Budapest-Bordeaux

Annyiszor hivatkoztam már a pain d’épire, hogy szinte szégyellem magam, hogy még mindig nem beszéltem ki bővebben a blogon. Ezennel viszont elérkezett az alkalom. Akárhányszor egyébként megemlítem a pain d’épit egy franciának, mindig visszakérdez az illető, hogy nem a pain…

Nos, ha már az előző postban a tapasok között szerepelt fougasse, itt az ideje, hogy kicsit bővebben is beszéljek róla. Először Monsieur-től hallottam róla: gyerekkorában, mikor Provence-ban nyaraltak, az ő feladata volt felkelés után, hogy elballagjon a közeli pékségbe, és…

           Szódakenyeret mindig akkor sütök, ha kifogytunk a kenyérből, és előző este nem volt lelkierőm, energiám, avagy kedvem tésztát begyúrni és dagasztani. Ebből következik, hogy a szódakenyérnél ezekre nincs szükség:…

           A krumplis kenyér az egyik favoritom. Pontosabban nem az egyik, hanem a hétvégi favoritom. Először is azért, mert majdnem kétszer akkora, mint a többi kenyér, amit általában készítek, így kitart egész hétvégén, még…

                        Ma egy hete, hogy én sütöm a kenyerünket. Egyébként már korábban is felmerült bennem a gondolat, hogy végképp száműzöm az életünkből a műanyag bolti vackokat. Ekkortájt készültek az ír zabos zsemlék és a Doris Grant-féle…

Nem ha-ha-vicces kedvemben vagyok, és arra próbálok utalni, hogy ha a kenyeret elég időre magára hagyjuk, zöldre vált, hanem azt akarom kifejteni, hogy ha igazán jó panzanellát, azaz olasz kenyérsalátát akarunk készíteni, az bizony sok időbe telik. Először is, szükségünk van…