Itt az ősz. Nem finomkodik, csíp és fú, mondhatni beleröhög a képembe. Hideg van kint is és bent is, de a fűtést azért sem kapcsolom fel, csak azért se, mert nálam a december a szabály, az a határhónap. Úgyhogy melengetem magam belülről, ahogy tudom. És mivel pálinkát érthető okokból kifolyólag nem vedelhetek folyamatosan, nagyobb hangsúlyt kapnak a levesek, a zsír és a tüzes chili.
Pláne az olyan levesek, amikben mindhárom dolog egyesül. Úgyhogy ebben az időszakban végképp alapszabály, hogy úgy fel legyenek töltve a készleteim, hogy bármikor összedobhassak néhány adagnyi komfortérzetet. Így született az alábbi leves. Alapötlet volt a kolbász és az árpagyöngy, illetve a zöldségleves evidenciái sárgarépa és szálzeller formájában. Ezen felül menet közben alakult: találtam még némi spenótot a hűtőben, illetve mivel úgy értékeltem, kevés benne a zöldség, az utolsó pillanatban megszavaztam neki egy adag konzervlencsét is, ami mondjuk végképp teljesen véletlenül akadt itthon, de ezennel eldöntöttem, hogy a jövőben ez is a túlélőkészlet szerves részét fogja képezni.
Paradicsomos zöldségleves kolbásszal és árpagyönggyel
Hozzávalók:
- 2 evőkanál olívaolaj
- 80 g árpagyöngy
- 10 dkg chorizo félkarikákra vágva (itt nem nagyon akad más opció, de otthon boldogan beérném egy jófajta parasztkolbásszal is)
- 1 nagy vöröshagyma nem túl fonmra vágva
- 4 gerezd fokhagyma vékonyan felszeletelve
- 2 közepes sárgarépa, vastagabb részük félkarikára vágva, a vékonyabb simán felkarikázva
- 1 zellerszár felkarikázva
- 1 hámozott paradicsa konzerv
- 1 rozmaringág levelei finomra vágva
- másfél bird’s eye chili (elég csípős lesz tőle a leves, úgyhogy aki kevésbé tüzesen szereti, csökkentse a mennyiséget és esetleg magozza is ki)
- szálzeller néhány zsenge középső szára, levele (már ha éppen akad épp otthon - én mindig félrerakom ilyen esetekre, de ezért nem csupaszítanék le egy teljes szálzellert) felszeletelve
- 1 konzerv lencse
- 2 marék bébispenót
- só és frissen őrölt bors
Egy kisebb lábosban egy evőkanál olajon kicsit átpirítom az árpagyöngyöt, majd a csomagoláson jelzettek szerint megfőzöm.
Egy nagyobb lábosban a másik evőkanál olajon addig pirítgatom a chorizót, míg elkezdi kiadni a csodás paprikás zsírját. Ekkor hozzáadom a hagymát, vagy egy percig pirítom, majd a lábosba szórom a répát, a fokhagymát és a felkarikázott zellert (a zsenge szárat és a leveleket még nem), pár percig kavargatva pirítgatom, majd felöntöm úgy egy liter forrásban lévő vízzel. Belezuttyantom a hámozott paradicsomot, ollóval belekarikázom a chilit, és hozzászórom a rozmaringleveleket, sózom és borsozom, felforralom, lefedem, végül lejjebb veszem a lángot, és békésen gyöngyöztetem úgy 20-25 percig, míg a zöldségek megpuhulnak. A zsenge zellert az utolsó 5-10 percben keverem a levesbe. (Ha jól időzítek, akkor a zöldségek akkora lesznek jók, mire az árpagyöngy is megfő, aminek általában úgy 35 perc kell.)
A megfőtt árpagyöngyöt leszűröm, majd a levesbe keverem a konzervlencsével egyetemben. (Ha túl sűrűnek találnám a levest, még öntök hozzá forró vizet.) Összeforralom, ellenőrzöm a fűszerezést, és ha kell, korrigálom, majd belekeverem a spenótot is, és ahogy egyet rottyan, el is zárom alatta a lángot.
Ding-ding-dong: talált, süllyedt! Egy rövid időre győzedelmeskedtem az ősz felett.