Budapest-Bordeaux

Múlt szombaton átjött Monsieur két (angol) kollégája afféle tapas vacsorára, vagy legalábbis mi úgy hittük. Mint utólag kiderült, számukra a „gyertek át, készítünk valami ennivalót” inkább azt jelenti, hogy kibontunk pár zacskó chipset és rengeteg alkoholt, mielőtt taxiba…

Sokáig vacilláltam, hogy a most következő fogás felkerüljön-e a blogra, ugyanis rendkívül triviális ételről van szó. Végül három érvet sorakoztattam fel amellett, miért is kell mégiscsak kikerülnie. Elsőképpen azért, mert egyszerűsége ellenére annyira szeretjük, hogy…

Azért is szeretem nagyon a rázva pirítgatott ázsiai ételeket, mert az ember szinte bármilyen maradék, illetve elfekvőben tartott zöldséget fel tud hozzájuk használni. Mindössze annyira van szükség, hogy az ember tartson otthon némi jellegében megfelelő tésztát (rizstésztát,…

  Nem olyan rég vettem fél kiló paszternákot, hogy valami hús mellé legyen belőle sült, karamellizált köret, de valahogy nem akart összejönni a dolog. Nem került újabban se malac, se marha a kosaramba, hal mellé pedig szerintem nem illik, az én ízlésem szerint legalábbis.…

Itt az ősz. Nem finomkodik, csíp és fú, mondhatni beleröhög a képembe. Hideg van kint is és bent is, de a fűtést azért sem kapcsolom fel, csak azért se, mert nálam a december a szabály, az a határhónap. Úgyhogy melengetem magam belülről, ahogy tudom. És mivel pálinkát érthető…

   Egész hétvégén arra készültem, hogy majd jól elmegyek a boltba, és veszek két szépséges (hétfőig) akciós szivárványos pisztrángot vasárnap estére vacsorára, de csak nem vitt rá a lélek. Úgyhogy itt találtam magam délután 3-kor pisztrángtalanul, és tanácstalanul a…

                      Igen, garázdálkodtam, és igen, visszaéltem. Sőt, nem is először fordult elő. Olasz tésztát elegyítettem thai ízekkel, majd még annyi becsület sem volt bennem, hogy legalább azt a vonalat végigvigyem. Tovább zagyváltam az ételt…

           Anyukám a húsvéti szeretetcsomagban küldött két szál kolbászt is, és kicsomagolva úgy láttam, hogy az egyiket záros határidőn belül fel kell használnom. Sokáig úgy voltam vele, hogy paprikás krumpli lesz belőle…

Most először fordul elő, hogy egyedül töltjük a Karácsonyt, mert a dinka multinál év végi extra hajtás van, és Monsieur nem tudott szabadságot kivenni, hát szépen ittragadtunk Kasztliban. Ha már így esett, úgy voltam vele, hogy megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni az…

Újabb hét, újabb ebédleves nekem. Semmi flanc, semmi rákészülés, csupa olyan hozzávaló, ami mindig van itthon.Csicseriborsó. Egyszer már emlékeim szerint írtam róla, de most még egyszer, aztán innentől kezdve ide hivatkozom, ha majd újra tudok hivatkozni a blog.hu-n (mióta két…

Úgy tűnik, már gyerekként is szerettem a savanykás ízeket, mert a korszak kedvenc levese Anyukám zöldbablevese volt, melynek sikere egyébként azóta is töretlenül tart. Valószínűsítem, hogy miután fakanalat ragadtam, az első receptek között lehetett, amit elkértem…

Igencsak nehezemre esett blogot írni mostanság. Történt ugyanis, hogy még a múlt hét vége felé kiszúrtam egy reklámot, miszerint a WH Smithben Nigella How to be a Domestic Goddes című könyve durván 70 százalék kedvezménnyel vásárolható meg. Őszintén szólva Nigellának ez az a…

Alapzöldségek általában mindig mindenkinél vannak. Így előbb-utóbb az is bekövetkezik mindenkinél, hogy ezek az alapzöldségek sürgős felhasználást követelnek, különben fityiszt mutatnak. Viszont nehéz ilyenkor bármit is lépni, mert pusztán belőlük nem nagyon lehet mit…

Otthon nem voltam soha indiai étteremben. Monsieur is csak Londonban járt elvétve, mikor kint dolgozott másfél hónapig. Ez mondjuk nem jelenti azt, hogy soha nem gondoltam arra, hogy már végre ki kéne próbálni, ne adj’ ég készíteni, csak otthon olyan macerásnak tűnt: ez az…

           Hazugság lenne azt állítani, hogy az alább következő fogást lazán össze lehet dobni 20 perc alatt, ezért hát nem mondok ilyet, mert hazudni nem szép dolog, pláne nem Nagypénteken. Ergo töredelmesen bevallom, hogy…

Hát-hát, már megint egy Stahl-recept. Lassan már kezdek túlzásba esni, csak hát ez most megint nagyon kapóra jött, ráadásul kéznél volt. Hihetetlen jó áron sikeredett ugyanis cukkinit szereznem, és persze szokás szerint nem bírtam megálljt parancsolgatni a kezeimnek, több mint…

Legnagyobb örömömre, három éve megkaptam a Szakácsok Könyvét karácsonyra a bátyáméktól. Csuda egy könyv: arról van szó, hogy például olyan szakács-zsenik, mint Ferran Adrià, Pierre Hermé, Peter Gordon vagy Charlie Trotter (és tényleg bocsánatot kérek a többiektől,…

Az egy falat… Franciaország című könyvben van nekem egy abszolút favoritom. Szerelem volt első látásra, s a szenvedély az együtt töltött esték számával csak fokozódott. S bár rajongásom tárgya némileg alkoholista, nem bánom, magam is az üveghez nyúlok, és így kvittek…

Na jó, sosem vettem még részt kajacsatában, ahhoz én túlontúl hajlok a pedantériára, és hát különben is, szerintem az étel edve jó. De annyi biztos, hogy amennyiben maradék krumplipüréről van szó, nem sok minden jut az eszembe, a fentebb taglalt verziót meg ha máshol nem, de…

Idén télen készítettem először tárkonyos csirkeragu-levest. Viszont idén már negyedszer. És ha már az első alkalmaknál tartunk, azt is elárulom, hogy az első általam készített tárkonyos csirkeragu-levesben ettem életemben először karalábét. Eleddig ugyanis nem voltam…

A purpur-kenyér sok mindenre sarkall. Eleddig általában maximálisan elzárkóztam attól, hogy este ne „rendes” étel kerüljön az asztalra, hanem valami szendvicsmenü, no de erre a kenyércsodára alapozva egészen más a helyzet. Ugyanis ez kérem roppant finom, ráadásul…