Nemcsak a paradicsa volt, amiért Kasztliból leginkább csak epedtem, hanem a padlizsánról is lemondtam rendszerint, tekintve, hogy egy satnya darabka 1 fontba került, ami számomra már olyan mértékű pofátlanság, amit semmiképpen nem nyelhetek le (csakis fél áron). No de itt, kérem, a szépséges (és meleg!) Franciaföldön, itt már másfél euróért is kapok egy teljes kilóval. És mivel már nincs sok vissza a padlizsánszezonból, nekem meg rengeteg a behoznivalóm, olyan mennyiségeket hurcibálok haza magammal, hogy lehet, hogy a kofák egymás között már azzal vádolnak, hogy borsos áron továbbadom a portékájukat egy angol szupermarketláncnak.
Készítettem már padlizsános kencéket, lett belőle egyéb társakkal kiegészülve sült zöldköret is. A nagy kedvenc, a Melanzana alla parmigiana is volt már terítéken, ettünk Imam bayildit és elkészítettem egy Julia Child-féle zseniális, vegetáriánus, töltött verziót, ami majd előbb-utóbb bejegyzést is biztos kap, de nem ma. Mert ma a padlizsános rétesháromszögekről fogok írni, mert azt ettünk vasárnap este, meg mert korábban még sosem dolgoztam rétessel. És különben is, ez egy izgalmas recept enyhe ázsiai beütéssel, amit egyébként a már említett Régal magazin piaci különszámában találtam, és kicsit átszabtam, mert ők megfeledkeztek a korianderről, sőt a paradicsomot sem öltöztették föl…
Mi egyébként ezúttal vacsorára ettük őket, de előételnek vagy aperitif-falatkának is több mint kiválóan beválnának…
Padlizsános rétesháromszögek
Triangle á l’aubergine
Hozzávalók:
- 2 padlizsán
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 citrom (óvatosan a citrommal: aki nem rajong a pikánsan savanykás végeredményért, használjon csak egy felet, avagy esetleg egy aprócska példányt)
- ½ evőkanál olívaolaj
- 1 evőkanál szezámolaj
- fél csokor korianderszár
- 5 réteslap (ha emlékeim nem csalnak, az enyém - bár nem 5 hanem 8, és nem téglalap-, hanem kör alakú - 135 grammnyi volt, és majdnem elnyelte a teljes tölteléket)
- 50 g vaj
- só és frissen őrölt bors
A padlizsánokat megmostam, leszárogattam, majd késsel körbeszurkáltam (hogy majdan a sütőben ne jusson eszükbe szétdurranni), egyenként alufóliába csavartam, majd a 200 fokra / gázon 6-os fokozatra előmelegített sütőben 1 óra alatt megsütöttem. Az egy óra leteltével óvatosan kibontottam a csomagokat, majd mindenféle közvetlen testi kontaktust mellőzve, egy nagy kés segítségével félbehasítottam őket, majd szétfordítottam a két-két felüket, hogy mihamarabb kezelhetőre hűljenek.
Az unatkozást elkerülendő a várakozás közepette összeütöttem a paradicsasalsát, és beraktam a hűtőbe, hogy összeszokjanak az összetevők.
Tehát az immár nem égető padlizsán húsát kivájtam (a héjától búcsút vettem), szűrőbe dobtam, de nem értem be ennyivel: kézi masszázsnak vetettem alá, hogy biztosan a lehető legtöbb nedvességtől megszabaduljak, hogy ne áztassam szét majdan rétestésztát. (Nem is értem egyébként: az újság semmiféle nyomkodásra, csöpögtetésre nem utasított. Minő felelőtlenség!)
Az immáron feles nedvességtől mentes padlizsánhúst tálba dobtam, majd egy ollóval idült módjára nekiálltam vagdosni, míg úgy nem ítéltetett, hogy immáron kellőképpen homogén. Ekkor hozzákevertem az összezúzott fokhagymát, a citrom kifacsart levét, a kétféle olajat és a finomra vágott korianderszárakat, majd további felhasználásig parkolósávba helyeztem.
Ekkor elővettem a réteslapokat, és legnagyobb megrökönyödésemre konstatáltam, hogy nem téglalap-, hanem köralakúak. Ámde erről a tényről most a közérthetőség kedvéért nagylelkűen elfeledkezem.
Tehát magam elé vettem egy réteslapot, majd egy ecset segítségével megkenegettem vajjal, amit előzőleg természetesen (a mikróban) felolvasztottam. Eztán a lapot 10 centi széles csíkokra metéltem, és elkezdtem a hajtogatást. Vagyis egy csík legaljára odapöttyöztem egy evőkanálnyi padlizsános tölteléket, háromszögalakban felhajtottam, majd a háromszögformát tartva lazán végighajtogattam a réteslapcsík teljes hosszában. Mindezt tizenhatszor játszottam el, hogy az összes lapot felhasználjam, a 14. darab után elfogyó tölteléket pedig kecskesajt szeletekkel váltottam ki.
A kész háromszögeket egy sütőpapírral borított tepsire sorjáztam, lekenegettem a tetejüket a maradék olvasztott vajjal, majd pusztán díszítésképp megszórtam őket cayenne borssal. 210 fokra / gázon 7-es fokozatra előmelegített sütőben - félidőben átforgatva – 15 perc alatt sültek ropogósra.
Paradicsomsalsa (rögtönzött verzió)
Hozzávalók:
- 4 nagy paradicsa
- fél fej vöröshagyma
- fél csokor koriander levelei
- fél citrom leve
- 1 evőkanál extra szűz olívaolaj
- ½ evőkanál balzsamecet
- só és frisse őrölt bors
A paradicsákat negyedeltem, majd kivágtam a magházukat, az esetleg visszamaradó magoktól pedig kézzel szabadultam, végül a paradicsahúst finomra kockáztam, és tálba halmoztam. A hagymát a tőlem telhető legapróbbra vágtam, a korianderrel azonban már kissé lazábban bántam el, majd őket is a tálba szórtam. Eztán feloldottam némi sót a citromlében, majd a tálba öntöttem az olívaolajjal és a balzsamecettel egyetemben. Végezetül jócskán megborsoztam, alaposan átkevertem, és a hűtőbe száműztem addig, míg össze nem simultak az ízei.
Mikorra végre elkészültem mindezen munkálatokkal, Monsieur még Párizsban volt, azonban én nem akartam este 10-kor vacsorázni azért, mert egyesek futballmeccsen mustrálják a Paris Saint-Germaint. Hát megvacsoráztattam magam, és mit ne mondjak, el voltam ragadtatva. Azonban azt is meg kell vallanom, hogy azért a félsz is belémhasított, mert az jutott eszembe, hogy M-nek ez így túl pikáns, pontosabban citromos lesz. De aztán nem lett. Sőt! M még nálam is jobban el volt ragadtatva. És nem azért, mintha annyira megalapozott volna a pikáns rétesnek sörrel, ugyanis csak egy pohárnyit ivott, tekintve, hogy az a stadionnál 10 euróba került, nem is igazi, hanem műanyag pohárban volt, vagy fél órát kellett érte sorba állni, és a kiszolgálás sem volt éppen megnyerő. Ergo nem söréhség következtében tüntette el az összes maradék, szám szerint 12 darabot…
