Budapest-Bordeaux

Van alattunk a szomszéd épületben egy palacsintázó (crêperie). Eddig nem nagyon vettem róla tudomást, maximum, ha túl hangosak voltak a teraszán a vendégek (a konyhaablakunk ugyanis a másik ház udvarára néz). Monsieur evett ott egymagában egyszer vagy kétszer, mikor nem voltam…

A franciák (szerintem) legnagyobb királyának, Bourbon IV. Henriknek, már a 16. század végén az volt az egyik legalapvetőbb célkitűzése, hogy minden egyes alattvalójának legalább heti egyszer, vasárnaponként kerüljön egy tyúk a fazekába*. Ki tudja, lehet, hogy ezt a tervét is…

Most, hogy végre észbe kaptam, nincs olyan alkalom, hogy elmegyek a piacra vagy a boltba, és spárga nélkül térjek haza onnan. Sajnos attól tartok, hogy már így sincs lehetőségünk arra, hogy ráunjunk, mert a szezon vége vészjóslóan közeledik, és akkor egy évre ismét búcsút…

Lassan 8 éve annak, hogy először készítettem ezt a levest, és bár mindketten nagyon szerettük, egyszer csak valahogy megfeledkeztem róla, és nem is készítettem néhány hónappal ezelőttig. Akkor viszont ismételten akkora hatással volt rám, hogy azóta már legalább háromszor…

Valentin-napra úgy döntöttem, itt az ideje kicsit változtatni a szokásos halas akármi, caprese-falatka, olívabogyó, kesudió aperitif-felálláson. A halnak adtam kimenőt, őt cseréltem csirkemájra, mert amellett, hogy az alábbi kence fergetegesen finom, ha jól belegondolunk, szexi is.…

Sosem jártam még Lyonban, de remélem, most már hamarosan csak eljutok, tekintve, hogy ez Párizsból mindössze egy kétórás vonatút kérdése. Érdeklődésem nem (pusztán) történelmi érdeklődésből fakad, nem Franciaország egyik legnagyobb városának szól, és nem is az Európai…

Néhány - sok „korszakkal” ezelőtti - (mellesleg nem sikertelen) próbálkozást követően lényegében felhagytam az omlós tésztás lepények készítésével, mert túl macerásnak ítéltettek, és így sokáig nem is gondoltam rájuk, mert az emberi természet már csak ilyen. Aztán,…

Imádjuk a marhasteaket, és mivel korábban próbáltam megőrizni ünnepi jellegét (utólag már nem is értem, ugyan minek?), viszonylag ritkábban készítettem, és rendszerint ugyanúgy. Vagyis borsmártással, fokhagymás-vajas zöldbabbal és pirított krumplival. Aztán egyre inkább…

Még évekkel ezelőtt Bretagne-ban ettem bárányhúst fehér babos raguval, ami iszonyatosan finom volt - nem hiába számít a páros tipikus francia klasszikusnak. Azóta vágytam arra, hogy én is alkossak valami hasonlót, csak az tartott vissza, hogy Monsieur csöppet sem rajong a fejtett…

Ez Thérèse-é Na ilyen még biztos nem fordult elő a blogon, hogy egymás után két desszert következzen, de az a helyzet, hogy épp most olvasom David Lebovitz The sweet life in Paris című könyvét, ami úgy hiszem, helyből megmagyarázza az események ilyetén alakulását… Ismeritek…

Ha van olyan fajta édesség, amire nem nagyon tudok nemet mondani, az a csokoládés süti. De nem akármilyen: legyen benne buja, sötét, fényes csokikrém – minél több, annál jobb! Úgyhogy képzelhetitek, hogy mennyire vágytam már arra, hogy végre én is készíthessem a francia…

Avagy megünnepeltük, hogy Saint-Germainbe költöztünk – 3. rész: Főétel Azóta akartam portóis szószt készíteni, amióta a L’Imprévu-ben ettük azt a nem éppen karaktereset a mennyei borjúmáj mellé. Olyannyira, hogy a portóit is már beszereztem: vagy egy hónapja várt a…

Belgium egyik nemzeti zöldsége, gasztronómiai jelképe az endívia (vagy inkább cikória - hogy melyik a helyesebb megnevezés, nem tudom megmondani, de a franciák az endíviát használják, és az nekem is jobban tetszik), azonban Franciaországban is ugyanakkora lelkesedéssel fogyasztják,…

...ami helyesen clafoutis, csak azért magyarosítottam a címben, mert ott úgy mókásabban fest, pláne a tojásgyümölcs mellett. Az elnevezés egyébként az okcitán nyelvből került át a franciába, és arra a sütőtálra utal, amiben az immár róla elnevezett gyümölcsös pite…

Csakúgy mint otthon, itthon is elvágták már a nyarat egy ideje. Sötét van és relatíve hideg (nem Kasztlihoz képest persze, hanem az itteni elvárásaimhoz képest), és sokat is esik, pfujj! Úgyhogy a múlt hét közepe táján megszólaltak a fejemben a csengettyűk, amik azt jelzik, most…

Írtam már korábban, hogy idén annyi padlizsános ételt akarok készíteni, amennyi csak belefér a szezonba. Ennek megfelelően vadászom a különböző padlizsános recepteket, és mit ne mondjak, sikeresen gyűjtöttem is pár meglehetősen izgalmasat. De mielőtt elkészítettem volna…

Hogyan is volt…? Monsieur talán valamikor május vége felé félig komolyan jelentkezett egy párizsi állásra, június elején megkezdődött az interjúzási folyamat, majd június 12-én tudatták vele, hogy tárt karokkal várják, kezdjen legkésőbb augusztus elsején. Másnap felmondott…

Ahogy az előző bejegyzésben említettem, Nagyszombaton ismét sütöttem brioche-t, ezzel mintegy tisztelegve mindkettőnk kultúrájának, hiszen Magyarországon a hagyomány azt diktálja, hogy Húsvétkor együnk kalácsot, a brioche-ra pedig ha úgy tetszik, gondolhatunk francia kalácsként.…

Idén Húsvétkor azt kell mondjam, igazán kitettem magamért. A megelőző héten tartózkodtunk a hústól és alkoholtól, Nagypénteken elkészítettem a mi családunkban hagyományos böjti bablevest, szombaton sütöttem brioche-t (francia kalácsot), vasárnap reggelire természetesen…

Hihetetlen módon a Moelleux au chocolat-ról* majdnem megfeledkeztem, pedig az az én olvasatomban kimerítené a kulináris bűnözés fogalmát, tekintve, hogy ez a desszert az általam ismert egyik legfinomabb, legizgalmasabb, legdelejesebb csokicsoda. Még Valentin-nap készítettem, csak…

Ismételten eljött az ideje, hogy felüssem Julia Child Mastering the Art of French Cuisine című könyvét, hogy a cuisine bourgeoise, vagyis a francia (nagy)polgári konyha egyik remekével kényeztessem magunkat. Levesre vágytam, talán azért is, mert valamelyik megelőző este a leveses…

A minap úgy esett, hogy ebéd nélkül maradtam. Úgy értem, hogy abban a hitben ringattam magam a tervezési folyamat során, hogy lesz maradék valamelyik korábbi vacsorából, ezért nem készültem ebédfőzésre. Rögtönöznöm kellett hát, és mint máskor is oly gyakran - ha nem leves…

A sole meuniére, vagyis nyelvhal molnárné módra a klasszikus francia konyha egyik remeke. Egyszerűségében maga a tökély: a delikát, enyhén édeskés húsú halat először fűszeres lisztben megforgatják, majd tisztított vajban oldalanként pár perc alatt illatos-omlósra sütik,…

Annyiszor hivatkoztam már a pain d’épire, hogy szinte szégyellem magam, hogy még mindig nem beszéltem ki bővebben a blogon. Ezennel viszont elérkezett az alkalom. Akárhányszor egyébként megemlítem a pain d’épit egy franciának, mindig visszakérdez az illető, hogy nem a pain…

Nos, elméletben akármennyire is gyönyörűséges kétszer megünnepelni egy születésnapot, a lelkem mélyén ott motoszkált, hogy egy újabb egész napot átölelő tobzódás talán mégsem lenne tökéletesen helyénvaló. Így a füstölt lazacos-pezsgős reggelitől eltekintettem, sőt,…