Eluntam a muffingyártást. Hónapokon át heti két-három adagot legyártottam Monsieur reggelijének, magamnak kávé mellé – elég volt! Persze nem állítom, hogy nem élveztem a rutint, ami egyébként lehetővé tette, hogy csak belibbenjek a konyhába, és maximum 5 perc alatt a sütőbe toljak egy adag muffintésztát. Bármilyet, amilyen ízesítéshez éppen kedvem volt, vagy amit a gyümölcstartóban, hűtőben, konyhaszekrényben találtam. De eljött az ideje valami izgalmasnak, újnak, kihívásnak!

Mikor már ez ott motoszkált a fejemben, akkor akadt a kezembe az egyik szupermarket magazinja, és abban találtam rá a nyerő versenyzőre. De belém bújt az emelt orrú kisördög, hogy az mégsem járja, hogy egy szupermarket szezonális kiadványából süssem meg az új, izgalmas kihívást, úgyhogy fogtam magam, és a neten megkerestem Paul Hollywood pékkirály, a The Great British Bake Off egyik szakértő-zsűrijének receptjét.

És hogy miről is van szó? A Chelsea bunról, amit magyarosíthatnék, mondjuk Chelasea csigára (ahogy eljártam például a hot cross bunnal is), de ezúttal nem teszem, merthogy nevét a hajdani The Chelsea Bun House-ról kapta, és nem egyéb jellemzőjére utal. A The Chelsea Bun House egyébként valahol Chelsea és Pimlico határán állhatott Nyugat-Londonban. A 18. században alapították, és 1839-ig fogadta a vendégeket. Nem is akármilyeneket! Rajongói között tudhatta ugyanis II. és III Györgyöt is, akik útban a szomszédos Ranelagh Pleasure Gardens felé mindig „beugrottak” egy kis nyalánkságért, ugyanis rajongtak a Chelsea bunért. Ami egyébként nem más, mint tejjel és tojással gazdagított kenyértészta, amit kinyújtanak, megkennek olvasztott vajjal, cukrot, esetleg különböző fűszereket szórnak rá, meghintik különböző aszalt gyümölcsökkel, feltekerik, és csigákra vágva megsütik.  No de jöjjön a recept!

Chelsea bun

Hozzávalók a tésztához:

• 50 dkg kenyérliszt, és még egy kevés, ha nagyon ragadna a tészta
• 7 g szárított instant élesztő
• 1 csapott teáskanál só
• 3 dl zsíros tej
• 40g vaj
• 1 tojás
• olaj

A töltelékhez:

• 25g vaj
• 75g nádcukor
• 2 teáskanál fahéj
• 150g vegyes aszalt gyümölcs (én mazsolát, sárgabarackot és szilvát használtam, a nagyobb darabokat pedig felaprítottam)

A kenegetéshez:

• 2 evőkanál tej
• 2 evőkanál kristálycukor

A recept szerint elvileg a lisztet bele kellett volna szitálni a tálba, de bevallom, én lusta módon csak kimértem. Hozzákevertem az élesztőt és a sót, és a közepén kutat képeztem.

A 3 deci tejet kislángon összeolvasztottam a puha vajjal, és mikor kézmeleg volt (de nem forró, mert akkor megöli az élesztőt), a lisztsivatagban kialakított kútba öntöttem. Beletörtem a tojást is, majd villával középről először kicsiket, majd egyre nagyobbakat körözve összekevertem. Ezután a szokásos módon (a technikáról bővebben itt) nagyjából 5 percig dagasztottam a tésztát (közben háromszor  további egy-egy evőkanál lisztet beledolgozva, mivel túl ragacsosnak találtam), míg sima és fényes lett. A készre gyúrt tésztalabdát egy kiolajozott tálba ültettem, körbegörgettem az olajban, majd fóliával lefedtem, és úgy egy órára, míg duplájára nőtt, meleg hely híján az ablakba raktam, ahova odasütött a nap.

A megkelt tésztát lebokszoltam, pikk-pakk minimálisan átgyúrtam, majd sütőpapír és fólia között fél centi vastag téglalapra nyújtottam.  A 25 grammnyi vajat a mikróban alacsony fokozaton felolvasztottam, majd megkenegettem vele az immár fóliátlanított tésztát. Egyenletesen megszórtam a cukorral, majd a fahéjjal, és végül az aszalt gyümölcsökkel. Most jött az egyetlen ügyességet igénylő lépés: hosszanti oldalánál piskótatekercsszerűen feltekertem a tésztát, amilyen szorosan csak tudtam. (Ebben nagy segítségemre volt az alatta lévő sütőpapír.)

Végül a feltekert tésztát úgy 4 centis szeletekre vágtam (elvileg 10 darab 4 centis darab kellett volna, hogy kijöjjön, nekem 11 szép és 1 szerencsétlenke sikeredett a végéből), majd sütőpapírral borított tepsiben elfektetve elrendeztem őket úgy, hogy pár centi maradjon közöttük, hiszen még nőni fognak. Letakartam őket fóliával, és 30 percig hagytam őket pihenni, illetve továbbkelni.

(A főtepsimbe nekem csak hét, illetve a plusz egy szerencsétlenke fért, amit nem is bántam, mert ennél többet nem is akartam volna aznap megsütni; a maradék négyet egy kisebb tepsibe pakoltam, és beraktam a hűtőbe. Rájuk másnap kerül majd sor.)

Előmelegítettem a sütőt 190 fokra / gázon 5-ös fokozatra, majd a pihenőjük végeztével 20 percig sütöttem benne a csigákat (mérettől, sütőtől függően elképzelhető, hogy 25 perc kell nekik).

Mikor már csak 5 perc volt vissza a sütési időből, egy kicsi lábosban összeforraltam a két evőkanálnyi tejet a két evőkanálnyi kristálycukorral, majd alacsony lángon további 2-3 percig gyöngyöztettem, míg enyhén szirupos állagú lett.

A kész csigákat még a tepsiben egy kenőecset segítségével megkenegettem a sziruppal, majd (egy kivételével, amit rögtön magamévá tettem) rácson hagytam őket kihűlni.

Azt hiszem, ezúttal nem kell az ízéről regélnem, mindenki el tudja képzelni maga is, Elég legyen annyi, hogy csatlakoztunk a Györgyökhöz: tegnap késő délután sütöttem ki a hét plusz egyet, és már csak kettő árválkodik a tányéron…