Ma egy hete, hogy én sütöm a kenyerünket. Egyébként már korábban is felmerült bennem a gondolat, hogy végképp száműzöm az életünkből a műanyag bolti vackokat. Ekkortájt készültek az ír zabos zsemlék és a Doris Grant-féle vekni, majd egy vegyes barna kenyér, amivel azonban nem lettem maximálisan elégedett, így bejegyzés sem készült belőle, sőt, azt kell mondjam, a lelkesedésem is alábbhagyott.

Majd nem olyan rég megvettem a Good Food Magazin április számát (itt a magazinoknál az a módi, hogy az áprilisi február végén vagy március elején jelenik meg, és így tovább), amiben megláttam a Hairy Biker páros skandináv rozskenyerét, mellette a legújabb, Bakeation nevezetű programjuk beharangozójával. A műsor címe a bake és a vacation szavak összeolvasztásából jött létre, így gondolom, senkit sem lep meg, hogy a gasztromán motorosok ezúttal nagy utazásra indulnak a kontinensen, és áthaladva egy-egy országon megsütik a helyi specialitásokat, illetve felkeresik a legnevesebb helyi mestereket. Ez már önmagában sem hangzik rosszul, azonban számomra tovább tudták fokozni a műsor csáberejét, ugyanis kiszúrtam, hogy a páros Magyarországra és Erdélybe is ellátogat. Több se kellett, a műsor sugárzási ideje belekerült naptáramba, majd a vacsorát hozzáigazítva elfészkeltem magam a kanapén, mikor eljött az idő.

Csodás volt a program! Norvégiába motoroztak el először, ahol is norvég pirogot, sűrű tőkehallevest, kardamomos és citromos kekszet, illetve a már említett rozskenyeret készítették akkora lelkesedéssel, olyan magával ragadóan, hogy szinte az ujjaimon éreztem, ahogy éltre kelnek a tészták. Ráadásul festői tájakon haladnak keresztül, szó szerint egy folyó FÖLÖTT éjszakáznak (a szoba mintha egy szakadék fölé nyúlna be), „peergyntesdit” játszanak, és a borzalmasan hideg idő ellenére is kedvet csinálnak egy norvég úthoz. Eleddig nem voltam elkötelezett hívük, de ezzel a programmal teljesen megnyertek maguknak.

Nem tudom, otthon mennyire ismertek, vagy fut-e műsoruk (én korábban sosem hallottam felőlük), úgyhogy következzék most néhány szó a szelíd motorosokról. A szinte már fiatal kiadású télapó-külsejű, jól megtermett bajszos Simon „Si” King Anglia észak-keleti csücskében, azaz Kasztli környékén nőtt fel, ezért jókat vidultam, mikor meghallottam a jócskán ízes, és avatatlan fül számára nehezen érthető helyi tájszólását. Munkáját tekintve filmes produkciók, így például a Harry Potter helyszínfelelőseként dolgozott. Dave Myers, bár maga sem filigrán termet, Si mellett olyan, mint annak védelemre szoruló kistestvére, félhosszú barna hajával, körszakállával a szelíd motoros mintapéldánya. Szépművészetet hallgatott, majd az élet úgy hozta, hogy sminkmester lett belőle a BBC-nél. Ott találkoztak, és hamar felismerték, úgy mindketten ugyanabban a két tevékenységben teljesednek ki, nevezetesen a motorozásban és a sütésben, és ezzel létre is jött a duójuk, a „hajas/szőrös motorosok”. Tekintve, hogy mindketten a BBC-nél dolgoztak, nem kell nagy fantázia hozzá, hogyan is keveredtek a képernyőre. Immáron számos sorozatot tudhatnak a hátuk mögött, és Nigella, illetve Jamie után Nagy-Britannia harmadik legkedveltebb szakácskönyvszerzői lettek. És mostanra bennem is megszületett az elhatározás, hogy megveszem az út nyomán született The Hairy Biker’s Big Book of Baking című könyvüket.

A rész megtekintése során egyébként azonnal elhatároztam, hogy megsütöm a kenyeret, és aznap este már be is gyúrtam a tésztát, amit aztán másnap reggel sütöttem készre. Skandináv kenyér lévén rozskenyérről van szó, afféle laktató, robosztus, enyhén diós ízű tömör csodáról. A tésztája nem ragad különösebben, így könnyen formázható, viszont kemény, ezért a dagasztása viszonylag nagy erőkifejtést igényel. Az újság a receptet elvileg magabiztos szakácsoknak ajánlja, ami a benne szereplő legnehezebb recepteket jelöli, azonban én ezzel nem értek egyet. Ami kell hozzá, az egy nagyadag elszánás, kísérletező kedv, aztán pedig hagyatkozzunk az ösztöneinkre, a tészta megmutatja, mit kezdjünk vele.

Skandináv rozskenyér

Hozzávalók:

• 175ml tej (elvileg zsíros kell hozzá, én viszont félzsírossal dolgoztam, mert az volt itthon)
• 175ml víz
• 2 evőkanál sötét, nagyon melaszos cukor (ne akarjuk elhagyni, ez élesztgeti az élesztőt)
• 7g szárított instant élesztő
• 250g rozsliszt
• 200g erős kenyérliszt
• úgy 1 teáskanálnyi őrölt lenmag (nem része az eredeti receptnek, saját kiegészítés a kenyér tetejére)
• 1 evőkanál só
• továbbá 2 teáskanál köménymag, amit én viszont elhagytam, mert nem volt itthon, és nem rajongok érte
• napraforgó olaj a tál kikenéséhez

Először is gyengéden, kis lángon melegítsük össze egy kisebb lábosban a tejet, a vizet és a cukrot. Közben sűrűn kevergessük, és ne hagyjuk, hogy felforrjon. Amint a cukor felolvadt, zárjuk is el a lángot. Pár perc elteltével keverjük bele az élesztőt, és hagyjuk 10 perc alatt felfutni. Míg az élesztő felszívja magát, egy nagy keverőtálban elegyítsük a kétféle lisztet, a sót, és aki használ, az a köménymagot is, majd csináljunk a közepébe egy kutat. Végül a felfutott élesztős folyadékot öntsük a kútba, és egy fakanállal finom, körkörös mozdulatokkal keverjük bele a lisztet. Mikor nagyjából összeállt a tészta, tegyük félre a fakanalat: itt az ideje, hogy átálljunk kézi üzemmódra, jöhet a dagasztás.

Finoman lisztezzünk be egy nagyméretű deszkát, és emeljük át tésztánkat. (Mivel nekem sem elég nagyméretű deszkám nincs, sem elég helyem a konyhapulton, én a tálban dagasztok. Kivonulok vele a padlószőnyeges folyosóra, letérdelek, a két térdem közé fogom, és nekirugaszkodom és gyúrom-gyúrom, időnként bekiabálva Monsieur-nek, hogy mondja már meg, mennyi az idő.) A dagasztást magát valahogy úgy tudnám leírni, hogy hátrafeszítem az egyik kézfejem, és a tenyerem alsó részével eltolom magamtól a tésztát, majd az ujjaimmal visszahúzom. Ugyanezt ismétlem aztán a másik kézzel, és a tésztán közben mindig fordítok egy kicsit. Ha ez a leírás nem lenne elég képletes, következzék egy videó az alábbiakban, bár szerintem itt már egy kissé túlmisztifikálják a dolgot. Általában úgy 10 percnyi dagasztásra van szükség, de az óra mellett hagyatkozzunk némileg jobban az ujjainkra, ugyanis a tésztánk jelzi, mikor áll a készen. Érezni lehet, ahogy szinte életre kel a kezünk között, ruganyos lesz, delejes, élő szövet. Ezen a ponton mindig újra és újra leszögezem magamban, hogy mennyire nagyon igaz az a mondás, hogy ahol kenyér van, ott élet van, és boldogan elmosolyodok, és néhány percre eltölt a tökéletes elégedettség érzése, bármennyire is kifárasztott egyébként a nap, illetve ez az igen kemény tészta.

Ezután emeljük át a tésztát egy kiolajozott, az eredeti keverőtálnál kisebb, ám arra elég nagy tálba, hogy a tészta duplájára keljen benne, forgassuk át, hogy mindenütt bevonja az olaj, és ne száradhasson ki, majd fedjük be fóliával vagy konyharuhával. Majd attól függően, hogy mikor akarjuk sütni a kenyeret, vagy meleg helyre tesszük 1-1,5 órára, vagy a hűtőbe, illetve egyéb hűvösebb helyre egy egész éjszakára. Én általában este gyúrom be a kenyérnekvalót, így másnap reggel friss házi kenyeret ehetek reggelire. Attól függően, hogy milyen nehéz a tészta teszem a hűtőbe vagy a mindig fűtetlen kishálóba - ezt a skandináv kenyeret szobában altattam.

Másnap, avagy az egy-másfél óra leteltével vegyük elő a tésztát, szedjük le a takaróját, majd szorítsuk ökölbe a kezünket, és párszor derekasan húzzunk be neki. Majd mikor összeesett a tészta, egy-két perc alatt gyúrjuk át újra, majd formázzuk hosszúkásra, emeljük át egy sütőpapírral borított sütőlemezre, metsszük be a vekni tetejét négy-ötször egy éles késsel, borítsuk be olajozott fóliával (használjuk nyugodtan az első kelesztésből megmaradtat) és ismét hagyjuk magára 40-50 percre, hogy újra duplájára dagadhasson.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra (gáz 4-es fokozat), amennyiben használunk lenmagot, óvatosan szitáljuk a kenyér tetejére, majd toljuk be a kenyeret a sütőbe úgy 40 percre. Közben egy-kétszer azért nézzünk rá, ha nagyon pirulna a teteje, fedjük be alufóliával. Úgy tudjuk ellenőrizni, hogy megsült-e a veknink, hogy kivesszük a sütőből, óvatosan, mondjuk egy konyharuhával megfordítjuk, és ujjbeggyel megkopogtatjuk az alsó részét. Ha tompa hangot hallunk, kész, ha nem tegyük vissza a sütőbe a kenyeret, és ismételjük a mutatványt 5 perc múlva. A kész kenyeret fogyasztás előtt 20 percig pihentessük.

A kenyér héja egyszerűen mesés lesz, igazi-igazi ropogós! Viszont sajnos csak frissen, ahogy telik az idő, folyamatosan veszít a ropogósságából. Monsieur-nek kicsit túl tömör volt, de ennek a kenyérnek ez a sajátja, vagy így kell szeretni, vagy nem kell készíteni. Nekem egyébként nagyon ízlett, és még aznap elfogyott az egész, és hadd ne mondjam, ki ette meg a nagyobb részét… ;-)