Pár nappal ezelőtti posztomban hosszan taglaltam, miféle kihívásokkal kellett szembenéznem az anyai gondoskodásnak köszönhetően. Ezúttal a padlizsánt szemeltem ki megmentésre, amire egy fölöttébb különös, mondhatni bizarr receptet eszeltem ki az alábbiak szerint.
Lasagne padlizsánnal és főtt tojással
Hozzávalók:
- 12 lasagne-lap
- 1 termetesre cseperedett padlizsán
- 4 tojás
- fél liter paradicsomsűrítmény
- 1 gerezd fokhagyma (bármilyen hihetetlen, ezúttal ennyivel beértem)
- egy maroknyi fekete olajbogyó apróra szeletelve
- egy csapott evőkanálnyi nádcukor
- egy szárított chili
- szárított oregánó, só és frissen őrölt bors
- 30 g vaj
- 3 csapott evőkanál liszt
- 5 dl zsíros tej
- fél doboz (125 g) feta
Első körben nagyon vékonyan felszeletelem a padlizsánt, papírtörlőre teregetem, besózom, várok úgy húsz percet, hogy szépen megizzadjon, majd leitatom róla a felesleges nedvességet és a sót, és egy jólmegtermett teflonsütőben gyakorlatilag olaj nélkül néhány körben megpirítom őkelmüket oldalanként.
Eztán megfőzöm a tojást. Ezúttal nem fejtem ki, milyen módszerrel, akit érdekel, elolvashatja a házibabonáimat itt, a tojáskrém címszó alatt. A paradicsomszószé a következő kör: nem hőkezelem, csak szépen összeaprítom/keverem a hozzávalókat, azaz a paradicsasűrítményt, a fokhagymanyomóval kizsigerelt fokhagymagerezdet, az aprított olajbogyót, a cukrot, az összemorzsolt szárított chilit, a nagyteáskanálnyi oregánót, majd szépen sózom és borsozom.
Jöhet a besamelkészítés: a vajat egy láboskában felolvasztom, hozzászórom a lisztet, alaposan átkeverem, és kicsit sütögetem. Ha úgy ítélem meg, hogy már eléggé tovaszállt belőle a nyers lisztíz, veszett kézihabverővel történő kevergetés közepette nem kevés türelemről tanúságot téve felengedem a mikróban felmelegített tejjel. És mégegyszer hansúlyozom, szépen fokozatosan, és veszettmód keverve! Amíg szépen sűrűsödget a szószóm – és tényleg csak sűrűsödget, mert én most viszonylag híg besamelt akarok-, megtisztítom és felkarikázgatom a tojásokat, kikenek egy akkora jénai tepsit vajjal, amekkorában három lasagne-lap fér el egymás mellett, felkockázom a fetát, és előmelegítem a sütőt 190 fokra. Persze közben nem feledkezem meg a besamelről, és időről időre megkevergetem, hogy nehogy leégjen, illetve neadj’ csomósodjon. Ha elkészült nem félős módon sózom-borsozom, de a szerecsendiót ezúttal kihagyom.
Most már csak össze kell rakni a tésztát! A kivajazott jénai alját megkenegetem paradicsaszósszal, majd három lapocskát fektetek rá. Ezt ismét a paradicsával kezelem, majd eloszlatok rajta egy sor padlizsánt, amin ismét elpötyögtetek némi piros szószt. Jön a következő sor lapocska, amit ezúttal a besamellel kenek meg, a tojáskarikákat oszlatom el rajta, és ismételten besamellel pötyögtetek. És, minő meglepetés, ismét egy sor tészta, paradicsa, padlizsán, és a maradék paradicsa… Ezennel pedig elérkeztünk az utolsó tésztarétegig, amit a maradék besamellel teszek havas tájhoz hasonlatossá, és vígan megbolondítom a fetakockákkal. A munkának vége, jöhet a sütés, ami esetemben többszöri ellenőrzéssel megszakított 45 percig tartott.
És hogy milyen lett? Nekünk bizony ízlett! Valahogy így: az erőteljesebb paradicsás rétegbe diszkréten belesimul a besameles réteg, majd felkiállt benne a tojás, mégis egyfajta fajsúlyt adva neki, és a sós feta itt-ott pont annyit bolondít felbukkanásával, ami számunkra még izgalmasabbá tette ezt a vélhetőleg mások számára nagyon bejövős vagy abszolút ellenszenvet kiváltó fogást.
Ui.: korábban eljátszottam azzal a gondolattal is, nem besamel kerül bele, hanem jópár passzírozott fokhagymagerezddel gazdagított tejföl… Hm… lehet, hogy nem lett volna szabad a lustaságomnak engedve kihagyni a bevásárlást...
És még egy kis adalékanyag: tudtátok, hogy a padlizsánt tojásgyümölcsnek is hívják?
