Az elmúlt néhány évben a főző/evőmániám fokozódásával párhuzamosan egyre közelebb kerültem a francia kultúrához, s ma már a két dolog kéz a kézben követel egyre nagyobb részt az életemből. Így nem volt kérdés, hogy a blogom is erre a pályára fog ráállni: nem (kizárólag) francia ételeket kívánok idefőzni, de nagyon igyekszem megragadni azt a fajta étel- és életimádatot, amiből időről időre van szerencsém feltöltekezni egy Bordeaux melletti napfényes faluban.
HunMoiselle:
@jEnci: Ja, és köszi! :-)
Én egyébként nagyon szeretem a csírákat chirashi tetején vagy kissé átf... (2015.02.05. 12:39)Újévi részegség és józanság
HunMoiselle:
@Pizsamanadrág:
Szia Pizsamanadrág, tetszik a neved! ;-)
Vicces, hogy így 3 év után pont ugyanabb... (2015.01.28. 12:11)Anglesey-i csöves tojás
HunMoiselle:
@jEnci: Remélhetőleg végre sikerül beállítanom/tartanom a tempót! :-) (2014.06.10. 12:58)A spárga új ruhája
HunMoiselle:
@burekpix: Köszi! Kóstold meg, nagyon finom is! ;-) (2014.06.03. 15:49)Gyors tavaszi hideg-meleg
szsuzsanna:
@HunMoiselle: -Sajnos nem emlékszünk a nevére..
-a -"sok kilométeres, sok emeletes száraztésztás ... (2014.03.30. 17:43)Sikeres hiánygazdálkodás
Azért is szeretem nagyon a rázva pirítgatott ázsiai ételeket, mert az ember szinte bármilyen maradék, illetve elfekvőben tartott zöldséget fel tud hozzájuk használni. Mindössze annyira van szükség, hogy az ember tartson otthon némi jellegében megfelelő tésztát (rizstésztát,…
Valahol azt olvastam, hogy a kagylók nem éreznek fájdalmat. Szeretnék hinni benne, de ha egészen őszinte akarok lenni, nem tudok.
Immáron sokadszorra dolgozom élő kagylóval, de a mai napig kitör a frász, mikor egyszer csak elkezdenek kinyílni…