Mikor Kasztliba érkeztünk, lényegében első dolgom volt, hogy megvegyem a Good Food Magazin aktuális számát. (Igen, voltak érdekes gasztrokiadványok a magyar piacon is, de szerintem nem volt olyan, ami a receptek volumenében és sokszínűségében vetekedhetett volna vele. Már otthon is sok ötletet merítettem a 101 ez-meg-az kis receptkönyveikből is, még ha – gyanúm szerint a hozzá nem értő fordításból fakadóan - számtalan hibát fel is fedeztem bennük.) Alig bírtam kivárni, hogy végre „saját” lakásba költözzünk, és elmehessek bevásárolni, aztán meg főzhessek is. Nem telt ugyan sok időbe: vasárnap délután érkeztem – fél nappal Monsiuer után, mert a dinka multi nem volt hajlandó nekem is helyet foglalni az ő járataira -, és következő szombaton, öt napnyi hotellét és megfeszített rohangálás után be is költöztünk az első kasztlii házunkba kerek három hónapra.
Hihetetlen jó érzés volt fellapozni ezt az „újszagú” orgánumot, ihletődni, majd elmenni a szupermarketbe, ami azt kell mondjam, hogy olyan volt nekem, mint az amerikai gyerekeknek Disneyland. Mert az az igazság, hogy minden, minden, amiért otthon össze-vissza kellett rohangálni (ha egyáltalán meg lehetett szerezni) ott megtalálható. Ott van egy helyen. Rengeteg zöldség, sok olyan, amit otthon még adott méretben, változatban nem is láttam (maximum Franciaországban – na mondjuk ott még jobb és még izgalmasabb a választék majdnem az összes fronton). Zöldfűszerek halomban, tengeri halak és -kütyük, jó minőségű marhahús, egzotikus, ázsiai hozzávalók, az arab konyha kellékei, dél-amerikai kiegészítők, sajtok! (Persze minden éremnek két oldala van: a gyümölcsök többsége ízetlen-éretlen, ráadásul röhejesen drága az otthoniakhoz képest, kacsahús alig akad, és bizony a mindenféle hús elég drága.) Az első időszakban minden bevásárlás minimum 2-3 órát vett igénybe…
Az egyik első étel, amit főztem, és azóta nagy kedvenc is lett, abból a bizonyos júniusi Good Foodból kacsintott rám indonéziai pirított rizs makrélával címszó alatt. Hogy mi alapján állítják, hogy indonéziai, a mai napig nem tudom - már az eredeti receptben sem volt semmi, ami konkrétan Indonéziáért kiáltana. Persze szokás szerint ezt sem készítettem soha úgy, ahogy ott szerepel: vörös helyett általában zöld és thai curry pasztával készítem, abból is 5 evőkanállal az előírt 1 (?!) helyett. Aztán növeltem, és átvariáltam a zöldségeket is, mert a pár szem újhagyma és 140 grammnyi zsenge zöldborsó szerintem édeskevés, sőt a 2 evőkanálnyi szójaszósz is túl halványnak bizonyult.
És végül a hal-kérdés: készítettem már makrélával is, finom is volt nagyon, de fő a változatosság, mivel itt sokféle füstölt halból, azokon belül is hidegen és melegen füstöltek (leegyszerűsítve további hőkezelést igénylő, illetve nem igénylő) közül is választhatok. Így készült példul már hidegen füstölt tőkehallal, amit egy kis lábosban fele tejben, fele vízben fél fej hagymával, egész borssal (meg egyéb ízesítőkkel, amiket hirtelen odaillőnek gondolok) úgy 5 percig szoktam posírozni. Legeslegutóbb meg vajjal vákumcsomagolt füstölt heringgel tálaltam, amit a csomagolásában kellett pár perc alatt vízben vagy mikróban készre főzni. Az egyszerűség kedvéért a receptben makrélát írok, azt legkönnyebb otthon is beszerezni, de a fotókon a legutóbbi heringgel készült verzió szerepel.
Névnek, annak ellenére, hogy az én verzióm végképp a Makó-Jeruzsálem vonalon fekszik, megtartottam az indonéziai pirított rizst, mert az én fejemben ennek az ételnek immáron az a neve, és kész…
Indonéziai pirított rizs füstölt hallal
Hozzávalók:
- 1 evőkanál olaj
- 2 tojás felverve
- 5 evőkanál thai zöld curry paszta (Blue dragon márkájút
- ½ teáskanál nádcukor
- 30 dkg basmati rizs megfőzve, majd kihűtve
- 180 g bébikukorica félbevágva
- 180 g zsenge tisztított zöldbab félbevágva
- 100 g mirelit zsenge zöldborsó
- 3 evőkanál szójaszósz
- 250 g füstölt makréla kisebb darabokra tépkedve
- néhány félbevágott uborkaszelet a tálaláshoz
Felhevítem az evőkanálnyi olajat egy nagy serpenyőben (wokkal rendelkezők előnyben), majd beleöntöm a felvert tojást, és oldalanként durván egy perc alatt megsütöm. Kiszedem a tojáslepényt egy tányérra, és kisebb csíkokra vágdosom.
Belekanalazom a serpenyőbe a curry pasztát, hozzászórom a cukrot, és úgy 1 percig kevergetve pirítgatom. Ekkor beleborítom a rizst, hozzákeverem a zöldségeket, majd folyamatosan kevergetve úgy 4 percig pirítom. Ennyi idő alatt a zöldségek meg-, de nem túlfőnek, és a rizs csodásra sül. (Azért persze ki-ki ellenőrizze ízlése szerint.)
Végül annyi dolgom marad, hogy belekeverjem az ételbe a tojásszalagokat és a haldarabokat, és már tálalhatok is. Néhány félbevágott uborkaszelettel díszítem, illetve frissítem a tányérokat.
Illatos, izgalmas, lehengerlően egyszerű, és mégis érzékborzoló. Igyekezzünk ne macskák közelében enni, mert ugranak a füstölt halra…
(Nemrég volt az egyéves évfordulója annak, hogy Kasztliba költöztünk.)
