Anyukám a húsvéti szeretetcsomagban küldött két szál kolbászt is, és kicsomagolva úgy láttam, hogy az egyiket záros határidőn belül fel kell használnom. Sokáig úgy voltam vele, hogy paprikás krumpli lesz belőle (kaptam hegyes erőset, meg tv paprikát is), de azt kell mondjam, a lelkem mélyén kicsit valahogy mégis ódzkodtam is a tervtől, túl kézenfekvőnek találtam, ezért húztam-halasztottam a kivitelezést. Közben nagyjából naponta egyszer leszögeztem magamban: holnap kolbász, holnap paprikás krumpli. Vagy 5 napig játszadoztam magammal, míg eszembe jutott, hogy a mélyhűtőben megbújik egy konzervdoboznyi korábban megfőzött, majd lefagyasztott csicseriborsó, no meg a hűtőben akad még harissa paszta is. (A harissa az észak-afrikai konyha jellegzetes fűszerpasztája többféle paprikával – köztük chilivel -, korianderrel, köménymaggal és olívaolajjal. Gyanítom, hogy otthon is megtalálható már nagyobb élelmiszerboltokban is.) És akkor felkiáltottam magamban lelkesen: marokkói ihletésű ragu lesz abból a kolbászból!
Hogy kicsit felturbózzam benne a zöldségkínálatot, még némi sárgarépát és zellerszálat adtam hozzá, majd körbenéztem a fűszerpolcon, és az alábbi található egytálétel született. És bár nagyon szeretem a paprikás krumplit, de roppant elégedettséggel tölt el, hogy a járt utat felcseréltem a járatlanra, és egy isteni vacsorát kerekítettem, aminek aztán a másnap felmelegített maradéka még az előző esti ízorgiát is túlszárnyalta! Még kiteljesedettebbek, kerekebbek lettek az ízek, úgyhogy elképzelhető, hogy a jövőben mindig előre legyártom majd, és másnap újramelegítve lesz belőle „a vacsora”.
Marokkói ihletésű csicseriborsó ragu kolbásszal
Hozzávalók 3-4 adaghoz:
- 1 evőkanál olaj
- 20 dkg kolbász félkarikákra vágva
- 1,5 vöröshagyma nem túl finomra felkockázva
- 3 gerezd fokhagyma finomra vágva
- 2 közepes szál sárgarépa hosszában negyedelve, majd kis kockákra vágva
- 1 zellerszál hosszában félbevágva, majd az így kapott két szál vékonyan felcsíkozva
- 1 konzerv hámozott paradicsom
- ½ teáskanál őrölt koriander
- ½ teáskanál őrölt római kömény
- ¼ teáskanál fahéj
- 1 teáskanál méz
- 1 konzervnyi csicseriborsó
- 2 teáskanál harissa
Egy nagy serpenyőben az egy evőkanálnyi olajon kicsit megfuttatom a kolbászdarabkákat – nem akarom őket megpirítani, csak annyit szeretnék, hogy egy kicsit adjanak ki a zsírjukból, hogy az legyen az egész étel alapja. Ha ez megtörtént, egy szűrőlapáttal félreteszem a kolbászokat. A helyükre a serpenyőbe szórom a hagymát, finoman sózom, és egy-két percig fonnyasztgatom, majd hozzáadom a sárgarépa- és a zellerdarabokat is. Pár percig magukban pirítgatom a zöldségeket, majd hozzájuk adom a hámozott paradicsakonzervet, a kiürült dobozt felöntöm frissen forralt vízzel, és azt is a serpenyőbe öntöm, aztán belekeverem az őrölt koriandert, a római köményt, a fahéjat és a mézet, és 10 percig rotyogtatom. Ekkor adom hozzá a csicseriborsót és a harissát, ismét forralom úgy 2 percig, majd visszapakolom a serpenyőbe a kolbászt, hagyom, hogy így is rottyanjon egyet, majd késznek nyilvánítom. (Ha lett volna itthon koriander, akkor azzal tálaláskor megszórtam volna, de anélkül is mennyei lett.)
Lehetne tálalni kuszkusszal vagy bulgurral, de nekem most egyikhez sem volt kedvem, úgyhogy saját gyártású félbarna kenyér lett a körete.
Nem tudom, hogy Casablancában hogy fogadnák, de én bizony nagyon büszke vagyok magamra.
