Igencsak nehezemre esett blogot írni mostanság. Történt ugyanis, hogy még a múlt hét vége felé kiszúrtam egy reklámot, miszerint a WH Smithben Nigella How to be a Domestic Goddes című könyve durván 70 százalék kedvezménnyel vásárolható meg. Őszintén szólva Nigellának ez az a könyve, ami a legkevésbé hoz lázba, mert leginkább süteményekkel van tele, én pedig őszintén hiszem, hogy az emberi szervezet legnagyobb ellensége a cukor, mégis abban a szent percben eldöntöttem, hogy még délután bemegyek a belvárosba, és megveszem. Megveszem azért, mert imádom az otthonfőzés királynőjének a stílusát, megveszem azért, mert ilyen-olyan technikákat tanulhatok belőle, megveszem azért, mert bővíthetem az angol szókincsemet általa, megveszem azért, mert előbb-utóbb utána olvasok, és kitalálom, hogyan lehet jól kiváltani a cukrot a süteményeiben, és megveszem azért, mert muszáj, hogy Nigella valamennyi könyvét beszerezzem.
Na és persze ahogy már lenni szokott, nem alakult minden a terveim szerint… Ugyanis más könyvek is voltak ott leértékelve. Így történt, hogy a Domestic Goddes mellett a következő könyvekkel gazdagodtam egy délután alatt:
- Gordon Ramsay: Great Escape – Southeast Asia ,
- Gordon Ramsay’s World Kitchen,
- Hugh Fernley-Whittingstall: The River Cottage Meat.
(Aztán tegnap egy másik helyen megvettem a Nigella Christmast…)
Ezekkel a kincsekkel gazdagodva pedig ki ne töltötte volna szívesebben az idejét az ő lapozgatásukkal, mint írással…?
Főzni még csak egyszer főztem az újdonsült kínálatból, mert a főző- és bevásárlóterv már jó előre megvolt. Ezért csak magamnak kutattam ebédleves után. Gordonnál találtam meg a megfelelőt, a World Kirchen-ben, ami az F-Word című műsorban (otthon Fickó F-fel címen futott a TV Paprikán) terítékre kerülő ételek egy részét tartalmazza Francia-, Olasz-, Görög- és Spanyolországra, no meg Angliára, a Közel-Keletre, Kínára, Tájföldre, Indiára és Amerikára lebontva. Nem ország szerint választottam (bár mekkora kegyetlen irónia lenne, ha azt mondanám, hogy így búcsúztatom a görög eurót?), de egy görög bablevesre esett a választásom, mert az nem igényelt extra bevásárlást, és pofátlanul egyszerű az elkészítése, ami Ramsay-nél nem jellemző. Mondjuk őszintén szólva kissé tartottam is tőle, mert hajlok arra, hogy a babot, amennyiben nem valami Jókai bablevesféle készül belőle, mérhetetlenül unalmasnak tituláljam, de úgy döntöttem, ha a nagymesternek megteszi, nekem is finom kell, hogy legyen. Itt-ott kicsit módosítottam rajta, ha valaki az eredetit akarja, keressen rá, most csak arról számolok be, ahogy én készítettem.
Fasoulada
Hozzávalók:
- 25 dkg canellini bab (sima fehérbab ugyanúgy megteszi, hitem szerint)
- 2 evőkanál olívaolaj
- 5 bébirépa, vagy 2-3 normál méretű
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 2 zellerszál, lehetőleg levelével együtt
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 hámozott, aprított paradicsakonzerv
- 1 evőkanál szárított oregánó
- 2 csirkehúsleves kocka
- só és frissen őrölt bors
- a tálaláshoz petrezselyem és extra szűz olívaolaj
Előző este beáztatom a babot szép adag hidegvízben.
Másnap, úgy másfél órával azelőtt, hogy ebédelni szeretnék, felrakom főni. 10 percig fedő nélkül nagy lángon forralom, és szűrőlapáttal leszedem a közben képződő habot, majd lejjebb veszem a lángot, lefedem, és egy órán át főzöm.
Ha a bab már 40 perce fedő alatt rotyog, nekilátok a zöldségek előkészítésének. Apróra kockázom a vöröshagymát, a megpucolt répákat a keskenyebb részükön karikára, a vastagabb részükön félkarikára várom, az angolzellerek hátulján kvázi kitépem az „ereket” (ezek tehetik rágóssá, fássá), levágom és félreteszem a leveleiket, majd hosszában vékonyan felcsíkozom, végül kockázom őket.
Egy nagy serpenyőben felhevítem az olívaolajat, a zellerlevelek kivételével beleszórom a zöldségeket, és úgy 5 percig finoman sózva pirítgatom őket. Közben apróra vágom a fokhagymát és kibontom a paradicsakonzervet, illetve vizet forralok. Az öt perc leteltével a serpenyőbe dobom a fokhagymadarabokat, rászórom az oregánót, és addig kevergetem, míg megcsapja az orrom a fokhagymaillat. Ekkor rányomom az evőkanálnyi sűrített paradicsát, ráöntöm a konzervet, és az egészet felforrósítom, majd mikor a babnak lejárt az egy órája, a leveskockákkal egyetemben a babhoz adom. Ha túl sűrűnek találom, ami valószínű, adok hozzá a korábban forralt vízből. Úgy 10 percig rotyogtatom. Az utolsó 2 percben belekeverem a durvára vágott zellerleveleket is.
Tálalásnál petrezselymet nyesek rá, és meglocsolom kevés extra szűz olívaolajjal.
Számomra szó szerint hihetetlenül finom. Tényleg egy sűrű, tápláló és rendkívül ízletes levessé áll össze. Nekem egyébként ez négynapi ebédem lenne, ha Monsieur nem kapott volna rá, hogy egy-egy kis tányérral magáévá tegyen munka után, vacsora előtt. Így csak háromnapi ebéd…