantmód…

Hétvégenként mindig gondban vagyok az ebéddel. Nem nagyon szoktam felkelni 9-10 óra előtt, ami azt jelenti, hogy a rendkívül kiadós reggelimet rendszerint 12-13 óra magasságában fogyasztom el, tehát az ebédéhség úgy 4-5 felé következik be. Csakhogy ugyebár ha olyan későn…

Ha gyerekek előtt mondom ki a tostada szót, azt rendszerint hangos nevetés, és a szó folyamatos ismételgetése követi a részükről. Ezért okulva a múlt hibából, tartózkodom ettől a cselekedettől. A tostada természetesen Mezoamerikából indult hódító útjára, a szó maga…

Sokáig nem rajongtam különösebben a leveles tésztáért, de idővel beláttam, hogy az előre kinyújtott leveles tészta jóbarát. Gyakorlatilag minimális erőfeszítéssel lehet belőle vacsorát vagy vendégváró akármit készíteni, és ha esetleg akad maradék, azt némi salátával…

Nézegetve az étkezési naplómat arra eszmélten, hogy nagyon régen ettünk csirkemellet. Hát eljött az ideje, pláne, hogy bőven akad tisztítva, többféleképpen vágva és pácolva a mélyhűtőben, mindössze arra kell odafigyelnem, hogy időben elővegyem a mélyéről a kiszemelt…

Rengetegszer volt már ez a tésztaétel beírva a heti főzőtervbe, hogy aztán szégyenszemre mindig kikerüljön onnan. Ennek fő oka, hogy az egyik lényegi hozzávalója a kecskesajt, amit ha Monsieur kiszúr a hűtőben, egy morzsa sem marad belőle. A másik pedig, hogyha valami…

Az alább található írás egy késő estig tartó baráti italozást követően született, ez a magyarázat az átlagon felüli mennyiségű maszlagra. De gondoltam megtartom, már csak kísérletképpen is. Hát, lássuk…Általában kényszeres személyiség vagyok. A dohányzóasztalra…

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én mindig gondosan szerkesztett listával megyek bevásárolni. És nem, nem arról van szó, hogy aztán mégis kifelejtek dolgokat (bár az megesik, hogy valamit nem találok elég szépet), hanem arról, hogy juszt se tudom megállni, hogy csak azokat…