Az angol közönség tekintete a halas pultot mustrálva egy töredékmásodperc alatt tovasiklik a lepényhalon (angolul: dab)*, mert olyannyira kevésre tartják, hogy a ’90-es években kiadott Sophie Grigson-féle halas könyvem szerint nem is halásszák direkte, csak ha valahogy mégis a hálóba kavarodik, akkor azért megpróbálnak túladni rajta. A hasonló jellegű halak közül mindenki a sima lepényhalat (European plaice) vagy a nálánál előkelőbb kisfejű lepényhalat (lemon sole), illetve nyelvhalat (Dover vagy common sole) részesíti előnyben, ezért a "közönséges" társukhoz receptet sem nagyon lehet találni. Nem mondom egyébként, ők valóban ízesebbek, de én bizony mindig örömmel nyugtázom, ha kisméretű, úgy 15-20 dekás lepényhalakra bukkanok, és pakolom is őket a kosaramba. Könnyedén elférnek ugyanis egészben (vagyis majdnem, merthogy fejetlenül) egymás mellett a serpenyőben, és pár perc alatt ízességes vacsorává avanzsálnak. Tény és való ugyan, a körítéssel sokat szoktam pepecselni, mert rendszerint pirítok mellé krumplit, kreálok egy közepesen macerás szószt (gyakran Sauce Bâtarde-ot, vagyis hamis hollandit, amiről egyébként szándékomban áll írni alkalmasint), és párolok mellé valami zöldséget is. Na de mikor legutóbb vettem lepényhalat, úgy döntöttem, egyszerűsítek a folyamaton, és a zöldséget egyesítem a szósszal, annál is inkább, mivel a zöldséges részlegen majd kiszúrta a szemem a harsogóan zöld spenót, és volt még a hűtőben némi tejszínem hozzá… Még az is eszembe jutott, hogy a krumpliról is lemondok, de a hedonizmus győzött a lustaság felett.

Jöhetne is már a recept, csak még három dolgot le kell írnom a halunkról (ami egyébként igaz a többi fent említettre is, amennyiben egészben készítjük őket). Először is, fontos, hogy a bőrét tényleg alaposan fűszerezzük, vagyis dörzsöljük be sóval, és ne spóroljunk a frissen őrölt borssal sem, különben ízetlen lesz. Aztán ne süssük túl: egy ekkora jószágnak, sőt, akár egy 25-30 dekásnak sem kell több oldalanként 1-1,5 percnél, hiszen nagyon keskeny, a húsa pedig puha, és úgy az igazi, ha gyakorlatilag rágás nélkül, nyomásra szétolvad a szájban. Végezetül pedig: a két szélén mindkét oldalon végigfut egy-egy apró szálkasor – azt érdemes az elején egyben eltávolítani, mert nagyon könnyű benyelni a kis dögöket.

Lepényhal tejszínes spenótágyon pirított újkumplival

Hozzávalók:

• 40 dkg újkrumpli
• 1+1 evőkanál vaj
• 1+1+2 evőkanál olívaolaj
• 3 gerezd fokhagyma
• 30 dkg zsengébb spenót
• 1-1,5 dl zsíros tejszín
• szerecsendió
• 2, a fejétől és csúnyaságoktól megfosztott (mondhatnám konyhakész) egész lepényhal, úgy 15-20 dekásak  
• só, sóvirág, frissen őrölt bors

A krumplival kezdek: alaposan lesikálom, majd úgy két centis darabokra vagdosom. Lobogó sós vízben úgy 2-3 perc alatt előfőzöm, majd egy szűrőben visszateszem az előfőzésre használt lábosba, befedem, majd alágyújtok, hogy elpárologjon róla a nemkívánatos nedvesség. Ez úgy 5-10 percet vesz igénybe, miközben néhányszor alaposan átrázogatom.

A fokhagymákat durvára vágom, majd egy serpenyőben összeolvasztom az első kanálnyi vajamat és olajamat, hogy nagyjából fél perc alatt illatosra kavargassam benne a fokhagymát. Ha ez megvan, rádobom a spenótot, sózom és borsozom, majd közepes lángon időnként átkeverve addig párolom, míg összeesik.

Közben az immáron száraz krumpli alá öntök úgy két evőkanál olajat, felhevítem, majd belezuttyantom a krumplit, befedem, és időnként átrázogatva maximum 10 perc alatt csodás aranybarnára pirítom. A halat alaposan leitatom, majd mindkét oldalát bedörzsölöm sóval, és alaposan borsozom.

Mikor a spenót összeesett, ráöntöm a tejszínt, összeforralom, ellenőrzöm a fűszerezést, majd elzárom a lángot, reszelek hozzá némi szerecsendiót, és lefedem, hogy ne hűljön ki, míg elkészül a krumpli és a hal.

Egy másik serpenyőben összeolvasztom a másik egy evőkanál vajat és olajat, majd mikor a vaj habzik, visszaveszem a lángot közepesre, és fehér oldalukkal lefelé elkezdem sütni a halakat. Ahogy fentebb is írtam, oldalanként 1-1,5 perc kell nekik, és nagyon óvatosan kell őket forgatni, mert sérülékenyek.

Mikor a krumpli elkészült, megszórom jócskán sóvirággal, majd ismét befedve jó alaposan összerázom, és tálalhatok is.

Két előmelegített tányér (ha akkorák, hogy beleférnek a mikróba, akkor ott adok nekik egy-két percet) szélén elosztom a krumplit, vele átellenben a tejszínes spenótot, majd a spenótra ültetem a halakat, et voilá! Olcsó (itt legalábbis boldogságosan olcsó a lepényhal), relatíve gyors és eszméletlen finom a vacsoránk! Gyakran fogom készíteni…

*Remélem, helyesek a magyar fordítások, melyekhez a Horgász.hu-t hívtam segítségül.