Nem tudom, van-e arra bármiféle határidő, hogy meddig illik boldog Újévet kívánni, de ha egészen őszinte akarok lenni, nem is igazán érdekel, mert szerintem a jókívánságokhoz sosem késő (a szülinapoknál se tudom hova tenni a 8 napos keretet). Úgyhogy mivel 2015 első posztja február 3-ára esik, ma kívánok Mindannyiótoknak nagyon boldog, no és egészségben és finom falatokban gazdag Újévet!
Rég voltam otthon ebben az időszakban, így már nem vagyok eléggé naprakész azt illetően, mennyire tör ki nálunk a vásárlási őrület a karácsonyi utáni leértékelések időszakában, illetve milyen mértékűek a leárazások. Viszont azt bizton állíthatom, hogy itt, Franciaországban ez lép elő első számú nemzeti sporttá január 7-től február 15-ig (ez a periódus minden évben központilag szabályozva van). Képtelenség nem együtt úszni az árral – no nem mintha annyira ellen akarnék állni –, hihetetlen akciókat lehet kifogni, és ha az ember nem sajnálja a fáradságot, relatíve pitiáner áron juthat tervezői darabokhoz. Az én abszolút kedvenceim ilyen célra a designer outletek (franciául az outlet stock vagy déstockage), amik ugye alapvetően 30-60 százalékos árengedménnyel kínálják az általában előző szezonokból visszamaradt darabokat, és most ugye a már módosított árból engednek el további 30-70 százalékot. Ám tekintve, hogy a felkutatásuk és bejárásuk - mivel többnyire elszórtan vannak Párizsban vagy a divatosabb kerületek félreeső részein, vagy már szinte a periférián – sok időt és energiát igényel, a többség az egyszerűbb megoldást választja, amihez a boltok megpróbálnak a lehető legjobban asszisztálni. Így például nálunk, Szanzsiban, ahol a várost bemutató brosúrában az első oldalon tüntetik fel, hogy a belvárosban több mint 500 üzlet található (csak a szűk belvárosban és 40 ezer lakosra!), a butikok kivételesen vasárnap és hétfőn is nyitva vannak. Sőt, a Galeries Lafayette áruházak országszerte hosszabbított nyitva tartással is csábítják a vevőket, így nyűtte Monsieur az idegeimet két hete szombaton a még mindig szinte hömpölygő tömegben a Boulvard Hausmannon fekvő ötemeletes monstrumban majdnem este 9-ig. Az online vásárlói klubokat már nem is említem…
Úgyhogy az év első hónapja egy szempillantás alatt elrepült (pláne, hogy a szülinapomra időzítve mindketten egy hétre le is betegedtünk). Úgy beszippantott ez az egyetemes gépezet, hogy még a főzőmagazinokat is divatmagazinokra cseréltem, pedig már évek óta hanyagoltam azokat, mivel csak untattak, tekintve, hogy semmit nem lehet belőlük megenni.
Most jutottam el arra pontra, hogy megrázzam magam, és gátat szabjak ennek az őrületnek (na jó, nem feltétlen önszántamból: a számlaegyenlegünk is meglehetősen hozzájárult a józanodáshoz)… És szembenézzek a tényekkel: az ünnepi lakmározások és italozások, illetve a futás hiánya bizony meglátszanak a vonalaimon, és a téli hideg nyomaival egyetemben a bőrömön is. Eljött az ideje, hogy ismét a táplálkozás kerüljön előtérbe!
Úgyhogy fogtam magam, és elzarándokoltam a bioboltba, ahol megvettem az összes polcon található detox teát, amit e szent percben is kortyolgatok (napi 1,5 liter az adagja 3 héten át évente kétszer), és bizony továbbra is borzalmas rossz íze van, de ugye azt mondják, hogy a szépségért szenvedni kell, így hát miért lenne ez másképp az egészséggel…? Továbbá ez alatt az időszak alatt – Valentin napot leszámítva – igyekszem magamtól távol tartani mindennemű alkoholt (ami higgyetek nekem, ebben az országban egy heroikus elhatározás, pláne ha tett is követi), illetve kicsit visszafogni a kalóriabevitelt, és összességében jobban odafigyelni arra, hogy mi is kerül a tányérunkra. Ennek tükrében vettem még csírákat is, meg tofut, egyéb szójaszármazékokat, ilyen-olyan magvakat és például mandulatejet. De azért egy pillanatig ne gondoljátok, hogy minden finomságot száműzök a tányérunkról! Erre szolgáljon például a következő saláta, ami szerintem eszement finom, és kellőképpen laktató is.
Füstölt makréla zöldekkel
Hozzávalók:
1 közepes fej brokkoli – rózsáira szedve, a szár utolsó két centije kidobva, a többi megpucolva, félbevágva, és „vékony” ujjnyi vastagon felszeletelve
1 nagy avokádó fele - felkockázva
2 nagy marék bébispenót levél
3 füstölt (nálam borsos) makréla filé – falatnyi darabokra tépkedve
1 evőkanál felaprított kapor a tálaláshoz
Az öntethez:
150 g görög joghurt (nálunk ekkora csomagolásban árulják)
fél citrom leve (mehetett volna a reszelt héja is, de mivel reggel ittam meg a másik felét, nem volt kedvem fél citrom héjának a reszelgetésével kísérteni a sorsot)
1 evőkanál dijoni mustár
1,5 evőkanál extra szűz olívaolaj
2 evőkanál felaprított kapor
só és frissen őrölt bors
A brokkolit párolóbetétben, szerecsendióval illatosított víz felett, nagyjából 10 perc alatt puhára párolom.
Amíg hűl, elkészítem az öntetet – vagyis egy nagy salátástálban alaposan összekeverem a fent említett hozzávalóit -, és előkészítem a többi előkészíteni valót.
Eztán az öntetbe forgatom a még kisebb rózsákra (vagyis falatnyi darabokra) szedett brokkolit, az avokádót, a spenótot és a makréla kétharmadát, majd az így keletkezett tetemes mennyiségű salátát elosztom két tányér között. Végül megpöttyözöm a tetejüket a maradék makrélahússal, és a félretett evőkanálnyi aprított kaporral díszítem, majd még egyszer alaposan megboroztam.
Ahogy elnéztem a végeredményt, eszembe jutott, hogy még megszórhatnám némi pirított szeletelt mandulával, de el is vetettem gyorsan az ötletet, mert vacsikészítés előtt nassoltam be belőle (na nem szeleteltből, hanem egészből) egy félmaréknyit. De ha Ti kihagyjátok a nassolást, hajrá, biztos vagyok benne, hogy tovább dob az eredményen! ;-)
Ui.: Azért ma még megvettem az új Vogue-ot...